Sziasztok lányok!
Végre mindenki alszik,én meg nyugodtan tudok írni.
Tünde!!! Remélem már megszoktad,hogy apa hazajött?!
Azt szeretném kérdezni,hogy valójában angolt is oktatsz,vagy csak a finnt?De honnan jött ez a finn?Biztos valami nagyon erős indittatás volt,mert az meber nem kezd csak úgy ripsz-ropsz finnül tanulni..
Visszajelöltelek!
Ja és még nem beszéltem a szülésznővel,próbálom odázni a dolgokat,olyan lesz,ahogy lesz van most bennem.
Nyüglődés Lányok,biztos,hogy az időjárás változást érzik a bébik,bennem élesen él az emlék,hogy ha jött a hideg,a hó vagy a szél,Mandula minidg nyügösebb volt..
GYörgyi és Eni!
Én mennék a szülőszoba látogatóba,apa is vigyázna Mankára,de hogy néz már az ki,hogy ti párban én meg pár nélkül?
Ja,és Györgyi,úgy el fog röppenni,az az egy hónap,hogy csak na.Kell ennyi pihi,mert azért jó felkészülni a szülésre,meg az utána lévő dolgokra,meg hát gondolom egyre nehezebb(még ha nem is híztál.. sokat..) ülni,állni stb. Pihenj sokat,aludj,amennyit bírsz.
Meg vannak már a cuccok,babának,neked?
SZÜLÉSEM
Köszönöm mindenkinek,aki véleményt alkot és próbál segíteni.
Igazság szerint nekem épp az a bajom,hogy nem mondja a doki,hogy vágjunk bele,mármint a természetes szülésbe..Hanem épp ellenkezőleg..bár szavakkal nem mondja ki konkrétan,de azzal,hogy a kockázatokkal jön mindig,mintha a császárt tartaná jobb megoldásnak. És feltűnt,hogy a császár kockázatait nem hangoztatja.Holott a császár egy nagy alhasi műtét és ha nem muszáj ne csinálják.
De ennek a dilemmámnak lelki okai is vannak.A fájdalomtól való félelem nem játszik szerepet,hisz egyrészt tudom már milyen,Mankánál volt részem,másrészt a szülés fájdalommal jár.Inkább az,hogy ugyanazt nem szeretném átélni,hogy vajúdok,eltűnik a méhszáj és nem illeszkedik be a feje a szülőcsatornába,mert úgy áll mint a cövek,igaz fejjel lefelé.
Szóval nem akarok,megint a sikertelenséggel találkozni,bár megtudtam,hogy ez nem az én hibám volt, a magas egyenes állás egy beilleszkedési vagy forgási rendellenesség.
magyarul parázok,hogy nem tudom megcsinálni és megint egy j ó pár hónapomba kerül majd hogy megemésszem.
Szóval a dokim nem segíti a döntésemet,abszulút nekem kell eldöntenem.
Valamit még akartam írni...ja óvodai bemutató!!!
Képzeljétek az én drága kis madárkám,mikor meglátott minket az udvaron,esírta magát(persze én is
),aztán az ölemben kötött ki és nem csinált semmit.Pedig minden dalt,játékot tudott,hisz otthon előadta mindig.
Én tudtam,hogy így lesz,ismerem a gyereket,szégyenlős.Az ovónénik is mondták,hogy nem baj,ha így lesz a kicsikkel,meg kell szokniuk,hogy szülők előtt stb. A játék után jött az óvónéni és mondta,hogy Mandula egész nap izgult,hogy mi lesz...
Szóval sem én,sem az óvónénik nem tulajdonítottak ennek nagy jelentőséget,nem úgy az án okos INFROMATIKUS férjem...
Két napig erről ment a téma és két perc után levonta a konzekvenciát:
a gyereknek nincs önbizalma,még pedig azért nincs,mert Nekem sincs, és a gyerek mintákból tanul..
Csajok,mintha kést forgattak volna bennem.való igaz,hogy foghíjas az önbizalmam, a szüleim -bár elismertek-nem gyakran dícsértek és ölelgettek,nem bántom őket ezért,ők is így nőttek fel -de épp ezért tudatosan és ösztönösen állandóan dícsérem a gyereket,elmondom mindig,hogy ügyes,okos,szép,imádjuk egymást ölelgetni,puszilgatni,tehát nem nyírbálom az önbizalmát...DE a férjem szerint nincs neki,mert nekem se..
Az önbizalommal pedig úgy vagyok,hogy azt az ember szerzi,nem? az évek hosszú során szerzett tapasztalattal.Mi szülők max.bátorítást adhatunk és érzékeltethetjük a gyerekünkkel,hogy hiszünk és bízunk benne,hogy hátország vagyunk,hogy bármilyen és bármit csinál,mi ott vagyunk mellettük.Ugye?
Annyira hazavágott ezzel a férjem,hogy péntek óta rágom a kefét, agyalok,hol bőgök,hol dühös vagyok..Persze ez őt nem nagyon érdekli,sőt észre sem veszi..
Megyek, ezzel a kevés önbizalmammal megírok pár sort a szakdolgozatomhoz.
További szép hétvégét kívánok mindenkinek!!
durca
[/url]
Úgyhogy nem tudom, mi a biztos!!
.Nagyon hosszú. Jó mi is magasak vagyunk.
