túl vagyok a védőnőn, szerencsére nem tűnik túlbuzgónak. Mondta, hogy nem tudja, hogy hogyan fogja megtalálni a házunkat, erre tanácsoltam, hogy majd mielőtt eljönne, hívjon fel, és elkalauzolom... na, tapintatos voltam?
Teó, de jó, hogy befordult a babócád! De örülök!!!
Marcsiról továbbra sincs hír???
Egy csomó könyv foglalkozik a szülés utáni (és előtti) változásokkal, nehézségekkel. De miért akarna bárki ezekről olvasni a szülés előtt??? Tudok ajánlani számos olyan könyvet és ciket, ami ezzel a témával foglalkozik, ha valaki előre fel akar erre készülni. De valójában minden kapcsolat más és más, egyediek lehetnek a megoldások is - és persze a probléma sem tökéletesen ugyanaz.
Amit itt mindannyian megírtunk, az mind igaz és jó (főleg mert tapasztalaton alapul!) - de ezen túl Andinak magának kell azt a saját megoldást megtalálnia, ami neki jó lesz.
Ha bárkinek ez segítséget jelent: nekem életem legnehezebb időszaka volt a szülés utáni tíz hónap. Lelkileg, testileg, párkapcsolatilag - és még egyetemre is jártam.
(ugye, hogy nem jó ezt hallani? Főleg szülés előtt)
most legalább már tanulnom nem kell
és igenis a legklasszabb dolog, hogy itt van az ugrabugra kislányom, akit az apjával együtt imádunk, még ha rosszcsont is (sőt, akkor még inkább)
úgyhogy az is igaz, hogy az anyaság igenis egy varázslatos dolog.
Pedig tele van nehézségekkel, aggódással, félelemmel. Meg örörmmel, büszkeséggel, boldogsággal.
Uff, visszavonulok a nyoszolyámra, alszom egyet.
(ja, csak annyit, hogy ebből a témából akartam phd-zni pszichológia szakon, és a felvételi bizottságban csupa férfi ült. Ezt kérdezték: Ön úgy gondolja, hogy ez egy jelentős és fontos probléma???
Nem is vettek fel)