Neet!
EZt már sokszor átrágtuk... Más alkatúak vagyunk, más a lelki beállítottságunk. Hogy miben várok többet a dokimtól???
1: tudom a nevét. Az ügyeletes be sem mutatkozott, már könyékig bennem volt (eléggé fájt), aztán a szülésznőnek odavetette, hogy akkor most szülészetileg is megvizsgál. (ez annyira fájt, hogy leudrottam a vizsgálóról, akkor még jobb kondiban voltam

. Ekkor már 18 órája 8, majd 5 perces fájásaim voltak) Majd legyint egyet!!!!!
2: ezek után az én dokim sose mondana olyat egy vajúdó nőnek, hogy nem érti mit nyavajgok, készüljek fel rá, hogy az jobban fog fájni, amikor a gyerek feje lesz a méhszájamban és nem az ő ujja
3:majd amikor a kismama elkezd sírni, nem mondaná neki azt, hogy Na, akkor behívjuk a szülésznőjét, majd az elpátyolgatja magát!
4: az én dokim mindenkivel kedves, tisztában van a szülés lelki tényezőivel, és nem akkor kezd el "mosakodni", amikor megtudja, hogy az a kismama, akivel történetesen a fent leírt módon járt el, jogász, és kezd beszarni, hogy esetleg panaszt teszek rá

És nem ezek után kezd el arról győzködni, hogy m aradjak csak bent, már ne menjek haza! Érdekes módon hirtelen lett arra ideje, hogy leüljön velem a folyosón, és elmondja, mennyire átérzi a fájdalmamat, stb, stb, nem nagyon tudtam odafigyelni, mert egyrészt sírógörcs jött rám, kb 2 órán át sírtam, nem tudtam abbahagyni, közben szégyenkeztem a viselkedésem miatt, és mindeközben 5 percenkét a földrerogytam a fájásoktól.
Ez csak nagyvonalakban........
Tudom, hogy te itt hülye kis picsának tartasz

, mert nem vagyok olyan erős mint te (sokan vannak itt így). Írigyellek, mert te olyan feketén fehéren látod és éled meg a dolgokat! Tudom, hogy Neked is hosszú szülésed volt, neked sem lehetett könnyű, de te máshogy élted meg, máshogy viselkedtél közben. Én sem tudtam, hogy így fogok viselkedni vajúdás közben, de így alakult! És nagyon szeretném, ha legközelebb nem így lenne. De a hideg kiráz a gondolattól, hogy esetleg az a doki veztette volna le a szülésemet!!!! Pedig a java még csak azután jött!!!!!!!