Borsi
teljesen normális, hogy nem érzel semmit
Ne izgasd magad rajta. Én ma vagyok 27 hetes, és csak most hétfön tudatosult bennem, hogy egy BABA, egy EMBERKE van a pocimban!
Pedig már több, mint két hónapja mocorog úgy, hogy a párom is érzi!
Földöntúli lebegésröl egyáltalán nem beszélhetek, mivel totál tohonya vagyok a már felszedett 12 kilómmal
Hát igen, elég nehéz belegondolni, hogy megváltozik az életed. De gondolj bele, öszintén: tényleg akkora veszteség ez? Nem járhatsz bulizni? Hát ezt meg ki mondta?
Világos, hogy nem jársz el töményen dohányfüstös meg zenezajos helyekre, de nem a baba miatt, hanem mert nem esik jól neked. Legalábbis én igy vagyok vele. Csipi a szemem a füst, nehezen kapok levegöt - pedig mig nem tudtam, hogy terhes vagyok, bizony dohányoztam elég sokat. És éjszakáztunk, és boroztunk is
Egy-egy pohár bor ma is lecsúszik - nekem karbantartja az emésztésemet -, de nem is kivánom az ilyen fajta bulit.
Ha tényleg nem lesz kedved eljárni, rendezzetek házibulit, maradjatok meg a mozgalmas életformátoknál. A gyereknek minden természetes, ami körülveszi, ezért, ha azt szokja meg, hogy mindig nagy a nyüzsi körülötte, legfeljebb ö is nyüzsiimádó lesz
Mikor még nem voltam kismamapocis, csak úgy puffadt, elmentem a piacra és vettem egy 1 számmal nagyobb gumis derekú nacit. Két hónapig vidáman hordtam
Ne irigyeld a férjed azért, mert ö eljárhat. Megvannak neki is a maga terhei, hiszen gondoskodnia kell majd a családjáról. Másfelöl pedig, ha átérzi a te érzéseidet, nem nagyon fog ö sem eljárogatni ...
És gondolj bele: ha ö elmegy otthonról bulizni, és mondjuk hajnalban jön haza, légy öszinte magadhoz: tényleg olyan jó lett volna elmenni vele? A füsttöl émelyegsz, az italt nem kivánod, az éjszakát nem birod, mert kifáradsz ... hát hadd érezze ö jól magát! És ha ilyenkor "elengeded", olyan hálás másnap, hogy milyen egy drága kis felesége van, hogy nem kötözi meg ... ha szeret, és törödik veled olyankor, amikor együtt vagytok, akkor ne sajnáld töle a szórakozást. A baba úgyis neked mocorog elöször, neked mosolyog majd, te fogod táplálni, neked hoz virágot anyák napjára, hozzád rohan, utánad sir, ha fáj valamije, vagy szomorú ...
Hiába a nagy emancipáció, azért mégiscsak vannak férfi és nöi szerepek, és az anyai érzést nem veheti el tölünk senki. Cserébe bizony vannak olyan dolgok, amikröl le kell mondanunk, de ez inkább világi dolgokra vonatkozik (pl. karrier). Viszont egy pocirúgás nem ér fel az én egész éves munkámmal
Solyával teljesen egyetértek, ja, és még a hormonokról annyit, hogy idönként én is orditok és sirok, ráadásul mindezt a munkahelyemen, mivel még dolgozom ...
de kispapám ezt is megérti, mert mindig elmondom neki, hogy én nem tudom, mitöl vagyok olyan szomorú, és szépen meg szoktam kérni, hogy üljönb le kicsit mellém, és simogasson
és megteszi, és még kismamás könyveket is olvasgat
Beszélj a férjeddel arról, hogy ö mit gondol, mit érez. Meg fogod látni, hogy neki még annyira sincs fogalma az egészröl, mint neked. Vak vezet világtalant? Azért nem egészen ... de tudnod kell, ö nem érezheti azt, amit te. Magától nem fog rájönni, hogy baj van, hogy félsz. Bizz benne, hiszen szeret, nem fog kinevetni, nem fog elitélni.
Ha esetleg elöszörre úgy érzed, nehezen tudnád öt megszólitani, beszélj anyukáddal, hogy ö hogy élte meg, mikor veled volt várandós.
És beszélj más kismamákkal! Hidd el, alig várják, hogy megoszthassák veled, mi jár a fejükben
mint azt az én példám is mutatja
Most hirtelen ez jött ki belölem, jó hosszúra sikerült
Irj, ha esetleg nem értesz valamivel egyet, irj a félelmeidröl, gyere át a "Friss" topicba, ott majd felviditunk! Ja, és ne felejtsd el, hogy minden rossz napnak vége van, másnap általában jobb lesz.
Ha nem változnának az érzéseid, fordulj bátran szakemberhez, a nögyógyászod is biztosan fog tudni ajánlani valakit, nem ez lesz az elsö eset, hogy szorongó kismamával találkozik.
Pussz és minden jót!
Kangi
