. Csak én is megtapasztaltam, milyen az, amikor semmi nem jó. Nem sült el túl jól a pilisi utunk. Nem akarok kisregényt írni arról, hogy mennyit (nem) aludt, és miért...és megint nem viselte túl jól a rég nem látott arcokat, de az igazán brutál az este volt, amikor a szokásos rituálét felrúgva nem aludt el szopizás közben, sőőőőőt, sírva cicizett 
. A végén olyan sikításba kezdett, hogy felvettem és ringattam, de semmi 
. Egy idő után megkértem apát, hogy akkor most ő, mert nekem kicsit meg kellene nyugodnom, hogy folytathassuk a szopizást, apa meg elkezdte dobálni, és játékokat adogatott a visító gyereknek 
. Na ettől még jobban égnek állt a hajam .
Kb. 1 órás folyamatos visítás (bocs, de direkt nem sírást írok, mert ez nem az volt...én még így sírni nem hallottam a lányomat
) után újra lefeküdtünk szopizni, eleinte sírt, aztán hüppögve evett, majd beájult . Még egy fél órán keresztül levegőt is alig mertem venni, aztán becsempésztem az ágyba...fél óra múlva felébredt, motozott, felsírt egy halványat, aztán hallottam, hogy becuppantja az ujját, és aludt tovább . Szóval nagyon sz@r volt, főleg az, hogy fogalmam nincs, miért csinálta. Lehet a foga, de szerintem sokkal jobban közrejátszott, hogy totál borult a napja...Aztán megint alvási rekordot döntött, de rajtam ez nem segített, mert óránként ébredtem lehúzni a fejéről a takarót, és hallgatózni, vesz e levegőt...
Húúú, bocs, de még így is hosszú lettem
.
(álmodik a nyomor! 
Nagyon aktív vagyok! 
vigyori
. A menyecskeruhád tényleg hasonlít Rebeka vonalzójára 
Hát persze, hogy 3/4 8-kor elhúzott, valamit üzletel már megint... 
.
