Mi voltunk a börzén! Tényleg jó nagy tömeg volt. Mintha már kinőtte volna a rendezvény azt a csarnok-folyosót. Sok helyen meg se lehetett állni nézelődni, főleg, ha babakocsival jött valaki (de hát mivel jöjjön bababörzére?) Vagy ha megálltak valahol, akkor meg nem lehetett elmenni. Az alulra pakolt árukat nem lehetett látni. Szóval, én leizzadtam, és idegesített, hogy nem tudok haladni. Azért vettem egy-két dolgot, előfordult nagyobb méret is a rengeteg babás cucc között. Ja, és találtam egy ruhadarabot, amit még én varrtam, és utána eladtam. Egy kis nosztalgia.
Most árulni lett volna érdemes, de lusta voltam összepakolni. Pedig lett volna néhány téli cuccom is. Pl. a tavalyi kisbakancsot is kinőtte, sajnos. Talán a hócsizmát nem, azt még nem vettem elő.
Láttam egy jó kis bőr cipőt a börzén, tépőzáras, és bakancsszerű, de csinosabb, és könnyebb. 6800-ért adták. Gondolkodom rajta nagyon, valahol a vasvári pál u-n van az üzlet. De előbb körülnézek, kínaiban is hátha találok jót. (néha van)
Amúgy meg bocs, hogy nem írtam jó ideig, csak néha olvastam, de nekem még mindig olyan lassú ez az oldal, körülményes, meg a sok fotó is lassítja nagyon. Persze, azért jó a fotókat nézni, de sokat lassít.
A korai nyelvtanulásról meg annyit, hogy anyukám orosz területen élt, és onnan jött át férjhez mo-ra, de magyar anyanyelvű, csak tud oroszul, ukránul is. Sokan mondták neki is, hogy miért nem tanít minket oroszul. Ő azt mondta, hogy ő magyar, minek beszéljen oroszul a gyerekeivel. Később azért próbálkozott, de akkor mi nem fogadtuk el tőle. Emlékszem, mondtuk, hogy beszélj már magyarul
A suliban is ezzel őrjítettek a tanárok, hogy nekem jobban kellene tudnom az oroszt, mert a "véremben van" Még ilyen marhaságot! Pont ugyanúgy tudtam, mint a többiek. Annyi előnnyel, hogy anyukám átnézte a házit, és kijavította, de azt nem tudta elmagyarázni, hogy miért így mondják. A nyelvtant a suliban kellett megtanulnom.
A lányom viszont az oviban járt németre. Nem tudott többet, mmint a többi gyerek, de ismerős volt neki a nyelv, és a szavak, így könnyebben tanult. De ő sem fogadta el tőlem, ha németül próbáltam hozzá szólni. Csak szavakat tanult meg tőlem is, sokszor mondtam otthon, neki mi micsoda.
Bencusnál szintén így van, de őt már nem fogom ovinyelvre járatni.
(ja, én tudok németül is, oroszul is, de egyik sem tökéletes

))
Na, ritkán jövök, de akkor rengeteget dumálok. Így remélem, pótoltam a lemaradásomat
