Társalgó főoldal » Házasság, család » A zöld szemû szörny

Sziasztok!

A "megcsalás" rovatot olvasva merült fel bennem ez a téma, vagyis a féltékenység. Gondolom, korra, nemre való tekintet nélkül ismerős a dolog.
Kiváncsi lennék, mi a véleményetek rola, ha valaki féltékeny akkor is, ha valojában nincs oka rá, csupán a multban átélt keserüségek miatt féltékenykedik. Jot tesz-e egy kapcsolatnak a féltékenység vagy árt neki, mennyi az "elég". Hiszen azt szeretjük, ha egy kicsit féltékenyek ránk, de mi nem szeretünk kicsit sem azok lenni. Ugye?
Nos, várom a válaszotokat.
Sziasztok, Era

Szerintem egyfajta feltekenyseg nem ritka es nem is kulonleges eset hazassagon belul, de nem szabad tulzasba vinni. Hiszen a masiknak nagyon rosszul eshet az a fajta bizalomhiany, amit a feltekenyseg feltetelez. Az en paromnal mindenesetre ez az elso reakcio, ha "feltekenykedem". De bevallom, mar nagyon regota nem vagyok igazandibol feltekeny, neha elofordul, hogy megkornyekez valamifele erzes, de azt csak bebeszelem magamnak. Regebben, mikor meg csak egyutt jartunk, neha majd megorultem a feltekenysegtol, volt olyan pillanat is, amikor a kapcsolatunk lete forgott kockan a feltekenysegem miatt. ( a parom felevet toltott Angliaban, engem meg itthon evett a fene, hogy mit csinal...). Sot, azt is bevallom, hogy volt olyan , hogy en megprobaltam feltekennye tenni, erre azonban ma abszolute nem vagyok buszke. Szerencsere a parom hihetetlenul realisan gondolkodik az elet dolgairol, tudjuk, mit erunk egymasnak, mit veszithetunk, es bar neha vegiggondolom, milyen lenne, ha megjelenne az eletunkben az a bizonyos harmadik, de ugy erzem, hogy sokminden rajtam is mulik, es en megprobalok mindent megtenni azert, hogy ne erezze szukseget a masfele kacsintgatasnak. Bar az ember sohasem tudhatja, neha a leghusegesebbnek tartott ferjek/felesegek lepnek felre, nem egy peldat lattunk mar ra, ugye...??
Udv
Eva

1 éve vagyok itthon a kislányommal,de elmondható,hogy már betegesen féltékeny vagyok.
Tisztában vagyok vele,hogy ez a férjemet nem csak bántja,de egyre jobban idegesiti is.Én egyedül itthon,és csak jár az agyam,és hülyeségeket beszélek be magamnak.Ennek nem lesz jó vége tudom.
Mit tegyek,hogy "kigyógyuljak" ebböl a szörnyűségböl?
Segítsetek!

Szia, Névtelen !!

A "betegségtudat", az, hogy tudod magadról, hogy ezek hülyeségek, amiket bebeszélsz magadnak, már fele út a gyógyuláshoz. Innentõl kezdve azonban szerintem más lépéseknek is következniük kell:
1. ne idegesítsd a párodat ezzel, hanem egy nyugis idõben, amikor minden rendben van, beszéljetek róla. Mondom: ne idegesítõen, hanem derûsen. Kérd, hogy segítsen!
2. Amikor hazavergõdik, ne rögtön azzal kezd, hogy hol voltal es milyen késõ van és mennyit izgultál érte, hanem szorítsd össze a fogadat és mondd neki, hogy hiányzott és mennyire örülsz, hogy hazjött! Csináld ezt következetesen két hétig! Ha hazajön, sose támadd le!
3. Ha a hazaérkezésekor jó hangulatot talál otthon, szívesebben és hamarabb jön, majd meglátod!
4. Te is foglald el magadat, ne csak robotolj otthon!! Csinálj olyan dolgokat, amiket szívesen csinálsz!!!!!!!!! Ne mérgelõdésbõl álljon a világ!
Pl. babanetezz!!! Meg fogsz lepõdni, mennyien járnak hozzád hasonló cipõben...

Na, kifogytam a bölcselkedésbõl, névtelenül és ismeretlenül is üdv:
Maminti


Nem mondom, hogy nem ne

Bocs, a vége sallang, amit elfelejtettem törölni...
M.

Kedves Maminti!
Köszönöm szépen a tanácsot,igyekszem megfogadni.
Remélem sikerülni fog.A Babanet tényleg nagyon szuper dolog sajnálom,hogy csak a napokban találtam rá.Hogy ne legyen időm agyalni magam,szeptembertöl beiratkoztam egy suliba is.Igyekszem maximálisan lekötni magam.Igy nem lesz idöm a féltékenységre gondolni.
Mégegyszer köszike a tanácsot nagyon sokat segítettél.
Üdv.:egy névtelen
(Ideje lenne regisztráltatnom magam.)

Szia, Névtelen !!

Ird be az azonosítóba a neved és kattints rá a "küldés"-re!
Vigyázz magadra és fel a fejjel, halljunk még rólad !!
Maminti

[url=http://csucs.hu/?MCI=3760" TARGET="_top]http://csucs.hu/?MCI=3760[/url]

A féltékenység leküzdése
2001-01-22 13:27:03
Szilágyi Vilmos irása
Illúzió azt hinni, hogy „majd kigyógyul a féltékenységbõl, ha látja, hogy bennem bízhat". Egy kialakult hajlam erõsebb, mint a múlékony szerelem. Persze nem véletlen, hogy a féltékenység akkor szokott föllépni, amikor a szerelem már múlóban van...

Érthetõ, hogy mint minden bajt, betegséget, ezt is igyekeznek elhárítani az érintettek. Csak éppen legtöbbször fogalmuk sincs arról, hogy milyen az igazán hatásos védekezés. A féltékeny például többnyire indokoltnak látja saját féltékenységét, s a megoldást partnere beismerõ vallomásában és megváltozásában látja: „Többé ne adjon okot a féltékenységre!" A partner ilyenkor vagy azt bizonygatja, hogy sohasem adott okot a féltékenységre, vagy megnyugtatásképpen elismeri, hogy néha „félreérthetõen" viselkedett, s ígéri, ezentúl jobban vigyáz. Sajnos mindkét védekezési mód zsákutcába vezet.

Az elsõ azért, mert hiányzik belõle a fölismerés, hogy a féltékenységet nem a partner viselkedése váltotta ki, hanem az említett belsõ bizonytalanság és kisajátítási vágy. Másrészt minél jobban bizonygatja valaki saját ártatlanságát, annál gyanúsabbá válik. A beismerés pedig hosszabb távon csak olaj a tûzre! Hiszen valójában igazolja a féltékenységet, ami „lám, nem volt hiábavaló!" Érthetõ, hogy a féltékeny ezután még inkább õrködik partnere fölött, s még inkább beleköt mindenbe, ami gyanús neki. Nem mindegy persze, hogy a beismerés valódi vagy csak látszólagos, s hogy bûnbánó ígéretekkel vagy szakítás kilátásba helyezésével jár együtt. A látszólagos beismerés ugyanúgy ritkán meggyõzõ, mint az azt követõ nagy ígéretek. A szakítás lehetõségétõl a féltékeny nagyon megijed, s egy ideig esetleg visszafogja magát, de aztán lassanként újrakezdi az egészet.

Nem könnyû kérdés, hogy van-e hatékony módja a féltékenység leküzdésének! E. Borneman osztrák szexológus, aki könyvet írt az „új féltékenységrõl", nem hisz a probléma rövid távú megoldhatóságában, mert a féltékenység szerinte „civilizációs neurózis", amely a jelenlegi társadalmi berendezésbõl következik. Túl messzire vezetne ezt itt részletezni. A lényeg az, hogy a mai viszonyok között sok minden hajlamosít bennünket a féltékenységre (a tulajdonosi mentalitás, a patriarchaizmus stb.). Tehát leküzdéséhez az egész társadalmat át kellene alakítani, mindenki számára szabaddá és biztonságosabbá tenni. Szerencsére egyéni viszonylatban a helyzet nem ilyen reménytelen.

Különösen a megelõzésre kell ügyelnünk, éspedig kétféle értelemben. Elõször is elõzzük meg saját féltékenységi hajlamunk kialakulását. Tulajdonképpen a szülõknek kellene errõl gondoskodniuk, hiszen igen sok múlik az elsõ életévek fejlõdésén. Tizenéves kortól azonban az önnevelésnek is egyre nagyobb szerepe lehet. Ebhez ma már sok segítség kapható, például épp a könyvekbõl. Másrészt kerüljük a partnerkapcsolatot a féltékenyekkel! Illúzió azt hinni, hogy „majd kigyógyul a féltékenységbõl, ha látja, hogy bennem bízhat". Egy kialakult hajlam erõsebb, mint a múlékony szerelem. Persze nem véletlen, hogy a féltékenység akkor szokott föllépni, amikor a szerelem már múlóban van. A baj csak az, hogy amíg az ember szerelmes, addig nehezen veszi észre párja féltékenységét, hiszen a szerelemhól következik a folytonos együttlét vágya és a mindent tudni akarás. A féltékenység így könnyen megbúvik a szerelem mögött, s észrevétlenül behálózza a partnereket.

Mit tehetünk a már kialakult féltékenység esetén? Ekkor sincs minden elvesztve. A legbiztosabb megoldás: szaksegítséget keresni! Vannak olyan pszichoterápiás eljárások, amelyekkel a féltékenység erõsen csökkenthetõ, sõt kiküszöbölhetõ.

Természetesen nem máról holnapra, hanem rendszeres és tartós kezelések során. Nálunk ezek nem könnyen hozzáférhetõek, mert kevés a szakember (eltekintve a segítségre szorulók anyagi megterhelésétõl). A másik megoldási lehetõség az egyéni vagy csoportos önsegítés, ami tulajdonképpen önnevelés vagy öngyógyítás. Sikerének elõfeltétele az intelligencia és a pszichológiai kultúra bizonyos szintje - ami persze emelhetõ! -, s az, hogy a személyiség ne legyen nagyon eltorzult. Mindenekelõtt megbízható önismeretre és komoly elhatározásra, állhatatosságra van szükség. A támpontokat megadják az ezzel (is) foglalkozó könyvek (például P. A. Hauck A féltékenység címû könyve).

Szilágyi Vilmos virtuális könyve Intim kapcsolatok címmel - cikkünk e kötetből származik - a Vikk.net, az első magyar virtuális könyvkiadó oldalán látott napvilágot.
A könyv PDF formátumban megvásárolható a [url=http://www.vikk.net" TARGET="_top]http://www.vikk.net[/url] oldalán.

ide miért nem ír senki sem,?talán már meghalt a "zöld szemû" csak nem tudom?? írjatok!!!((())beszélgessünk..!!((

sziasztok van itt valaki?

Szia Névtelen
Én itt vagyok, van valami gondod?

Puszi: Doris

Sziasztok! Ezt a topicot mintha nekem találták volna ki!
Sajnos én is nagyon féltékeny tipus vagyok és ezzel az õrületbe kergetem a páromat. Régebben volt egy barátom, aki úgy állt a témához, hogy "aki nem néz meg egy jó nõt, az nem is igazi férfi". Neki szokása volt,hogy amikor mentünk az utcán, nem tudott úgy elmenni nõ mellett, hogy ne nézzen utána. Ez nekem nagyon megalázó volt. Sajnos elég sokáig voltam vele ahhoz, hogy utána már akkor is féltékeny legyek, amikor nem kellett volna.
Szerencsére a férjem nem ilyen, de miután szültem, megváltozott az alakom és nem érzem magam kivánatosnak. Mostanában egyre gyakrabban vélem úgy látni, hogy megnéz egy-egy lányt, aki megteheti, hogy kihivó ruhát vesz fel. Ilyenkor mindig szólok neki, hogy ez mennyire rossz nekem, de õ bizonygatja, hogy nem is nézte meg. Szóval én nem azért vagyok fétékeny, mert lehet,hogy megcsal, tudom, hogy nem tenne olyat. Én már csak attól is kiakadok, ha megnéz valakit. Tudom, hogy ez beteges dolog és mindig el is határozom, hogy többet nem szólok neki, de sosem sikerül. Nem tudom mit kéne tennem. Teljes mértékben megbizom benne, de nagyon elkeserit, hogy talán már nem engem kiván és nagyon megalázónak tartom,ha megnéz valaki mást.
Nincs valami ötletetek? Természetesen csak nyáron fordul elõ ez, a többi idõszak teljesen szuper,nagyon szeretjük egymást, de nem akarom, hogy emiatt szenvedjen (és én is szenvedek).
Ha valakinek van kézzelfogható ötlete, légyszives irjon valami biztatót!

Manka

Szia!
Szerintem itt elõször a te problémádat kéne megoldani. Ez az önértékelés. Ha olyan lennél, mint voltál, formára akkor biztosan jól éreznéd magad, és nem lennél féltékeny?
Esetleg ki kell próbálni, tenni kéne valamit azért az alakért, általában az önbizalomnak is jót tesz!
Aztán lehet hogy azér lennél féltékeny mert pl. egy csomó nõ fiatalabb. Ez biztos. Vagy mert neked pl.(barna?)a hajad, a másik szembejövõnek meg nem.
Kérdezd meg, mi a véleménye errõl, amikor éppen nem vagy féltékeny, beszéljétek ki.
Zsomimama

Zzomimama!

Talán igazad van, az önértékelésemmel van gond. Az alakomnál pedig nem a felesleg okoz gondot, már 4 kilóval könnyebb is vagyok, mint teherbeesésem elõtt. Viszont a melleim borzasztóan néznek ki, talán ez a gond.
Hogy mi a véleménye a féltékenységemrõl? Hülyeségnek tartja. És én is igy gondolom, amikor épp nem vagyok féltékeny. HÁt remélem rendbejövünk!
Köszi a segitséget!

Manka: Zsomimamának szerintem igaza van. Szerintem a párod jobban viseli az alakváltozást, mint Te.

Egoista módon én megint csak magamról bírok beszélni, de a véleményem, mint egy férfi véleménye, érdekes lehet :-).

Szóval, én is meg szoktam bámulni a lányokat az utcán. Egyszerûen manapság rengeteg csinos lány van. Nagyon sok olyan mászkál fel-alá, aki jól néz ki. Lengén öltözöttek, adnak magukra, szóval esztétikusak.

DE, ezek nem komoly dolgok. Nekem a párom az elsõ, akkor is, ha nem 90-60-90-es mérettel rendelkezõ szõke szexbomba. Nem féltékenykedik, mert ismer. Tudja, hogy bámészkodom, de eszem ágában sincs kikezdeni valakivel az utcán. Ha egy kapcsolat jól mûködik, szeretik egymást a felek, és mindenük megvan, akkor nem lépnek félre azért, mert szembe jön egy nõ, akinek jobb alakú a melle, formásabb a feneke, szõkébb a haja, stb. Ez elõfordul fõiskolás korban persze, de felnõtt érett embereknél, akik a letelepedés mellett döntöttek, azokat csak jól kell tartani, és a bámuláson kívül nem mennek tovább (szerintem).

Ha a kapcsolatban gondok vannak, akkor meg nem az utcán mászkáló csinibabákhoz megyünk, hanem az elsõ "megértõ" nõhöz, aki megvigasztal minket :-). Szóval, legyetek csak jóban, és adjatok meg egymánsnak mindazt, ami a másiknak jól esik, és akkor a bámészkodásból nem lesz más.

Sok sikert Manka!

Sziasztok!
Remélem már sehol sem él a "zöld szemû"
Nálam már az utolsókat rúgja
Kedves Manka!
Szerintem nem csak mi érezzük megalázónak,ha a párunk valakit feltûnõen megnéz,hanem az megalázó is.Ha nem vagyok mellette,azt nézhet meg,akit csak akar,de ha ott vagyok,leéget vele.Ezt nyíltan elmondtam a páromnak,de õ is mentegetõzött:"Nem is néztem meg".Azt csináltam,ha nézett egy nõt,odahajoltam elé,és megnéztem,mit is néz.Bizony elõfordult,hogy a "bombanõ" helyett csak bámult ki az ablakon igazából,de sokszor nem.
Ezért utána a Hayimpapa-féle mentegetõzéshez fordult,hogy csak nézi,meg sok szép nõ van,egy férfi férfi voltából adódóan megnézi,meg olyan feltûnõek,hogy nem lehet õket nem észrevenni.Férfiduma.Sok jóképû férfi is van,nemigaz?Tehát én mint nõ,ösztönösen megnézem õket,csak eddig elfojtottam ezt magamban..Ezt mondtam a páromnak,és kitartóan elkezdtem nézegetni a férfiakat.Azóta ez a probléma nem létezik nálunk.
Hayimpapának igaza van abban,hogy "legyetek csak jóban, és adjatok meg egymánsnak mindazt, ami a másiknak jól esik",hiszen azzal akarja minden ember tölteni az idejét,akivel a legjobb,nem?(egy gyanakvó,vádolgató ember igen rossz társaság,ugye?),de sosem szabad hogy egyoldalúvá váljék,a férfi jól fogja érezni magát,ha a rabszolgája leszel,lesed a kedvét,de Te nem.Szóval szerintem õszintén jól kell magunkat érezni a párunkkal,és õ is jól fogja érezni magát velünk.
Bocsánat,hogy egy kicsit hosszura sikeredett..
Felhõtlen napokat kívánok mindenkinek!

Bocsánat,ha valaki összekeverne azzal a "Névtelen"-nel,aki már írogatott ide,én nem õ vagyok,csak nem sikerült a regisztráció

Üdv!(az elõzõ hozzászóló)

A férfiakat is lehet nézni nyugodtan .
Persze mindkét oldalon tartózkodni illik a feltûnõ bámészkodástól (attól nekem is hányingerem van, ha egy férfi kézen fogva sétál egy nõvel, aztán a mellettük elhaladó cicababa fenekét szemléli közben).
De azt továbbra is tartom, hogy az esetek többségében nem az a nõ ad okot féltékenységre, akit az utcán mi férfiak megbámulunk.

Sziasztok!

Hayimpapa és kedves névtelen!
Nagyon aranyosak vagytok, hogy iratatok nekem!
Igazatok van és nagyon jó olvasni mindkettõtök véleményét!
Igyekszem úgy élni, hogy a párom jól érezze magát mellettem (remélem azért most is jól érzi!)
... és én is meg fogom nézni a férfiakat, hátha az is segit!

Mégegyszer köszi mindenkinek!

Manka

Sziasztok!

Háát, én is úgy vagyok, mint Manka. A férjem "mániája" a szép cici. Nekem (állítólag) elég szép közepes, formás volt, de most szõõrnyû. Ezt 26 évesen igenis nehéz elfogadni. Biztosan a nyár teszi, de engem is ütöget a guta, amikor a szép barna csodás mellû lányokon kocsányon lóg a szeme. Nekem is az a baj, hogy ott ülök mellette a kocsiban, hátul a pici, és flörtöl a szomszéd kocsiban ülõ csajjal, megbámulja a lányokat, ha ott vagyok. Képzelem mit csinál, ha nem vagyok. Ez biztosan a szülés utánni önbizalomhiány, de egyenlõre nem tudok ellene tenni. Ráadásul, szinte biztos vagyok benne, hogy valaki kerülgeti

Kata

Senki nem ír, nem vigasztaL?????????


Kata

Kata!
Mibõl érzed azt, hogy valaki kerülgeti?
Azt, hogy megbámulja a csajokat, szerintem ne fogd fel tragikusan. A megcsalás nem ezen múlik... Ha tudod, akkor fogd fel poénosan. Én ilyenkor megkérdezem, hogy ismeri-e a jó szilikonbetétes melltartókat, amiktõl úgy néz ki az ember, mint Samantha Fox. Esetleg rögtön érdeklõdj, hogy mi tetszik jobban azokon a csajokon... Vess be csinos fehérnemüket.
Szerintem kevés nõ van, akinek szülés és szoptatás után is gyönyörû mellei vannak, és ezt õ is tudja, és biztos nem a melleidért szeret csak.
Ha lehet vele õszintén beszélni, akkor inkább kérdezz rá a dolgokra, próbálj errõl vele beszélni.

Remélem elég vigasztaló voltam.
Pkriszta

Kata

Azt hiszem örök az a mondás, hogy "nem vakságot, hanem hûséget fogadunk". Bár nekem nincs még babám és nem estem át nagy változásokon, de próbáld ezt a dolgot a Te javadra fordítani.

Mi lenne, ha külön Te hívnád fel a figyelmét, ha "nézni valót" látsz, találsz neki? Még poénnak is jó. (Nálunk mûködik.) Kíváncsi lennék hogyan reagálna rá a férjed. Biztosan csodálkozna, hogy te nem szorongsz ezen.

Azt honnan gondolod, hogy valaki kerülgeti?

Noémi

Kata!
Az én párom is megnézi a jobb nõket, de ilyenkor én is feltûnõen megnézem a jobb pasikat.
Néha bejön!
Ugyanakkor nagyon tud idegesíteni, de hála nála ebben ki is merült a dolog!

Sziasztok!

Áh, csak üldözési mánia a kerülgetik.. remélem..

Csak az zavar, ha én mondjuk elmesélem, hogy flörtölt velem a pincér a pizzériában, akkor szinte csak ki nem mondja, hogy: ugyan már, kinek kellesz egy gyerekkel, lestrapálva, stb. Mert egy egygyerekes anyuka elég riasztó, míg egy nõs férfi nem annyira.......

Kata

Mi az, hogy nem annyira? Vannak nõk, akik kifejezetten a nõs pasikra buknak. Én ismertem néhányat. A hideg is kiráz, mikor belegondolok.

Hát igen..... Én is idézõjelesnek szántam a nem annyira-t.
Sõt, nekem van egy "barátnõm" aki szintén nõs 3 gyerekes pasival jár, ráadásul a lány pedagógus, és tanította otthon, magántanárként az egyik gyereket, úgy jöttek össze.
Én sajnálom, mert látom, mi jut neki. Magányos karácsonyok, egész napos telefon melletti ülések. Hányszor volt, hogy jött a lány hozzám, és mikor ideért, jött a telefon, hogy a pasi spec most azonnal ér rá kamatyolni. A csaj rohant, pedig vagy egy hónapja nem találkoztunk, és vagy másfél hete egyeztettünk. Persze a pasi hitegeti, hogy elvál, és õt elveszi, meg lesz gyerekük... na de a csaj is 30 felett van... Olyan jó dumával hitegeti, hogy azt akarja, hogy a gyerekük szûz jegyû legyen, tehát, kiszámolja, mikor kell "készíteni". Mondjuk januárban, ugye. Ha akkor nem jön össze, lehet sumákolni megint egy évet. Ja, de arra azért vigyát, hogy a gyerek-téma lehetõleg február elõtt ne jöjjön szóba
Szóval, ilyen is van. De sajnos olyan bigék is, akik arra mennek, hogy pénzes nõs pasikat (na ez minket nem fenyeget), szednek fel, aki persze, hogy szívesen szponzorálja a csaj kozmetikus, ruha, szoli stb ktg-ét, mert neki szépül. Anya meg fõ otthon a levében

Kata

Hát lehet, hogy én egy gonosz dög vagyok (vállalom), de én nem sajnálom a csajt. Nekem a nõs pasi tabu, és mindig is az volt. Nem érdekel, hogy esetleg rossz a házassága, hogy ígér fût-fát... Egyszerûen nem kóser ez a félrelépõsdi. Váljon el, ha nem jó a kapcsolata, aztán majd beszélhetünk egymással... Talán...
Na jó! Ez a történet nem rólam szól, hiszen én is már megállapodtam két éve. Dehát azelõtt is így gondolkoztam.
Ezok a lányok, miért hagyják magukat ilyen szinten kihasználni és átverni(mintha csak erre születtek volna)? Aztán sírnak, mert fáj a lelkük. De nem lépnek.
Ez volt az egyik fajta.
A másik fajta, aki épp úgy kihasználja a pasit, mint a pasi õt... nevezzük K-nak. Hmmm...
Vannak olyanok is, akik aztán tényleg megtalálják életük párját egy nõs férfiban... Nekik szerencséjük van, hogy õket választották. A módszer akkor sem tetszik...

SzaBori a gonosz, az ítélkezõ

Bori!

Jól mondod. De szerintem, a "megcsalósdi" az esetek nagy többségében "kódolva" van. Tehát aki már legénykorában sem volt a hûség mintaképe, az szerintem a házasságban sem változik meg. (ismertünk ilyeneket, igaz? ) Aki pedig normális volt, az nem mondom, hogy tuti nem lép félre, de akkor ott jó indok kell.
Szóval, én már gyógyulok kifelé, fentebb olvastam, hogy ez a gyerekkori nevelésbõl is adódik a féltékenység. Mit ne mondjak, én nem lettem valami nagy önbizalomra nevelve de ez egy másik történet. A párom meg aztán nem egy megcsalós típus. Túl kényelmes, és spórolós hozzá. Nem szponzorálná senki moziját, vacsiját, nem tudom, melyik csaj viselné el, hogy 2 hónap együttjárás után feleznie kéne a költségeket, ( meg a délelõtti mozira mennének, mert olcsóbb, ) én voltam egyedül 6 éve ilyen hülye. De nem bántam meg! Édes pofa a férjem

Visszatérve,a csajt én se sajnálom, sõõt.... de már többször finoman mondtam neki, hogy talán a fiú nem az igazi, de se lát se hall, olyan szerelmes........

Kata

Kata! Na igen. Aki "véletlenül" lép félre, az biztos nem hagyja el a családját.
De a féltékenység, az ok nélkül is ott bujkál az emberben. Az én párom igazán nem érdemli meg, hogy féltékeny legyek rá. Egy áldott jó ember, aki nagyon szerelmes belém. Mégis a levegõre is féltékeny vagyok, amit belélegez. Féltékeny vagyok a húgára és a mamájára is, akikkel nagyon jó a kapcsolata. Igyekszem nem mutatni, de nagyon zavar, hogy én mégis érzem ezt az érzést.
Egyébként mielõtt valaki arra gondolna, a családja nem áll közöttünk, tehát tényleg nincs semmi okom féltékenykedni. Egyszerûen csak ilyen vagyok. Túlságosan félek, hogy egyszer elveszíthetem.

Szia "gonosz" Bori!

Ha minden nõ úgy gondolkodna, a nõs pasikról ahogy Te (és én is így gondolom, bár még nem voltam olyan helyzetben, hogy gondolnom kelljen nõs pasira), akkor sokaknak nem lenne problémájuk. Ez évem elejét ugyanis rendesen megkeserítette egy olyan csaj, aki ha jó indulatú vagyok, akkor azt mondom, hogy az elején próbálta talán tartani ezt az álláspontot, de nem sikerült neki, ha rosszindulatú akarok lenni, akkor azt mondom, hogy finoman kezdte manipulálni a páromat, miután megismerte a családját (engem, és a gyerekeket, akikbe finoman szólva bele is szeretett a párommal együtt). Na mindegy, néhány hónapig tartott, túl vagyunk rajta, múlik a beteges féltékenység is, a párom ugyan továbbra is megnézi a nõket, ahogy korábban, de elpoénkodunk rajta (már tudok újra), de a lényeg, hogy ha azt hallom, hogy valaki nõs pasival kezd, attól én is hideglelést kapok, és azonnal a saját történetünk jut az eszembe. Ez az érzés az, ami valószinüleg soha nem fog elmúlni.
Pkriszta

pkriszta!
Hmmm. Megértelek. Megkérdezhetem, hogy a párod hogyan ugrott bele ebbe a kapcsolatba és hogyan tudott kilábalni belõle?
Ha nagyon indiszkrét vagyok, akkor rázz le!

Szia pkriszta!

Csodállak a lelkierõdért!Én képtelen vagyok megbízni abban a férfiban,aki egyszer már félrelépett.

Mindenkitõl kérdezem,akit már megcsaltak(remélem azért nem vagyunk túl sokan) : volt már olyan,hogy megéreztétek,hogy valami "nem stimmel",esetleg paranoiásnak érezted magad,mert nem volt semmi kézzelfogható bizonyíték,csak olyan "látszik a szemén"-típusú és bejött?
Sajnos velem már többször is elõfordult
És mindig bejött...
Szerintetek ez is féltékenység,vagy inkább megérzés?

Üdv mindenkinek: Vivienke

Vivienke!

Szerintem a nõknek van egy különleges "sokadik érzékük". Megérzés. Én is megérzek dolgokat. (sajnos)

Kata

Bori!
A párom nem volt az a "megcsalós" fajta, ahogy írtam más témában, tûzbe tettem volna érte a kezem. Amikor kiderült, hogy megcsalt, (mert egy barátság túllépett a keretein) én azt hittem, rendben van az életünk, semmi oka nem volt rá. Az átbeszélt hónapok alatt kiderült, hogy mégsem azt nyújtottuk egymásnak, amit a másik várt, már évek óta voltak súrlódások, csak mi nem vagyunk az a veszekedõs fajta, csak én morogtam, elégedetlenkedtem, õ többnyire csöndben volt. Ez a "dolog", ahogy utólag képes vagyok értelmezni, felszínre hozta az odafigyelés, törõdés, megbeszélés, felelõsség kérdéseit. Nagyon sokmindenben változtattam én is, és õ is. Persze, mindezt nagyon lassan, folyamatosan õrlõdve mind a ketten, és nem tudva, hogy mi lenne a jó döntés: külön, vagy együtt. Volt amikor mindketten úgy éreztük, jobb lesz külön - mégsem bírtunk elszakadni. Hónapokig nem derült ki az sem, amikor megszületett a döntése, hogy nem bírna minket elhagyni, hogy tudunk-e a sérelmekkel együtt élni. Azóta csiszolódtunk, beszélgettünk, õszintén rákérdeztem a kétségeimre, és már nem sértõdött meg, ha rákérdeztem dolgokra, hanem megnyugtatott. Mostanra, azt mondhatom, hogy a kételyeim elmúltak, már nincs bennem harag, sem iránta, sem a nõ iránt, sõt, talán meg kéne köszönnöm, hogy általa megerõsödött a kapcsolatunk.
A bizalom? Mindkettõnkben megvan az egészséges féltékenység a másik iránt, de nem gyanakszunk egymásra folyton.
Talán ez a ritka szerencsés eset, hogy újra bízni tudok benne, de talán az a titka, hogy mindkettõnket túlságosan megviselt a dolog ahhoz, hogy bármelyikünk is kívánjon magának egy ilyen kapcsolatot.
Valószínûleg én sem bírnék megbízni benne, ha érezném, hogy valami nem stimmel. De nem érzem ezt. Mint ahogy megéreztem a bajt, mint Viven és Kata is, most megérzem azt, hogy nincs baj. Sokat, nagyon sokat tettünk érte, nagy árat fizettünk. Ma már úgy érzem, megérte!
Sokaktól megkaptam az elején, hogy a megcsalásnak oka van, errõl mindkét fél tehet. Nem lehet csak a megcsalót hibáztatni. Nem akartam ezt belátni amíg nagyon fájt, de lehet benne valami. Egyébként mindenkinek benne lehet a pakliban, hogy jön valami fergeteges érzés, kérdés, hogyan tudjuk kezelni.

Persze vannak olyan férfiak, akik a megcsalásból sportot ûznek. Velük szerintem nem lehet mit kezdeni, de szerintem sokan rá sem jönnek, hogy az õ párjuk ilyen. Vagy már késõn.

Hát így kerültünk bele, illetve jöttünk ki belõle.
Pkriszta

PKriszta!

Nagyon szerencsés vagy!

Sok boldogságot kívánok nektek!

Ladányi Kata

Ladányi Kata!
Elõször is köszönöm a jókívánságot.
Másodszor, bocs, de nem értek dolgokat. Te ugyanaz a Kata vagy, aki Kata néven írt?
Vagy csak mindkettõtöknek vannak megérzései?
Van valami konkrétum is, vagy csak a rossz érzés? Ezt csak azért kérdezem, mert én magamból kiindulva, ki nem bírtam volna, hogy nem járok utána a dolgoknak - magyarul nem tudom meg, hogy hányadán állok. Amikor pedig kiderült, összeomlottam. Mégis úgy érzem, hogy tudnom kellett!
Te (ti?) hogy vagy(tok) ezzel?
Kriszta

Sziasztok!
Azt hiszem,pont most vetõdött fel,amit kérdezni szeretnék.Ki mit gondol errõl:érdemes utánajárni a felmerült gyanúnknak?

Kedves PKriszta!
Tudnál nekem tanácsot adni ezzel kapcsolatban?Úgy látom,elég bátor vagy ilyen téren
Ha megvan az állítólagos harmadik címe,érdemes váratlanul odamenni(azt sem tudom,elég bátor vagyok-e ilyenekhez)?Vagy mit csináljak?És ha mégis tévedés,esetleg a párom éppen nincs ott?

Tanácstalan vagyok...Segísetek!!
Elõre is köszönöm!

Vivienke

Szia Vivien!

Nem jártam még hasonló cipõben, de azt hiszem, engem nem hagyna nyugodni a dolog. Ha beledöglenék, akkor is tudni akarnám, hogy mi van. Hogy mit csinálj? Neked kell eldöntened. Az egyik barátnõm, amikor úgy érezte, hogy megcsalják, leellenõrizte a fickóját. Igenis, utána ment, megnézte hova megy be. Amikor rájött, hogy az a csaj lakik ott, akivel gyanús a srác, akkor egyszer úgy csinált, mintha véletlenül akkor lenne valami megbeszélnivalója azzal a csajjal (az ismerõse volt), s rajtakapta õket. Ez is egy megoldás. Ha cím van, akkor se állíts be csak úgy, mert az ciki, ráadásul ezzel figyelmeztetheted a párodat is és óvatosabb lesz.
Amúgy nem tudom, hogy én megtenném-e. Lehet. Passz.
Remélem megoldódik a gondod!!! Szorítok!!
Zita

Szia Vivienke!

Nem tudom, hogy alapvetõen mennyit beszélgettek a pároddal, és mennyire õszintén. Én tudom magamról, hogy ha megcsalnám, az nekem a fülemen is látszana, és nem tudnám tagadni egy pillanatig sem. Õ sem tudta, bár nekem nem kellett a cím után rohangálni, mert tudtam kirõl van szó, de azért néhány emilkét irtam a csajszinak a néhány hónap alatt, eleinte nagyon kulturáltan próbáltam szembesíteni önmagával (soha nem válaszolt!) Késõbb írt a férjemnek egy burkolt szerelmes üzenetet, (amit akkor már a párom sem vett talán igazán komolyan) amire én válaszoltam neki hasonló stílusban - na ekkor berágott, és azt üzente, hogy nem szeretne tõlem emileket kapni!
Szerintem beállítani azért túlzás lenne, de talán óvatosan megpróbálhatnál vele beszélni arról amit érzel. De arra számítani kell, ha kiderül az igazság, az iszonyatos érzés, én egyetlen éjszaka alatt összetörtem, megsemmisültem, és nem gondoltam volna, hogy kimászom belõle.
De a bizonytalanságnál ez is jobb. Sajnos
Írj, hogy mi történik
Én is szorítok.
Kriszta

Sziasztok!
Köszönöm a válaszaitokat!!!
Hogy mennyit és mennyire õszintén beszélgetünk a párommal?Eddig azt vallottuk,hogy van az a bizonyos ajtó,ami zárva maradhat.Szóval lehetnek titkaink,na de nem ilyen titkokról volt szó.Úgy érzem,ez most kezd a visszájára fordulni.A párom nem túl bõbeszédû,de én már úgy érzem,a hallgatása mögött van valami,aminek nem kellene ott lennie.És hiába kérdezek rá,nem kapok egyértelmû választ.(na nem mintha eddig elárasztott volna ilyenekkel )
Ha kapok,azzal is mintha maga ellen beszélne.Persze lehet,hogy tényleg csak paranoiás vagyok(?).Nem tudom.
Ti mit gondoltok:jobb a teljes "kitálalás",egyáltalán létezhet-e ilyen,vagy mindenkinek kell,hogy legyen egy terület,ahova nem enged be(esetleg bizonyos idõnél korábban nem is akar v.tud beengedni)mást?
Üdv mindenkinek:Vivienke

Nagyon nehezet kérdezel, és a döntés még nehezebb, hogy megteszitek-e (mármint a kitálalást)- ebben ugyanis mindig benne van a befejezés lehetõsége. Ha csak a gyanú van, addig lehet azt játszani, hogy "ugyan már, csak képzelõdsz", "hogy gondolhatsz ilyet", stb. Akkor aztán döntsd el magadról, hogy paranoiás vagy, vagy sem. Ezt lehet addig játszani, amíg a másik azt nem érzi, hogy talált valakit, akivel inkább el tudja képzelni az életét, és akkor viszont ki kell hogy tálaljon. Ha csak simán "változatosságra vágyik", akkor valószínûleg marhára igyekezni fog, hogy ne derüljön ki, hiszen ott a biztos háttér is. Ezek szerint nem tudhatod, hogy mi van. Viszont a másik topicban, "Megcsalás", kaptam ezer féle tippet, hogy hogyan tegyem én is féltékennyé a páromat annak idején, amikor a dráma zajlott. Érdemes megnézni azt is - és az is kiderül, hogy sajnos nagyon sokan vagyunk hasonló cipõben...
Egy ilyen helyzetben azonban, ha az ember elkezd nyitni a külvilág felé, azaz: összeszedi magát, változtat a külsején, el kezd érdeklõdni más férfiak iránt is, akár csak olyan szinten is, hogy megnézi, flörtöl a szemével, fogadja az elismerõ tekinteteket, stb - azt a férj is észreveszi. Ha mást nem is, a külsõ jegyeket biztosan. Vegye is észre, és kapjon észhez! És ha szeret, akkor észhez kap, hidd el. Ne hagyd magad!
Pkriszta

Sziasztok!

Kata=Ladányikata én vagyok, csak nemrég sikerült regisztrálódnom. Bocsi, a kavarért.

Szóval, az a baj, hogy én nem tudom, hogy lehetne lenyomozni... kocsim, jogsim nincs, a picivel hogyan járkáljak utánna?

A gyanúra fõként az ad okot, hogy a párom egy fénymásoló-szervizben dolgozik, és ugye jár ki ezer címre szervízelni. Régen, amikor még dolgoztam, meg amióta együtt vagyunk, szinte minden nap már dél-egy-kettõ körül lezavarta a címeket, aztán hazajött, és 4 körül ment vissza dolgozni. De évek óta!! (mondjuk ennek a pozitív oldalát csak tavaly auguszus-szeptemberig élveztem, aztán milyen érdekes, ahogy megszületett a Peti, a férjem szinte aznaptól (jó, talán az elsõ hónapban még enm), "sok benti munkát" kapott, és nem tud hazajönni. AZÓTA EGYSZER SEM JÖTT HAZA, ha mégis fél órára, ebédelni, aztán ment tovább.

a.) variáció: valaki másnál tölti a kiesõ órákat
b.) variáció: új titkárnõjük van nagyjából azóta, akire köpköd, hogy hülye, meg kövér (õ nem egy köpködõs típus, soha senkire nem mond magától rosszat), ja és 10 hónapja nyüstölöm, vigyük be megmutatni a Petit....valahogy nem akarja..........

Nem megoldás hogy elé megyek, mert a Soroksári úton dolgozik, ahová szinte semmi tömegközlekesés nem jár, egy ronda régi gyárépület hátuljában.......

Szóval, mi a jobb? Kiderítem, és óriási hisztit csapok, elválunk, itt maradok a picivel a 15.000,-Ft-os gyessel, vagy nem csinálok semmit, aztán vagy elmúlik, vagy nem??

Persze, ha ezeket a kételyeimet megemlítem, lehülyéz, aztán kész.......persze, üldözési mániám van....na ja.

Ladányi Kata

Lányok! Hogyan lehetne valahogy utánna járni?

Ladányi Kata!


Nem tudod a picit pár óra hosszára "lepasszolni" valakihez,amíg bemész a munkahelyére,és meglepetésszerüen meglátogatod?Esetleg viszel neki valamit,amit nagyon szeret.Talán még örülne is neki a férjed?!
Te is megnyugszol,ha nem találsz semmit.
Szerintem is jobb a bizonyosság,de ezt neked kell tudnod.


kriszti.

kRISZTI!

Áh, az nem megy, nagyon átlátszó lenne! Na meg olyan a munkája, hogy bármikor ki kell mennie. Lehet, hogy elindulok, aztán benn se találom. Na meg nem viztos, hogy ha be is megyek, pont az íróasztal tetején .........
Na meg a titkárnõ tudja, hogy vagyunk (a Peti és én) max, az lenne a látogatás leszûrése a Csabi részérõl a csaj felé, hogy féltékeny picsa vagyok, és ott is ellenõrzöm. Annyit érnék el, hogy kiröhögtetném magam


Kata

Szia Kata!


Most névtelenül leírok valamit,amit én találtam ki,és alkalmaztam is.Esetleg próbáld meg...
Volt egy idõszak,amikor kétségeim támadtak párom hüsége iránt.Én azt csináltam,hogy amikor megszáradtak a zoknijai,megjelöltem õket egy icipici pontocskával.Olyannal,amit más nem vesz észre,csak én.Ha ment dolgozni,valamilyen módon megszemléltem a lábait:hol vannak a pontok.Kívül-e vagy belül.Megjegyeztem,és amikor hazajött,újra megnéztem õket.Ha a helyén voltak,akkor valószínüleg minden rendben volt.De ha épp fordítva találtam volna õket,akkor ugye az azt jelenti,hogy le kellett vennie valahol.Márpedig a munkahelyén nem hinném,hogy valaki zoknit cserélne.
Esetleg megpróbálhatod.Csak úgy trükkösen.

Szia.

Szia Névtelen!

Az ötlet kitûnõ! De hogy-hogy kívül vagy belül? Kifordítva csak nem veszi vissza a zoknit! Amilyen precíz, azt is tudja, melyik a bal lábas. Vartál bele valamit? Vagy mivel jelölted meg?

Ügyes vagy!!

Kata

Úgy értettem: a bokáján kívülre,vagy belülre esik-e a pont.Ezt figyeld meg,ha rajta van.
Például csak az egyik darab zoknira raksz egy pöttyöt,ha felveszed,mondjuk a jobb lábadra kerül,és a bokád jobb oldalára.Ha aztán leveszed,és véletlenül fölcseréled õket,akkor már a bal lábadon lesz,a pötty pedig a bokád belsõ oldalán.Remélem,érted.
Na persze,ha valaki zokniban szeretkezik,akkor úgyis mindegy.Mindenesetre ha egy héten keresztül figyeled,van esélyed rá,hogy egyszer talán felcseréli õket.
Én egy pici pöttyöt tettem rájuk filctollal,attól függõen,hogy milyen színü a zokni.

Sikeres próbálkozást!

Sziasztok!
Képzeljétek,most elõször tévedett a nõi "sokadik érzékem"!
PKriszta!
Neked volt igazad,elbeszélgettem a párommal,és kiderült,tévedtem.Totális félreértés volt!!!
Az ugyan nem derült ki,a múltban volt-e szorosabb kapcsolata azzal a bizonyos "harmadikkal",de hogy a jelenben nem jelent veszélyt,az már teljesen biztos.
Abban ugyan tanácstalan vagyok,érdemes-e a múlt ilyen ügyeit felszínre hozni,mert a jelenre nincs hatással,a jövõre viszont lehet(tudjátok,ha már egyszer megtette(?)).
Mégegyszer köszönöm a tanácsaitokat!(Fõleg hogy lebeszéltetek arról a butaságról,hogy "váratlanul odamenjek",felesleges lett volna!)
További zöldszemü szörnymentes napokat kívánok mindenkinek!
Vivienke

Vivienke!

Szuper!!

Kriszta