Szisztok Csajok,
Nem tudom, melyik topicba írjak, de gondolom, mindekettőt olvassátok:-)
Hát, végre itt ülök a gép előtt.
Hol is kezdjem...
12-én este 10 körül kezdtem érezni, hogy talán lesz valami. Már előző este is voltak fájások, de azokba belealudtam. Ezekbe nem.... Hajnali kető körül értünk be a kórházba. Erzsike és Hartman doktor is ügyeletes volt, ennél jobban nem is időzíthettünk volna. Minden rendben ment, fájt, de tudtam közben pihenni. Bő két ujjnyi méhszájnál megkaptam az EDA-t, ami sajna nem sikerült. Csak a tesztadagot kaphattam meg. Az hatott kb. 20 percigKözben burkot is repesztettek, de arra már nem emlékszem, hogy mikor....
Amikor kiment a tesztadag hatása, iszonyatosan elkezdett fájni. Sajnos, mint később kiderült, azért fájt enniyre, mert elkezdett szétválni a korábbi heg. Qrvára fájt. Ezért megint császár lett a vége reggel fél hétkor:( Ráadásul altatni is kellett, mert az EDA nem sikerült. Szóval nagyjából semmi nem úgy sikerült, ahogyan terveztük, de most nem viselt meg anniyra lelkileg, mint Dancával. Valószínűleg azért, mert Szonja jól bírta a dolgokat, így ő a második naptól kezdve velem lehetett. Már első nap is megkaptam fél órára.
Az EDA miatt viszont olyan fejfájásom lett, hogy ma vagyok képes először 2 percnél többet függőleges helyzetben tölteni. Olyan, mintha újjászülettem volna.
Szonjababa egy tündér, eszik-alszik. Éjszaka csak egyszer kel. Szopik, mint a gép, sokkal ügyesebb, mint Danca volt. Persze valószínűleg én is...
A kórházban mindenki aranyos és kedves volt, nem sikerült egy undok békát sem talánom:-)
Nemsokára jövök majd megint!
Felteszek néhány képet a királylányról
Pandi,
Csak csatlakozni tudok Tücsökhöz Hartman doktorral kapcsolatban. Nála jobbat nem is választhatnál. Több bartántőm is szült már nála, és csak nekem lett császár.
Puszi mindenkinek, és nagyon köszönjük a gratulációkat:
Judit
