Sziasztok!
Már egy órája olvasok, de úgy látom, egyelőre reménytelen vállalkozás mindent végigolvasni. Most már szabadabb vagyok (bár a suliba még a héten be kell járni, de 1 órakor hazajöhetünk).
Próbálok majd újra bekapcsolódni a beszélgetésekbe, meg visszaolvasgatni.
Hát, először a pótolnivalók magamról:
1. Rossz passz: Sajna 2 napig káosz uralkodott minden érzésemben.

A páromnak is elege lett az évek óta tartó kudarcokból, elege lett a napok számlálásából, a hőmérőzésből ...stb. Bennem is erős volt a röviddel azelőtt megfogalmazott félelem érzése, és úgy éreztem, minden hiábavaló. Meg úgy, hogy milyen jogon írogatok én Nektek, ha így el tudok keseredni, el tudok bizonytalanodni.

Aztán a párommal volt egy hosszú beszélgetésünk, és elhatároztuk, hogy megpróbáljuk a nyarat önmagáért szeretni, a napokat élvezni, a cn-kat nem számolni …stb. És mindent megtenni azért, hogy végre a jelent is úgy tudjuk megélni, élvezni, hogy gondolatban NE MINDIG CSAK KIZÁRÓLAG a jövőn rágódjunk. És ez most olyan igazi felszabadulás érzést hozott.

És ez nem azt jelenti, hogy nem leszünk szomorúak, ha megjön (sőt!), de legalább az előtte lévő 28-32 nap nem SZINTE CSAK a már-már őrületbe kergető számolgatásokból áll.
És amikor végre helyreállt bennem /bennünk ez a dolog, tudtam újra Hozzátok jönni, mert most a babprojektet megpróbáljuk nem görcsösen, hanem felszabadultan akarni, folytatni.
Hát, ez volt az a rossz passz. És olyan jó leírni, hogy: VOLT.
Aniko, Brill, Zsúka – köszönöm az előzetes biztatást, érdeklődést, Zsúka nagyon aranyos vagy, amikor írtad, hogy ha rossz passzban vagyok, épp ezért kell jönnöm.
A pesti beszámolók előtt néhány reagálás:
Dido
Sajnálom, hogy megbetegedtél (ezt még akkor frissiben olvastam), annak viszont örültem, hogy nem áldoztátok fel ezt a hónapot. A dokim azt mondta, hogy néha a legvalószínűtlenebb időben képes megfoganni egy kisbaba, az ő egyik kismamája akkor lett terhes, amikor foggyökér gyulladása volt feldagadt arccal, és amikor használt a Cataflam, együtt voltak – ma pedig már a 6. hónapban van. Kb. 1 hét múlva nagyon várom a híreket!!! És a vérvétel eredményét is!!
Sajnálom az egyet előre kettőt hátra – korszakot. Kitartást!
Angie
Igyekszem majd újra írni, válaszolni. Menj el orvoshoz, nem akarom, hogy engem kövess a betegségben!! Jobbulást kívánok!
Pankaa
A banketten láttam az egyik kolléganőm 3 hónapos babáját. Milyen icipici lába volt!! Teljesen hihetetlen, hogy az én kisfiam is ilyen pici volt!
Kívánom Neked, hogy hamarosan a Te kicsiddel babázhass!!!
Aniko
Még a babatémánál maradva: Engem is állandóan kérdezgetnek, hogy mikor lesz másik baba, meg kell a testvér, legalább egy. Én eleinte azt mondtam, nem akarok másikat (de ez után állandóan lelkiismeret furdalásom volt). Aztán azt mondtam, hogy egyelőre nem (persze akkor jött, hogy nem jó sokáig várni, hamarosan 35 éves leszek, meg nem jó a nagy korkülönbség). A legutóbbi kérdező a tanévzárón volt, hogy mikor jön a kistestvér. Erre már azt mondtam (nem először): ha a Jóisten akarja. Én belefáradtam abba, hogy mikor mit mondjak, és észrevettem, ha ezt mondom, akkor több kérdés nem következik. És akkor mindenki azt gondol, amit akar. De legalább nem kérdeznek.
Norwell
Nagyon-nagyon várom már a Kendebaba érkezéséről szóló hírt! (Tudom, ezt már írtam, de nem gondoltam, hogy ez még 1 hét múlva is aktuális lesz!) Nagyon drukkolok Nektek!!
Pupy
Nagyon szép a pocakod! És olyan jó, hogy újra ilyen sokat írtál!
Narco
Nagyon kedves vagy, hogy mindenkinek részletesen, lelkiismeretesen válaszolsz a millió kérdésre. Szerintem nagyon jó ötlet – és köszönjük -, hogy priviben tegyünk fel különböző kérdéseket. Sajnálom, hogy megbántódtál, bár biztosan nem szándékosan történt. Én sokat okosodtam a tanácsaidból, és ha valami vitára ad okot, ne vedd személyeskedésnek. Ugyanakkor tudom, hogy a kismamák nagyon érzékenyek – én annak idején (de régen is!!) még a reklámokon is sírtam, és ha a párom valamit nem úgy mondott, ahogy én gondoltam, már folytak is a könnyeim.
Örülök, hogy jól vagy, hogy Moszatkák is rendben vannak – a barátnő-dologban már leírták az én véleményemet is, így erről nem írok.
Monyoka
Ma akartam kérdezni, hogy hol vagy. És örömmel láttam, hogy újra írtál. Sajnálom a kicsi fiút, és csodálom a benned lévő határtalan szeretetet. Biztosan fantasztikus anyuka lesz belőled!!! Szerintem az ember óhatatlanul is kötődik ahhoz a gyerekhez, akire vigyáz, és én ezt nem érzem bajnak – de tény, hogy az elválás nagyon fájdalmas tud lenni.
Juca, Évi77
Egyre szebbek a babukák, és olyan jó olvasni a kicsikkel történt dolgokat!
Évi79
Vigyázz nagyon magadra, ha teheted, bent maradj, mert még háztól házig víve is százszor leizzad az ember ebben a hőségben.
A babsarok miatt ne szomorkodj, szerintem a baba imádni fogja!!
Szisszka, Junko
Sajnálom, hogy megjött! De majd a szép nyári hónapok, a pihenés, a nyaralás biztosan idecsalogatja végre a gólyát!
Most mennem kell, kisfiam felébredt, sajna nincs időm szép smile-okat betenni!!! (csak az üzi elejénél tartok) De végre elküldöm az üzenetet.
Folytatás következik, még nem tudtam mindenkinek írni, meg még adós vagyok Pesttel is, de jövök még!! Átolvasni most nem tudom, bocs a hibákért!
Puszi:
Rolly