Sziasztok!
Na, mától újra aktívan fórumozhatok! Sajnos,ez nem azt jelenti,hogy jól vagyok, hanem hogy - a vélhetően hosszan eltartó vízszintes pozim miatt - vettünk egy laptopot, így ágyból is netezhetek!
Ennek nagyon örülök, mert hiányoztatok, hogy nem tudtam hozzászólni a beszélgetésekhez! Olvasni néha beleolvastam, csak úgy a gép mellett állva, futtában, de írogatni már nem tudtam oda leülni.
Így az ágyban nem tudok olyan jól gépelni, de most igyekszem mindenkire reagálni!
Ági,
veled kezdeném! Tehát hétfőn egykor! Oks, én ugyan a gólyámat még nem tudom nélkülözni,de gondolni fogok rád sokat!
Judit,
nagyon megdöbbenve és szomorkásan olvastam a soraid.

Hihetetlen, mik zajlanak a testedben. Ilyenkor gyakran eszembe jut, hogy valóban szinte mind más-más okból inszemezünk, lombikozunk, és egyik szitu sem könnyű, de mégis milyen sokféle baj miatt küzdünk a babákért.
Ugyanakkor az is mindig eszembe jut, amit Szani, Wish, Gigi vagy akár a többiek is sokat mondogatnak, hogy mindenkinek lesz végül babája, így vagy úgy, előbb vagy utóbb, de lesz. Azt kívánom, mielőbb titeket is elérjen a szerencse és jöhessen a kis utód. Otthon vagy lombikkal, de jöjjön.
Modrooka,
ne keseredj el, amiért akadályba ültköztetek a kezdéssel! Nem akarok itt károgni, de hidd el, a lombik már csak ilyen. Kényes dolog, és bizony bármi apróbb vagy éppen nagyobb dolog könnyedén közbeszólhat.
Mindenesetre kívánom hogy ne legyen semmi komolyabb bajod a májdolgok miatt!
Mi anno fél évet csak azért vártunk az indulással, mert hirtelen mindenféle bacik kitenyésztek a leleteimben, holott korábban elkerültek a hüvelyfertőzések. Mikor kezdtünk volna, akkor meg mire kikezeltek az egyikből, a kontrollon már vmi másik kórokozó volt kimutatható. Én is totál kivoltam, hogy miért nehezíti még ez is a dolgunkat, de idővel beletörődtem, hogy attól ha dühöngök emiatt, még nem haladunk jobban a dologgal.
Kagyló,
ugyan Wish-t kérdezted, de én is csak annyit fűznék hozzá, hogy a siker kulcsa szerintem nem a részletekben rejlik. Én is mindkét beültetés után az első pár napban zömmel feküdtem, aztán nagyon könnyeden felkeltem, sétálgattam, nem csináltam semmi megerőltetőt, nem dolgoztam. Az elsőnél nem vált be, a másodiknál igen. Szerintem elsősorban nem ettől, hanem a hormonális háttéren, a genetikán és a szerencsén múlik a siker.
Ettől persze mind igyekszünk a legtöbbet megtenni a siker érdekében, a visszavett tempó pedig biztos nem árt.
Gigi,
nekem Dévai még sosem csinált rákszűrést, de már többször megkértek nők a váróban, hogy a rákszűréshez aláírandó papírokat tanúzzam le, ebből kiderült, hogy már ez is vmi nagy hókuszpók, ha már írásban is rendelkezni kell róla...
Öt éves terv...

hi-hi. Ez aranyos.
Beber,
itt egyszerűen nem tudsz hülyéket kérdezni! Elsőre mindenkinek új a lombik, sokszor segítettük már egymást tanácsokkal, nem te vagy az első!
Inari,
poci nagyon csini! Mint eddig is!
Én is tennék fel képet, de odáig még nem jutottunk az itthoni fejlesztésben, hogy erre a gépre is rákerüljenek a képek. Így még várni kell egy kicsit, pedig a Galyatetős képeket is ígértem, azóta meg már Lillafüred is volt...
Kikérjük magunknak, Picurka nem névtelen!

Jelenleg ez a becsületes neve, plusz Babus, Babuci, Kicsike Kisfiam nevek alatt "fut", de már van tisztességes listánk is a választandó nevekről!
Ha kíváncsi vagy, megosztom veled, veletek a jelenleg ízlelgetett neveket: Ádám, Attila, András, Gábor, Benedek, Barnabás, Balázs.
Aki szeretne, nyugodtan nyilváníthat véleményt.

Persze ettől még mi fogunk választani...
Egyébként nem egyszerű dolog ez a választás, néztünk egy csomó szempontot, az alapján lett a kb. húsz neves listánk ilyen rövidke.
Boszti,
sok szerencsét kívánok neked a mostani akcióhoz! A túlstimu tényleg még jól is jöhet, persze csak kontrollált mértékben, de erre Dévai úgyis figyelni fog!
Melba,
most hogy ágyból is netezhetek, elkeztem olvasni a Jánosos topikot, tapasztalatszerzés céljából. Láttam, hogy ott írtad, hogy a telefonbeszélgetésünk alatt érzett fájás folytatódott?

Juj! Csak nem lett azóta valami?!

Nagyon izgulok érted!
Réka-család,
nagyon nagy örömmel olvastam, hogy már haza is mehettetek! Hihetetlenül ügyesek vagytok, ha máris belejöttetek a szopiba! Nagyon sokat gondolok rátok!
Szivesen tennék fel kérdéseket, de most inkább tényleg magatokra fordítsd az idődet!
Mi megvárunk, itt leszünk!
Vanda,
elképesztő, hogy mennyibe kerültek nektek az inszemek, így járulékos költségekkel együtt! Nem csodálom, hogy fontolgatod a váltást, hiszen nem is tudni, hol lesz a vége. Ha az ember tudná, hogy legközelebb tuti sikerül, biztos nem váltana, de erre nincs garancia.
Jól fontoljátok meg a folytatást és döntsetek ügyesen!
Timcsi,
ahogy erről beszéltük is, jó döntés ez (is) hogy maradsz Dévainál.
Igen, beszélhetünk telefonon is, de mostantól lesz saját bejárat messengerem, skype-om, úgyhogy akikkel eddig tudtam ezeken levelezni, azokat majd felveszem az új címemmel és várom majd a visszajelzéseket!
Anna,
nagyon szép kis számokat írtál, gratulálok a sikerhez, a babához! Szép hónapokat kívánok neked!
Na tényleg szép hosszan írtam, pedig még vissza is fogtam magam. Így jár az aki sokáig nem tud hozzászólni!
Magunkról már csak dióhéjban: pocakom rendkívül változtosan viselkedik. Vannak napok, most pl. a tegnap, tegnapelőtt, ami egész jó, alig-alig fáj a poci, aztán vannak a nagyon durvák, amikor újabban inkább feszül, nem annyira keményedik, a feszülés viszont nagyon fáj és sajna órákig eltart, mire múlik a fájdalom. Nemtom mi ez és főleg miért van, próbáltam már figyelgetni, mi válthatja ki, de semmire nem jöttem rá... ma is pl. délelőtt tök jó volt, aztán voltam pisilni, ami közben iszonyúan éreztem hogy fáj, hasít felfelé az egész hasamban, aztán ez az érzés így is maradt. Ennek már három órája... ilyenkor jön a kényszerpihi. Inkább már nem is kutatom az okokat, csak arra koncentrálok, hogy Picurka még sokáig bent legyen és épen, egészségesen szülessen.
Na puszilok mindenkit,
Kata