Társalgó főoldal » Gyermeknevelés » Kiskamaszok, kamaszok

Sziasztok!

Keresgéltem, nézegettem, de ilyen jellegû topcot nem találtam.
Várom mindenki dicshimnuszát, panaszáradatát a saját kibírhatatlan, ám mégis imádnivaló, nem baba, de nem felnõtt gyerekérõl

Sziasztok:
Jovi

Sziasztok!

Jovika, ez jó ötlet és használni is fogom, ha lesz valami. Úgy is mindjárt kezdõdik a suli, a megpróbáltatások nehéz kora :-)
Persze, ha jól belegondolok máris lenne egy majdnem költõi kérdésem: szerintetek hogy lehet elviselni a kiskamaszok szemtelenkedéseit? Néha nagyon a szívemre veszem.

Hali,
Ab

Szia Ab

Ezt sajnos én sem igazán tudom kezelni. Ha velem szemben szemtelenkedik, vagyis engem bánt, amit mond, akkor én is nagyon meg tudok sértõdni. Bár ez még nem igazán fordult elõ velünk.

Én mostanában attól akadok ki, hogy milyen bicskanyitogató hangsúllyal tudnak egymással és velem beszélni. Sokszor nem azzal van baj, AMIT mondanak, hanem AHOGY mondják.

Még egy kis panaszkodás: iszonyú rendetlenek A szekrényük hihetetlenül néz ki. Csak reménykedem abban, hogy ha több helyük lesz a szép, nagy lakásunkban, akkor ez változni fog.

A végére meg egy édes story: Virágtól (poénból) megkérdeztük a múltkor, este: kérsz egy kis sört? Mire õ: Kösz, nem, már fogat mostam.

Szia:
Jovi

Sziasztok!

Mi még "csak" ott tartunk, hogy kezd ciki lenni az anyu. Azaz ugyan még nem jár egyedül suliba meg haza a lurkó (9 év) (idénre tervben van), de azt már cikinek tartja, ha velem látják, vagy ha puszit akarok adni neki. Ez már a kezdet, ugye?
Amúgy nálunk is kibírhatatlanok egymással, alig vártam a sulikezdetet, hogy kicsit szét legyenek szedve. (Persze az ikrek nem, (elsõsök!), egymás mellé ültek le egyelõre biztos ami biztos.
Nagyfiam is tud keményen szemtelen lenni, viszont fejlõdik nagyon a humorérzéke, pontosabban most már olyan vicceket gyárt, ami felnõttnek is élvezetes.

Örülök ennek a topiknak, mikor 2 éve én indultam a nagyobb gyerekek irányába, még kihalt a topikom, most már talán többen vagyunk.

Ildi

Szia Ildi

Én is remélem, hogy élni fog a topik, hisz tudom, hogy sok szülõnek nem csak pici, hanem mellette nagy, vagy nagyobbacska gyereke is van

Ildi: nálatok mennyire vannak napirenden a kicsik kioktatása, az "én vagyok a nagyobb, ezért nekem van igazam" jellegû viták? Mennyi idõ van a nagy és a kicsik között?
Nálunk idõszakosan, de akkor elviselhetetlenül tudja a nagy kioktatni a kicsit, ráadásul halál fölháborodik, ha netán nem neki van igaza

Ab: te mit teszel, ha a fiad megbánt a beszólásával? (Gondolom nem direkt bántani akar, csak úgy jön ki, nem?)

Jovi

Sziasztok!

2 év és 2 hét van közöttük. Ebbõl az is adódótt, hogy elég hamar beállt a nem akarok úgy táncolni, ahogy te fütyülsz állapot. A lányom és a nagyfiam már kb 3 éve elkezdték marni egymást. A kisebb fiam sokáig tûrte, hogy a nagy diktál, de mostanság már õk is összekapnak. Alapvetõen megpróbál Bálint diktálni, és sajnos sokszor nem elég türelmes, akkor jönnek az erõszakosabb dolgok is.
Viszont az most nagyon tetszik neki, hogy végre nem csak õ sulis, hanem a másik kettõ is. HOgy nem csak õt nyúzom a mit mondotta tannéni, mit kell bevinni, össszepakoltad-e a cuccodat és hasonló dolgokkal.

Ildi

Sziasztok!

Örülök, hogy így beindultunk.

Jovika: mit csinálok, ha megbánt? Az attól függ, éppen boszorkányos-e a hangulatom vagy sem. Ha nem, akkor megpróbálom megértetni vele, hogy csak azt és úgy mondjon, ahogy õ is hallani szeretné mástól. Néha számolok 10-ig. Néha meg elbõgöm magam. Tudom, hogy kamaszodik és fel kell készülni a véresen õszinte bemondásaira, de addig jó, míg meg tudjuk beszélni.
A rendetlenségrõl: készülj fel, nagyobb lakás, nagyobb rendetlenség!!! És ha véletlenül rendet csinálok mondjuk a számtalan CD-je között, akkor persze nem érti, hogy miért kellett pont azt elpakolni, amire neki szüksége van.
Pildi: Danóval kb 3-os kora óta az iskola környékén már nem lehetett kézen fogva sétálni, csókdosni meg végképp nem. MIndezt csak akkor lehet, ha nem látja senki. :-) Viszont akkor meg néha úgy viselkedik, mint egy óvodás, bújik, az ölembe ül. stb. Ez olyan jó érzés, igyekszem is kihasználni, ki tudja meddig tart?

AB

Ildi: nekem a közelmúltig szerencsém volt a verekedés miatt. Én döbbentem meg a legjobban, amikor egyik vasárnap reggel 7-kor arra ébredtem, hogy "ölik" egymást. Nem vagyok egy verekedõs fajta (inkább a hangomat emelem fel), de akkor kapott mindkettõ egy-egy nyaklevest. És közöltem velük, ha verekszenek, nem érdelek, melyik kezdte, miért tört ki a balhé, mindkettõ megkapja a magáét. Azóta nem verekedtek (legalábbis én nem tudok róla)
Nálunk is 2 év (helyesebben 1 hó híján 2 év) van a csajok között.

Jovi

Sziasztok!

Jovi, nálunk ez nem jött be, eleinte mi is így gondoltuk, de nálunk az egy tasli nem használt. Azóta nincs tasli, de ez sem használ. Mondjuk a nagyfiam és a lányom között a "h*lyék a lányok - h*lyék a fiúk" korszak kezdete még oviban szintén rátett egy lapáttal.
Nagyfiam 4 napja egyedül megy a busztól a suliba, át a zebrán. ma végre láttam a buszból, miképp csinálja, kezdek megnyugodni, egész normális volt.
Ja, igen, nálunk is. Otthon lehet dajkálni, valóban. Sõt. Bizonyos tekintetben néha kisebb mint a kicsik.

Mi anno a nõvéremmel sokat veszekedtünk, volt verekedés is, bár 4,5 év korkülönbséggel ennek adva volt a kimenetele. És kb én voltam 8 körül mikor kezdõdött a dolog. Aztán mikor 20 fölött voltam, és õ kiment külföldre, akkor ért véget. Azóta tudunk egymással beszélgetni is, bár még mindig fel tudjuk néha húzni egymást.

Ildi

Ildi: mi a hugommal nem verekedtünk, nálunk "generációs különbségek" voltak. Persze erre már a mondat kimondója nem emlékszik, de én annál inkább. Nálunk bevált a nyakassal való ijesztgetés.
A hülyézés nálunk is megy, de csak natúrban, nem nemhez kötve Én nagyon haragszom rájuk miatta, nem is szoktam hagyni, hogy csúnyán beszéljenek, senkivel, egymással sem.

Jovi

Sziasztok!
A fiam szeptemberben lesz 9 éves, most fejezte be a 2. osztályt. Ami vele kapcsolatban aggaszt, az – ciki, nem ciki – a hónaljszaga. Még nem zavaró, de nagy merészség kell ahhoz, hogy egy ilyen forró nyári napon beszagoljon az ember a hónaljába. (Persze nem maguk a szageffektek zavarnak, elvégre van már mindenféle bőrbarát golyós, izzadásgátló dezodor.) Amikor először észrevettem, kissé megijedtem: létezik, hogy ebben a korban egy FIÚGYEREKben (aki köztudottan később kezd kamaszodni, mint egy kislány) elkezdjenek dolgozni a hormonok?! Milyen következményei lehetnek egy ilyen korán elkezdődött serdülésnek? Vagy ez ma már általános? Lányos anyuka ismerőseim közül néhányan beszámoltak hasonló tapasztalatokról, de volt olyan is, akinek a hasonló korú lánya még babaszagú izzadtságot képes produkálni. (Vagy legalábbis azt mondta…) Szóval aggódjak, vagy ne? Várom a hasonló tapasztalatokat ide, vagy a lszt@freemail.hu e-mail címre. Előre is köszönöm mindenkinek! Tünde

Viszont van kislány, aki 9 évesen kezd menstruálni... Nem általános, de nem is ritka.
Amit nem tudok, az az, hogy az ilyen viszonylag korán kezdődő serdülés is ugyanannyi idő alatt zajlik le, vagy mondjuk, kétszerannyi év kell hozzá. Mert ez utóbbi esetben szerintem semmi gond nem lesz.
Nekem a nagyfiam decemberben lesz 9, majd szagolgatom.
Szerintem olvass utána, hogy megnyugtasd magad, de nem hinném, hogy ez olyan "káros" lenne, amibe be kellene avatkozni....

Köszi a megnyugtató szavakat, és jó szagolgatást !
Szerintem sem kell (vagy lehet) beavatkozni, csak olyan szörnyű, hogy az ember "pici fia" (aki egyébként még tényleg olyan kisfiú)ilyen korán kezd hapsivá nőni.
Egyébként épp most nézegettem együt a tavalyi és az idei iskolai fényképét, és igazán szembetűnő a különbség Nem is testileg változott meg, hanem az arckifejezése lett valahogy más.
A viselkedése is időnként tipikusan az az idétlen, néha nyegle kiskamaszos , de szerencsére még nem ciki puszit adni az anyjának az iskola előtt...

Sziasztok!
Én is szeretnék feldobni egy kiskamaszos problémát. Ráadásul olyat, amilyenről eddig nem is hallottam:
A lassan 11 éves nagylányom kb. fél éve úgy döntött, hogy ő nem hajlandó senkivel barátkozni. Pedig azelőtt világéletében kimondottan könnyen barátkozó, nyitott típus volt. Most is könnyen teremt kapcsolatokat (több táborban is volt a nyáron és mindenhol azonnal lettek társai), de ezeket tudatosan nem hajlandó ápolni. Pedig a másik fél szeretné vele tartósabban is tartani a kapcsolatot.
A dolog hátterében az áll, hogy ősztől új iskolába (nyolcosztályos gimibe) megy. Az előző tanévben (negyedikben) pedig kénytelen voltam iskolát váltani vele. Úgy kellett beszoknia egy új közösségbe, hogy tudta, hogy az egész csak egy évre szól. De ez nem volt probléma, az új osztálya befogadta és sok barátnője továbbra is szívesen tartaná vele a kapcsolatot, annak ellenére, hogy elmegy tőlük. És eleinte a korábbi iskolájából is tartotta a kapcsolatot sok gyerekkel, de egyszer csak egyik napról a másikra közölte, hogy nem akar velük többet találkozni. Nem azért mert összeveszett velük vagy már nem lennének szimpatikusak neki, de ő már csak a leendő iskolájából, a gimiből szeretne barátokat. (Ott egyébként senkit nem fog ismerni, nem a környékünkre fog járni.) Ugyanezen ok miatt a legutóbbi iskolájából sem akarja senkivel tartani a kapcsolatot és semmilyen más módon megismert gyerekkel sem.
Pedig a gimije messze lesz tőlünk, így én nem bánnám, ha a környékünkön is lennének barátai, akikkel naponta is össze tudna járni, ha akar. Meg egyáltalán nagyon egészségtelennek tartom ezt a viselkedést és számomra teljesen érthetetlen is, mivel én nagyon szívesen kötök és ápolok barátságokat. És nagyon félek, hogy nehogy magányos farkas váljon belőle, ráadásul úgy, hogy alapvetően nem is zárkózott, hanem tudatosan vette fel ezt az attitűdöt.
A lányomról még annyit tudni kell, hogy négy éves korában meghalt az édesapja, akihez nagyon ragaszkodott. Lehet, hogy ez a trauma (a mostani gyakori iskolaváltásokkal megspékelve) köszön most vissza abban, hogy nem mer szorosabban kötődni barátokhoz, potenciális barátokhoz? A gimibe egyébként évek óta készül és nagyon szívesen megy. Ezt a váltást tehát ő akarta. Az, hogy három év után egy évre sulit kellett váltania, az természetesen nagyon ellenére volt, de úgy tűnt, hogy sikerült meggyőznöm ennek a szükségességéről.
Valaki találkozott már ilyemivel? Van valami ötletetek, hogy mit lehetne csinálni? Szerintetek szükség lenne pszichológusra?
Előre is köszönök minden tanácsot!
Anna

Anna!

Ezt nem is tudtam, hogy a nagyok elveszítették az édesapjukat! Te pedig a férjedet... Picit sokkolt most ez a hír.

Végül is csak egy pici adalékot akartam a lányod ezen a problémájához elmondani a saját múltamból.
Nagyon is el tudom képzelni, hogy az iskolaváltás miatt gondok lehetnek. Mint tudod, nekem nincs kiskamasz gyerekem, de a saját gyerkkoromban volt egyszer egy iskolaváltásom, pont hasonló korban, mint a lányod, és nagyon rosszul dolgoztam fel. A legérdekesebb, hogy most, utólag jöttem rá, hogy még annál is rosszabb hatással volt rám a dolog, mint ahogy annak idején gondoltam.
Azt biztosan állíthatom, hogy ha akkoriban valami szakszerű segítséget kaptam volna, elbeszélgetés, elemezgetés formájában, arról, hogy mi is történik most velem, nagyon másképp is lecsapódhatott volna a dolog.
Persze lehet, hogy nálatok még korántsincs ilyesmiről szó, de ahogy észrevettem, gyerekeknél előfordul, hogy egy őket foglalkoztató problémának a hatása egész érdekes jelenségek formájában jön ki rajtuk.

Na, nem akarom tovább nyomni a szöveget, meg riogatni, lehet, hogy szó nincs ilyesmiről nálatok.

Bóbita

Szia Bóbita !

Kicsit OFF:
Hát igen az első férjem lassan hét éve meghalt autóbalesetben . Az utána következő 4 évet nem kívánom senkinek. A mostani párommal három éve vagyunk együtt, azóta azért rendbe jött az életem, de olyan már soha nem lesz, mint azelőtt.

ON:
Egyáltalán nem veszem riogatásnak, amit írtál, ezt a dolgot Henivel én is nagyon aggasztónak találom. Már nagyjából el is döntöttem, hogy elviszem pszichológushoz, csak szerettem volna először itt is körbejárni a témát.
Nincs kedved egy kicsit részletesebben írni a Te iskolaváltásodról? Miért volt rá szükség, Te elfogadtad-e, hogy szükség van rá, hogyan élted meg, miben nyilvánult meg, hogy rosszul dolgoztad fel és mi az amire most felnőtt fejjel jöttél rá ezzel kapcsolatban? Ha gondolod, írhatod magánban is. De ha nem bánod és más kiskamaszos anyukáknak is hasznos lehet, akkor persze jobb lenne itt.
Heni egyébként egyelőre hallani sem akar a pszichológusról, de most már abban a korban van, amikor az én összes javaslatomra zsigerből "nem" a válasz. De azért ha hagyom ülepedni a dolgokat meg beszélgetünk róla, akkor egy idő után sok mindenről hagyja magát meggyőzni.

Anna

Anna!

Szívesen megírom, de tényleg inkább magánban, már így is túl sokat terhelem a babanetet a kamaszkori problémáimmal.

Bóbita

Bóbita,
Köszi. Várom . (Én a kamaszkori problémáidba még nem nagyon futottam bele .)

Másnak nincs ezzel kapcsolatos tapasztalata vagy ötlete?

Anna

Szia Anna!
Ez a 2 iskolaváltás valóban lehet elegendő ok a visszahúzódó magatartásra, főleg ebben a korban. De ha korábban voltak barátai, szerintem idővel érezni fogja a hiányukat, és új barátságokat is fog kötni, sőt, talán a régieket is jobban ápolja majd. Egy-egy iskolaváltás egyébként is magában hordozza a régi barátságok megszakadásának lehetőségét. (Te hány általános / középiskolás barátoddal tartod a kapcsolatot? Én eggyel.Persze tudom, Heninél nem telt még el ennyi idő.)
Azt is tapasztaltad, hogy zárkózott, befelé forduló lett? Nem lehet, hogy aggódik attól, hogyan fog helytállni a gimiben, csak nem beszél róla?
Ha el akarod vinni pszichológushoz, talán tudok ajánlani valakit, akihez az egyik ismerősöm lánya járt (ő is hasonló problémákkal küszködött, csak már kisebb korától), és neki bevált. (Régebben itt rendelt a XX. kerületben, de úgy tudom, már máshol van a rendelője. Majd megkérdezem, ha érdekel.)
Tünde

Szia Tünde,
Persze korábban voltak Heninek barátai, sőt kimondottan barátkozó típus volt. Már kétéves korában a bölcsiben sem voltak gondjai a beilleszkedéssel. És azóta se soha sehol (se az oviban, se egyik, se másik iskolában, se iskolán kívüli kézműves szakkörön, teniszen, se semmilyen táborban) az elmúlt fél évet megelőzően. Pont ez aggaszt, hogy ő alapvetően nem zárkózott. Mert ha az lenne, azt el tudnám fogadni, hogy ilyen az alaptermészete és kész. De ő örökölt egy szerintem nagyon hasznos, nyitott, barátkozó alaptermészetet és úgy tűnik, mintha szándékosan meg akarna tőle szabadulni.
Ha együtt van bármelyik barátjával, gyerek ismerősével, akkor teljesen nyitott, oldott, szemmel láthatóan jól érzi magát vele. És ennek ellenére egyszerűen kerüli az ilyen a helyzeteket. Most sem tudom rávenni arra, hogy közös programot csináljon azzal a lánnyal, aki az új osztályában a legjobb barátnője lett és úgy váltak el az évzárón, hogy feltétlenül tartani fogják a kapcsolatot. A nyáron is és utána is, annak ellenére, hogy Heni másik iskolába fog járni. De Heni nem hajlandó felhívni. Már vele sem akar találkozni. De ha a lány hirtelen beállítana hozzánk és eltöltenének egy napot együtt, biztos vagyok benne, hogy nagyon jól érezné magát. Más kérdés, hogy ezt utólag nem ismerné be.

Biztos szorong persze a gimitől, ebben is lehet valami.

Egyébként amikor erről beszélgetünk, ő ugyanazt mondja, amit Te: hogy én sem tartom már a kapcsolatot az általános iskolás osztálytársaimmal. Egyébként én a gimisek közül hárommal is viszonylag szorosan tartom és még sokakkal alkalomszerűen. Pedig én nem Budapesten jártam gimibe. Emiatt Heni is kitalálta, hogy ő is majd csak a gimis osztálytársaival akar jóban lenni. Csak azt nem akarja megérteni, hogy én nem valami mesterségesen kiagyalt ideológia alapján szakítottam meg a kapcsolatot az ált. isk. osztálytáraimmal, hanem egyszerűen így hozta az élet. És mindez nem is 10 éves koromban történt, hanem jóval később.
Az egymás után két iskolaváltás persze biztos, hogy nem tett jót, de hát ezt már így hozta az élet. De nagyon bízom benne, hogy mostmár 8 évig jó helyen lesz Heni és komoly életre szóló barátságokat is ki tud alakítani.
Na, nem ragozom tovább, már így is nagyon hosszú lettem.
A pszichológus mindenképpen érdekel. Írd meg a részleteket légy szíves! Nagyon köszi előre is!
Anna

Szia Anna!
A pszichológusnak csak a nevét tudom pillanatnyilag: Ivicsics Editnek hívják, talán a telefonkönyvben megtalálható. Az ismerősömet, akinek a lányát kezelte, majd még felhívom ezügyben.
Kristóffal mennyire tudnak közös programot csinálni, együtt játszani? Nem tudsz "véletlenszerű" találkozásokat szervezni a volt barátokkal?
Jó, hogy Heni alapvetően nyitott a világra, sokkal rosszabb és nehezebb lenne, ha egyáltalán nem érdekelnék a baráti kapcsolatok. (Van olyan -15 éves, fiú - tanítványom, aki kijelentette nemegyszer, hogy neki nincs szüksége barátokra, soha nem is voltak barátai, ő jól megvan egyedül.)
Szerintem azért nem kell nagyon aggódni (persze könnyű ezt egy kívülállónak mondani), Heni biztos hamar vissza fog zökkenni a rendes kerékvágásba, legkésőbb szeptembertől. Az meg már csak egy hónap (már annyi se) !
Tünde

Szia Tünde,
Sajnos nincs benne a hölgy a telefonkönyvben. Van egy pár Ivicsics, de egyik sem Edit és egyik sem XX. kerületi. De persze lehet, hogy már ő sem az. Szóval, ha tudnál beszélni az ismerősöddel, azt nagyon megköszönném. De nem sürgős, augusztus 23. előtt biztos, hogy nem tudunk foglalkozni a dologgal, mert vagy Heni vagy én nem leszünk itthon.
Egyébként Kristóffal hozzák a tipikus testvéri formát: sokszor nagyon jól eljátszanak együtt és sokszor hajba kapnak. Szerintem nagyjából normális a kapcsolatuk.
Volt már példa "véletlenszerű" találkozásokra a barátokkal, és akkor jól is érezte magát a lányom. De én azt szeretném, ha újra lenne benne belső igény is az ilyen együttlétekre. Bízom benne, hogy szeptembertől valóban megoldódik a dolog. Legalábbis a felszínen. De azt hiszem, hogy a mélyben meghúzódó okok megszüntetésére valóban jó lenne egy szakember segítsége.
Előre is köszi!
Anna

Anna,
nem vagyok pszichológus, de én sokkal kevésbé az iskolaváltást "okolnám", mint az édesapja elvesztését. Egy négyéves gyerek képtelen felfogni, hogy mi történt, még ha látszólag belenyugszik is, el is fogadja. Ha valaki, akit szeret, és aki őt is ennyire szereti, így eltűnik az életéből egyik napról a másikra, akkor semmi garanciát nem lát arra, hogy kevésbé szoros kapcsolatok nem végződnek ugyanígy. Ez a lányodban egy teljesen természetes védekező mechanizmus, amit az iskolaváltások csak megerősítenek, amit ÉN biztos, hogy kezeltetnék szakemberrel, mert nem tudnám, hogy ÉN hogy tudnám visszaadni a többi emberbe, a kapcsolatokba vetett bizalmát.
Szerintem ez magától nem fog rendbejönni, ha az alapproblémát nem dolgozza fel, mindig képes lesz véget vetni a kapcsolatainak, és egy idő után már nem fog tudni másképp cselekedni. Szerintem most egyszerűbb lenne feldolgoztatni, mert kevesebb kudarc van mögötte, mint pl. 25 évesen lenne, több szándékosan tönkretett kapcsolat és csalódás után.
Nagyon sok kitartást és sok sikert kívánok nektek, és követni fogom a folytatást, ha írsz.
Szilvi

U.i: a férjem nagylánya (ma 26 éves) 2 1/2 éves volt, amikor megszakadt a kapcsolata az apjával, és ugyan azonnal lett apa-figura az életében (akinek a nevét viseli), mégis, amikor 19 évesen felvette a kapcsolatot a férjemmel ilyeneket írt, hogy "rájöttem, hogy nincs szükségem apára". (Ez rég volt, a véleménye nagyon megváltozott , nem is ez a kérdés, hanem hogy ő kisebb gyerek volt, ahol az elválást nem is haláleset okozta, azonnal lett "helyettes" apa, és mégis lettek érzelmi gondok... De ezek megoldhatók!!!!)

Szia Szilvi!
Nagyon köszi, hogy írtál. Azt hiszem, igazad van, hogy az alapvető gond az édesapa halála lehet. De mivel ez a konkrét probléma a barátkozással csak kb. fél éve jelentkezett, ezért gondolom, hogy az iskolaváltások, mint valamilyen kiváltó okok szintén szerepet játszanak. De szerintem is az alapvető problémát kellene kezelni. Eddig is sokszor gondoltam erre, de jó azért megerősítést kapni Tőletek is. Egyszer már elvittem Henit egy pszichológushoz más problémákkal kapcsolatban, de az sajnos nem jött be. Szakmailag nem volt jó az illető (mint utóbb kiderült, diplomája sem volt ). Így azt abbahagytuk, azóta meg nagyobb gondok nem voltak és pszichológus ismerős sem, ezért elsikkadt a dolog. De azt hiszem, most már mindenképpen lépnem kell.
Írok majd a fejleményekről.

Szia!
Anna

Sziasztok, szia Anna!
Bocs a hosszú hallgatásért. Beszéltem az ismerősömmel, akinek a "problémás" lánya van, és a következőket mondta:
1. A pszichológusnak sajnos nem tudja a telefonszámát, mert van ugyan egy szám a noteszében, de áthúzva, mert nem működik Egyébként 27-es a körzetszám, ezért nem lehetett benne a (budapesti)telefonkönyvben
2. Egy címet azért mondott: Nyugati tér 4 vagy 6.
3. Az ő (most 13 éves)lánya már nem jár Edit nénihez, mert már nem voltak annyira megelégedve vele, mint régebben. A kislány ugyanis van annyira intelligens, hogy már kitapasztalta, mit akar hallani a pszichológus az egyes kérdésekre, és tudatosan azt válaszolta. Ez még nem lenne baj, de ez a pszichológusnak nem tűnt fel...
4. Ugyanez az ismerősöm azt mondta (miután pár szóban felvázoltam neki Heni helyzetét), hogy szerinte ez teljesen normális reakció, az iskolaváltással meg fog oldódni a probléma, és az egyedüli gond az, hogy túl okos a gyerek...

Hát ennyi. Azért ha még mindig aggódsz, megkérdezem majd Balázs pszichológusát (ő csak hiperaktívokkal foglalkozik), nem tud-e ajánlani valakit. Ez azonban csak szeptember végén-október elején lesz esedékes szerintem, tavaly legalábbis így volt.
Tünde

Tünde,
Köszi, hogy beszéltél rólunk az ismerősöddel. Edit néni ezek szerint nekünk sem biztos, hogy jó lenne, mert Heni már eleve közölte, hogy neki nincs szüksége pszichológusra és úgyis csak hülyeségeket fog beszélni neki.
A Te ismerősöd keresett mást vagy akkor már nem volt szükségük szakemberre? Náluk is hasonló gondok voltak, mint Henivel?
Én azért most már mindenképpen szeretnék elmenni egy szakemberhez Henivel. De csak egy nagyon jóhoz van értelme szerintem, mert Heni valóban elég okos.
Szóval ha tudsz valakit, azért jelezd, jó?

Előre is köszi:
Anna

Sziasztok!

Bóbita, Szilvi, Tünde,
Ígértem, hogy beszámolok a lányommal kapcsolatos fejleményekről. Elvittem pszichológushoz, aki négy alkalommal beszélgetett vele. Utána pedig azt mondta, hogy Heninek nincs szüksége terápiára, nagyon jól megvan a saját világában, és bár vannak félelmei, azokat maga szereti kezelni. A legnagyobb félelme az, hogy elveszít valakit, akit nagyon szeret. Az első ilyen élménye az apukája halála volt, de utána felmerült benne az is, hogy engem is elveszíthet (amikor összejöttünk a párommal, pláne, amikor terhes lettem), utána elveszített egy osztályközösséget, majd kapott egy másikat, amiről lehetett tudni, hogy nem lesz tartós.
Viszont a pszichológus szerint Heni aktív megoldást keresett és talált erre a problémájára, ezért függesztette fel a barátkozást az átmeneti közösségekkel. De nincsenek sem kommunikációs, sem kapcsolatteremktési problémái. A szakember szerint Henit csak hátráltatná, ha terápiával megpróbálna rásegíteni ennek a félelemnek a feldolgozására. Szerinte hagyni kell, hogy ezt Heni maga tegye meg, mert neki magának is ez az igénye.
Egyébként az új osztályában (ami remélhetőleg 8 évre szól) már vannak barátai.
Nem tudom, hogy másnak sikerül-e tanulni az esetünkből, de számomra nagyon tanulságos volt a mai beszélgetésem a pszichológussal.

Üdv mindenkinek:
Anna

Sziasztok!

Anna,
nagyon örülök, hogy Heninek ilyen egészséges lelkivilága van, hogy még egy pszichológus sem talált benne semmi kivetnivalót, és hogy a probléma úgy tűnik, megoldódik.

Bóbita

Sziasztok!
Én óriási problémával vagyok itt, 15 és fél éves lányom hétfön lelépett itthonról.Írt búcsúlevelet, nem akar itt élni, elege van Pécsböl, belölünk, hagyjuk békébe.Sajnos külön élünk apával, illetve az a sajnos hogy ott akar élni a leányzó, na nem apa miatt, hanem a nagy szabi miatt. Ott ugyanis akkor megy haza, amikor akar, volt hogy apci, reggel vette észre, hogy a 15 éves lánya nem is aludt otthon, haverok, pia, buli, cigi, itthon meg nem tetszik az úgymond "normális" élet.Apánál ráadásul összejött egy rocker, lógós bandával, akiknél ez az egész féreg létforma általános. Én meg most itt ülök 5. napja, le vagyok bénulva a félelemtöl és a fájdalomtól, a tehetetlenségtöl. És a rendörség...Na én állat, eddig mindig csak védtem öket, hogy nem kell csesztetni, meg útálni, mert a dolgukat végzik.Szolgálunk és védünk...Hétfö este 5 oldalas jegyzökönyvet vettek föl, a körözési osztályról, minden benne volt, ami csak fontos lehet.Kedden este megjelentek nálam a közegek, - mások, mint hétfön, hogy ugyan adjam már elö a leányzót, mert azt az infot kapták, hogy eltünt és itt táborozik...Nálam...és ezektöl várja az ember, hogy Budapesten megtalálják a gyerekét. Nála van a mobilja, secperc alatt bemérhetö lenne, hogy hol van. De államigazgatási eljárás során a rendörség ezt nem kéri a szolgáltatótól...Csak ha közvetlen életveszély áll fenn, vagy már büncselekmény történt. Egyszerüen hihetetlen, már arra gondoltam, hogy írok a Juszt müsorába, mert ez kabaré. Telefonálok, hogy MOST ott van a lány a déliben egy bizonyos telefonfülkénél, és még kb. fél órát ott lesz.Azt mondták jelentsem be másnap reggel írásban.Tegnap este 11kor megint ott volt, bejelentettem, kértem menjenek érte. Azt mondták, mit gondolok én, mekkora a déli, különbenis többezer ember van ott.Éjjel 11 órakor.De ha meglátják az ILYENEK az egyenruhát, akkor ugyis meglépnek.Világos, ha bújkáló gyerekeket keresünk, egyenruhában kell lecsapni rájuk, hogy idöben észrevegyék, hogy megléphessenek.Szóval kész vagyok.Holnap valaki megpróbálja lehozni Pécsre, egy megbízható srác ismeröse, szorítsatok, hogy sikerüljön.Ha nem sikerül neki, akkor nekem kell megpróbálnom.Hát ez van.
Cseri

Szia Cseri,

Nagyon szorítok és együtt is érzek Veled. Nem is tudom, én mit csinálnék ebben a helyzetben. Szerencsére ezt én a lányomról nem tudnám elképzelni. Igaz, ő még csak 11 éves.
Nem tudom, mit lehet ilyenkor tenni, de kérdésem rengeteg van. Hátha ezek végiggondolása Neked is segít.

Voltak előzményei a lelépésének? Volt valami közvetlen kiváltó ok? Apa - ha jól értem - Pesten lakik? Tulajdonképpen hozzá jött fel a lányod? Vagy vele nem is találkozott? Téged többször felhívott telefonon? Onnan tudtad, hogy a Délinél van? Tudod, hogy mit csinált egész héten? Milyen suliba jár? Ott mit szólnak ehhez? Vagy nem tudnak róla? És apa mit szólt hozzá? Segít Neked megtalálni?

Ha van kedved, időd, lelkierőd válaszolni, akkor szívesen "beszélgetnék" Veled. Addig nagyon szorítok, hogy minden rendben legyen.

Anna

Szia Tinalila! Kösz az érdeklödést és az együttérzést, nyitottam egy topicot, Eltünt gyerek SOS címen, ott részletesen leírtam mindent.
Gyere át.Köszönöm.
Cseri

Sziasztok!
Sokáig gondolkodtam, hogy előhozzam-e a kamasztémát itt, a Babaneten, ahol többnyire kicsi gyerekeket nevelő anyukák társalognak. Végül találtam ezt a topikot, ami, ha nem is éppen látogatott, azért volt néhány szerzője. A ti gyerekeitek is nőttek az elmúlt évek alatt, talán akad közöttük is akkora, mint az én 14 éves fiam. És hátha jól esik beszélgetni róluk, ha nem is azért, hogy megoldjuk a gondjainkat, de legalább azért, hogy tudjuk, nem vagyunk ezekkel egyedül.
Szívem szerint nyitottam volna egy topikot, "segítség, kamaszodik!" címmel, de nem akartam szaporítani a topikok számát, így is nagy már a zűrzavar.
Hát, ha van érdeklődő, én szívesen beszélgetnék kamaszokról, az enyémről, másokéról, hogy mit olvastam róluk, hogy mit tesztek ti, hogy elviselhetőbb legyen a helyzet - talán nem lenne minden tanulság nélküli azoknak sem, akik még csak a kicsik mellett vannak otthon. Előbb utóbb nagy lesz a kicsiből, és néha a legjobb indulatunk és akaratunk ellenére sem olyan, mint amilyet a csipkés-fodros pólya mellett elképzeltünk...

Kíváncsi!

Az enyémek még nem kamaszodnak, csak gondoltam, rád köszönök És ha beindul a topik, szívesen olvasom

Márti

Szia Márti,
öröm "látni" téged!

Sziasztok!

Engem is érdekelne a téma!A két kamaszgyermekem 12,és 13 éves!Néha aztán a hajam is égnekáll tölük!

Bea

Bea,
öten vannak, jól látom?

Sziasztok
Tényleg jó lenne feldobni a topikot (ha már pár éve létrehoztam...)

Kicsit írok a lányaimról.
Viri 15 lesz májusban, 9.-es (vagyis elsős) egy XIII. ker.-i gimiben. Úgy tűnik, jól érzi magát, vannak barátai, 1-1 rosszabb jegyet leszámítva jól is tanul. (Jó, nem annyira, mint általánosban, de ez várható is volt.)
Bogi hatodikos, most volt 13 éves. Ő egy kicsit zárkózottabb, mint Virág, jól tanul. Nagyon hasonlít rám, leginkább alkatilag és természetben, így sokkal inkább féltem őt, mint a nővérét. Ti. szerintem Viri "okosabb", mint én voltam 15 évesen, míg Bogi pont olyan kis lüke

Kíváncsi: ha most kéne topikot nyitni, én is vmi hasonló címet adnék neki Katasztrófa, hogy milyen pillanatok alatt ki tudnak hozni a sodromból De néha meg annyira jó fejek! Olyan jó, amikor felnőttes poénokat nyögnek be, de kikészülök az "igazság bajnokai" stílustól.
Állítólag a fiúkkal könnyebb, de szerintem a fiús anyukák majd jól megcáfolják ezt

Még egy pici rólunk: elváltam, amikor a lányok 3, ill. 5 évesek voltak. Hosszú évek után, 2001.-ben megtaláltam azt a férfit, aki mellett le szeretném élni az életemet és a lányok is feltétel nélkül elfogadják (mondjuk ez döntő szempont volt). 3 sikertelen év, 3 inszemináció és 2 lombik után úgy tűnik, sikerült az, amire nagyon vágytunk mindannyian. Spontán fogant kicsi babát várunk

Puszi:
Jovi
6+3

Jól befulladt megint a topik... Részemről nehéz így a beszélgetés, hogy ha véletlen ráérek ls írni akarok, bekrepál a Babanet Hát, ilyen a vis major. Majd még benézek, most nem megy bővebben, mert fél kezemet lefoglalja egy leendő kiskamasz

Na, letettem az ici-pici kamaszt.
Jovika,
gratulálok a csöppséghez!
Akkor vágjunk bele, leírom a tegnap este történteket. Előzmény, hogy immár 14 évessé serdült fiam négyéves kiküldetésből hazatérve olyannyira beilleszkedett az új osztályába, hogy a szelíd, szőke, kékszemű ártatlanságból hamarosan az osztály fenegyereke lett. Emiatt hónapok óta borotvaélen táncol a gyerek és a család kapcsolata. Mára odáig jutottunk, hogy több a jobb pillanat, mint a rosszabb, de volt ez fordítva is... Na szóval, mérhetetlen enerigabefektetés árán most úgy tűnik, hogy kezdi visszanyreni fontosságát a család a gyerek életében. A haverok hátrébb szorultak. Csakhogy tegnap este pl. a következő beszélgetés zajlott le:
- Anya, ma egész nap szörnyen undok voltál velem!
- Egész nap??? Hiszen itthon sem voltam szinte egész nap! (amikor hazajött a suliból, nem voltam itthon, mire megérkeztem, külföldről hazalátogató barátot fogadtam, majd ő elment a testvéreiért az oviba, és amint megérkezett, mentem szülőire, végül családi ünnepség volt, névnap)
- Akkor egész délután.
- Délután se sokat találkoztunk.
- Mindegy, akkor amikor találkoztunk.
- De mikor???
- Tudod te azt.
- Nem tudom, Dani, segíts!
- Tudod te azt.
És innentől nem volt hajlandó semmi értelmeset mondani, csak nem mondom meg, meg mindegy, meg hagyjuk, ilyesmi válaszokat adott. Viszont módszeresen bosszantott egész addig, míg nem borult a bili.
Nos, a kérdésem az, ti mit tesztek, ha hasonló eset történik meg nálatok? Hogyan kerülitek el, hogy "boruljon a bili"?

"szelíd, szőke, kékszemű ártatlanságból" ???

Ildi

Nem tudok jobbat, mint leülni vele, és megpróbálni eljutni odáig, hogy kiderüljön, tulképp mi bántja. Ha ez nem megy, nálunk is balhé van belőle.
Ildi

Nálunk is balhéig fajul a dolog, bár én éreztetem vele erősen, ha megbántott és hanyagolja az érdeklődésem-ez előbb-utóbb bántani kezdi és akkor ő közelít.Sajnos ez sem mindig jön be... kinga

"szelíd, szőke, kékszemű ártatlanságból" ???
Ebben mi a kérdőjeles?

Kinga,
Ábel fiad hasonló korú... Ez az, hogy én próbálom vele éreztetni, de olyan, mint a fából faragott királyfi Szóval nálunk nem jön be a magától közelítés. Mindig inkább én közelítek, mert hosszú távon utálom a feszültséget. Meg aztán nagyon nehéz is a családból egyvalakivel haragban lenni, vagy akár csak pléhpofát vágni, a többiekkel meg bűbájnak lennni, nem?

Csak az, hogy nekem úgy rémlik, mintha már kint is lettek volna gondok Danival. Nem jól emlékszem?
Ildi

Ildi,
nem voltak ilyen jellegű gondok vele. Utolsó évben nagyon rosszul tanult, az igaz, de magatartási problémák nem voltak a suliban, hacsak azt nem tekintjük magatartási problémának, hogy nem tudott beilleszkedni. Na de nem renitenskedett legalábbis.

Mondjuk amúgy végül is tök mindegy. a jelen gondodon nem oszt nem szoroz (vagy inkább )

Ildi

Halihó

Milyen rendetlen kutya vagyok! Írok, aztán ide sem dugom a képemet...

Szóval, én is legtöbbször úgy tettem, mint Kíváncsi. Vagyis, én közelítettem egy-egy veszekedés után. De egyre gyakrabban fordul elő az, hogy azt mondom, NEM, és kész. Õ volt a hülye, próbáljon meg ő szót érteni velem. Főleg Virág az, akivel ez gyakran előfordul. Ráadásul asszem ő is (hozzám hasonlóan) elég agresszív PMSező Ha ehhez még hozzáadjuk, hogy kb. egyszerre menstruálunk mindhárman, akkor el tudjátok képzelni szegény férjemet, min megy kersztül Szerencsére én egy időre kiesem a csapatból...vagy mégsem? Ti. Api szerint mostanában olyan vagyok, mint akinek folyamatosan PMS-e van...pedig nem is

Szóval, ahogy olvasom, a fiúkkal sem könnyebb a helyzet. Õk meg előadják a kismacsót, közben meg bújnának anya ölébe

Jovi

Sziasztok!

Úgy látszik mostanában semmi gond nincs a kamasz lurkókkal, nem értem miért nem él jobban ez a topik!
Én csak most találtam ide, gondoltam, megpróbálkozok, hátha tud valaki segíteni, vagy hasonló problémával küzd.
Szóval nekem egy 12 és fél éves kamasz lányom van, akivel úgy érzem rengeteg gondom van.
Bár amikor másoknak elmesélem,azt mondják, csak én dramatizálom túl a dolgokat, igazából nincs vele semmi baj. Az mondjuk tényleg igaz, hogy nem iszik, nem drogozik,nem fiúzik,de bele is pusztulnék, ha ilyeneket tenne.
Főbb problémáim: abszolút nem fogad szót!!!!!!!!!!!Olyan egyszerű kéréseim vannak csak, hogy :Menj el zuhanyozni, pakolj össze, mosd meg a fogad….!Reakció:gyakorlatilag semmi, azaz, :Jó, mindjárt, majd, rögtön stb. A szobája olyan, mint egy kupleráj, de tényleg! Az ágyából múltkor a következőket szedtem le-emeletes ágya van, így be sem kell ágyaznia-x db.koszos zokni, bugyi, csokipapírok, pudingos pohár,több hete beleszáradt csokipudinggal, kb.20-30 db.használt papírzsepi,könyvek, magazinok, krémes tubus. Ezeken alszik a drágám.
A ruhásszekrényéből redszeresen maguktól másznak ki az enyhén zöldes árnyalatú, a felismerhetetlenségig mumufikálódott szendvicsmaradványok.De ami a legjobban bosszant, hogy alig tudom rávenni a tisztálkodásra!Ha nem mondom el egy este elégszer(kb.20-x), hogy mosakodjon, mosson fogat, nem is teszi meg. Elintézi azzal hogy :Anya, nem is mondtad!Kérdesem hozzátok:Meddig kell ezeket az evidens dolgokat mondani??? Lassan mensizni fog, a betétjét is én cseréljem majd neki?Sokszor már magamat utálom, amiért ilyen boszi vagyok vele, de nem igazán akarok égni azért, mert mondjuk a szandijából kilóg a félcentire megnőtt koszos lábkörme.
Vessetek meg érte, de ilyenkor szégyenkezek a saját-egyébként imádnivaló-lányom miatt.
Jó lenne, ha valaki reagálna, főleg olyanok, akik elváltak, és a kettős nevelés miatt hasonló problémákkal-értsd:mást enged meg anya, mint apa-küzdenek gyerkőcükkel.
Era

Era!
Nem is tudom, mit mondjak! Ugyanígy kezdödött nálunk is. Amit leírtál, akár én is leírhattam volna szó szerint a bugyiktól, zokniktól, zöld szenyóktól kezdve a fürdésért való esti litániáig. Kettös nevelés dettó. Nem tudom, mit mondjak! Nagyon-nagyon-nagyon vigyázz. Nálunk a folytatást elolvashatod az SOS eltünt gyerek topicban. Én indítottam. Legyél nagyon óvatos, következetes, irtóra szeresd, és ezt ne sajnáld a lehetö legtöbbet hangoztatni, de kerek perec mondd el neki, (ne mondogasd, mint az imamalom-ahogy én is csináltam), hanem egyszer ültesd le, amikor nem csinálhat mást, mint rád figyel, és nagyon komolyan mondd el neki, hogy egész pontosan MIT vársz el töle, MIÉRT várod el, és MI LESZ a KÖVETKEZMÉNYE, ha nem teszi. (itt persze csak reális dolgokat lehet feldobni) És bizony amit beígérsz, azt be kell tartani, akár pozitív, akár negatív dologról van szó. Egyébként nálunk akkor csökkent az iszonyatkupi, amikor elkezdtem nem kimosni a szennyesen kivül rekedt holmit, és uzsonnára bepakoltam egyet a zöld szenyók közül. Vekerdy doktor ajánlja még azt is, hogy az ágyból, asztal alól, fiókból, táskából elöszedett zöldülö, büzlö ruhanemüket, kajákat egy nagy kupacba oda kell helyezni a szobája közepére, és elkezdeni nem takarítani( na én ezt sajna egyáltalán nem tudtam betartani ) Na, hirtelen ennyi, én is csak utólag vagyok ám ilyen okos...
De picit talán segítenek a fentiek.Szia
Cseri