remélem csiszolatlan stílusommal nem bántottam meg senkit. de tényleg.
valszeg én (is) pont azért rágtam be ezen a könyvön, mert korábban már felhúztam magam néhányszor a kétségbeesett szülők lelkiismeretére építkező "babaiparon". viszont több helyről hallottam, hogy milyen jó ez a könyv, itt aztán megmondják a frankót... lehet, hogy elhamarkodottan ítélek és senki érzéseit nem akarom megbántani, de én a suttogóban sok gyakorlatilag alkalmazható jótanácsot egyenlőre nem találtam. Én például mind a mai napig nem tudom megérteni, mi a különbség aközött, hogy a gyerek fáradt, vagy hogy túl sok inger érte...
a suttogónál én (mi) sokkal többet tanultam a Sears könyvből, melynek üzenete számomra az, hogy az anyai ösztönöknél, szeretetnél nincs jobb tanácsadó. lehet, hogy ebben az is szerepet játszik, hogy alapvetően szimpatikusabb a szerző, aki orvos és felnevelt nyolc gyereket (mégsem más izéjével veri a csalánt...) az csak fokozta szimpátiámat, hogy olyan dolgokat is őszintén be mer vállalni, ami a többség (és az én számomra is) egy kicsit furcsa. (a nyugodtan kufircolhatunk, ha ott a gyerek, vagy küldjük el rajzfilmet nézni dologra gondolok.) persze, vállalom, hogy lehet, hogy én vagyok begyepesedett, de nekem itt az a fontos, hogy a fickó nem azt írja le, amit a nagy többség hallani akar.















hitegetem anyát, hogy elaludtam 






Apa és Bencus az én helyemen:)
Fürcsi után
Családi fürcsi- általában így megy, még szép, hogy élvezi...

A legújabb kedvencem:)





