Sziasztok, gyors vagyok, mint a villám:
SZÜLÉS: hétfőn voltam orvosnál+nst-n, én már reggel éreztem, hogy valami készülődik (de ezt már napok óta éreztem

), találkoztam a nyákdugómmal is. Marci teljesen őrült mozgolódásban töltöttte az nst-t, és a szívhangja is sokkal lentebbről jött, mint addig. Méhszájfronton a helyzet változatlan volt (felpuhulva, bő 1ujjnyira nyitva, de ez már kb. egy hete így volt), tehát a bármely pillanat és az akár 4-5 nap is bőven belefért.
Viszont Dóci is eszméletlen hisztis volt egész nap (teljesen biztos vagyok benne, hogy ő is érzett valamit), nemcsak délután, de este sem akart lefeküdni, végülis átvittük a nagyágyba, és hármasban (ill. 4-esben) megbeszéltük, hogy Marci majd egyszer meg fog születni (itt volt egy csendes fohász, hogy lehetőleg MOST, de minél előbb

), és akkor anya meg apa elmennek érte a kórházba, anya ottmarad még egy kicsit, de pár nap múlva majd hazahozzuk a kistestvérét. Fantasztikus volt, ahogy az üvöltő lányom egyik pillanatról a másikra megnyugodott, bólogatott, majd megsimogatta a pocakomat és mutatta, hogy akkor vigyük az ágyába, aludna. Azt hiszem, ez volt az a pillanat, ahol bennem is feloldódott minden feszültség, hiszen már napok óta állandóan csak szülniszülniszülni akartam. Ekkor írtam Neetnek, hogy megyek aludni, aztán Marci majd jön, amikor Marcinak jönnie kell
Az elalvásig már nem jutottam el, mert 23:30-kor érkezett az első igazi fájás [Dócinál ugyanekkor folyt el a magzatvíz]. Aztán semmi. Éjfél utántól viszont szabályos tízperces, 1 percig tartó fájások jöttek. Vártam néhányat, aztán szóltam a szülésznőnek, hogy helyzet van. Megbeszéltük, hogy veszek egy jó meleg fürdőt, meglátjuk, mi történik, ha nem fokozódik a helyzet, akkor 2-kor a kórházban találkozunk. Utána telefonáltam az dokimnak is, hogy fájások vannak, de aludjon még nyugodtan egy kicsit, majd a kórházból szólunk, ha tényleg szülünk.
A fürdő jólesett, a fájások 7 percesekké sűrűsödtek. Összekészülődtem, szóltam anyukámnak, hogy lent kapcsolja be a babafigyelőt, mert mi megyünk a kórházba. 2:15-kor értünk be, Vera már várt, megnézett, a méhszáj bő 3ujjnyi, szűk 4ujjnyi volt, Marci feje teljesen beilleszkedve, így a beöntés és életem első homeopátiás élménye (tágulást segítendő) elmaradtak

, viszont gyorsan szólt a dokimnak, hogy indulás.
Ekkor 6 percesek voltak a fájások, jóóóóó erősek (olyan 120 körül), viszont a ritkaság miatt lehetett közte pihenni picit

A sárga szülőszobán voltunk, Vera mondta, hogy mászkáljak, de őszintén szólva sokkal jobban esett fent ülni a szülőágyon és fájások közt beszélgetni, mint labdázni vagy folyosón rohangálni.
3 után valamivel megérkezett az orvosom is, ekkora már majdnem elsimult a méhszáj, azt még megvártuk, aztán burokrepesztés után 3 fájással már jöttek a tolófájások, a harmadikra meg kicsusszant Marci

Gátmetszés nem volt, pici repedés csak. Marci a hasamon rögtön elhallgatott, megvártuk, hogy elmúljon a köldökzsinór pulzálása, Karcsi most már rutinosan átvágta, utána szinte rögtön megszületett a lepény is, most meg is néztem, Vera elmagyarázta, hogy mi micsoda rajta. Marcit meg elvitték fürdetni, apja követte, aztán megkaptuk 2 órára, ügyesen szopizott szinte végig
Ami leírhatatlan, az a szülés hangulata. Én azt hittem, hogy Dóci születése-szülése felülmúlhatatlan élmény, de tévedtem, pedig az is fantasztikus volt. De itt egyszerűen olyan oldott hangulatban, olyan vidáman vajúdtam és szültem, hogy az elképzelhetetlen. Fájások közt viccelődtünk meg beszélgettünk, tisztára mintha csak baráti összejövetelen lettünk volna

Hihetetlen nagy élmény volt, és tudom, hogy ez nyilván nagyészt belőlem fakadt, de ahhoz, hogy ilyen legyen a szülésem, kellett az a biztonságos háttér, amit az orvosom és a szülésznőm jelentett. Ezúton is szeretném nekik megköszönni, azt hiszem, ők is élvezték
A kórházban ismét nagyon jól éreztem magam, 1ágyas szoba rulez, még menüválasztás is volt... de a zöldborsófőzeléket így sem úsztam meg, pedig megpróbáltam a B-menüt választani, de így is azt kaptam
Bent mindenki nagyon korrekt és kedves volt, csecsemősök nagyon aranyosak voltak (külön köszönöm Erzsike kedvességét)

És mivel Marci megtette nekem ugyanazt a szívességet, mint Dóci annak idején, hogy még a reggeli műszakváltás előtt született, így pénteken már haza is jöhettünk.
És mindenkinek nagyon-nagyon köszönöm a drukkolást itt!!!!! Nagyok vagytok, csajok!!! Utólag is bocs mindenkitől, hogy csak esemény-utáni híreket küldtem, de én amolyan magambanvajúdós fajta vagyok, mint a macskák, de tudtam, hogy lélekben ti is ott izgultok velem
Hát ennyi
