Szüléstörténet, ha nem bánjátok:
Az úgy volt, hogy reggeltől rohangáltunk, nagy bevásárlás, egy kis ez, egy kis az.... Egész nap fájdogáltam, de mindenféle rendszer nélkül, s elég lájtosan. Az, hogy az előre kigondolt, vagy ráérzettnek gondolt dátum, a szept. 3. Luca születésének napja lesz, az már elég valószínűtlennek látszott. Hangulatilag elég labilis voltam, de ez szerda óta jellemzőm, úgyhogy ebben semmi meglepő nem volt.Atesz is feszült volt már pár napja, izgult, agyalt, gondolkodott, hogyan lesz, miként lesz, itthon lesz e, ha Luca elindul, szóval zajlottak a lelki tusák és a napi rutinok. Estefelé már gyanús volt, hogy a fájdogálások stabilan részét képezik az egész napnak, s gyanús volt a szótlanságom is, elkezdtem befelé figyelni, a külvilág csak szűrve ért el a tudatom egy részéig. Atesz elment futni, megkérdezte, hogy minden rendben van e, mehet e, s nyugodt szívvel küldtem el, hogy még repetázhat is a körökből, ha jól esik. Este 7 óra körül rendszereződni látszottak a fájdogálások 15-20 percenként jelentkeztek.Közben zajlott az esti rutin, Ati fürdetés, nagyok fürdése, vacsora, fogmosás ésatöbbi ésatöbbi. Atesz is befutott,mondtam neki, jó hogy megjöttél

Persze egyből tudta, hogy esemény van. Onnantól aztán le sem vette rólam a szemét, legalábbis fél szemmel mindig figyelt
Este 8 óra körül a fájások 5 percesek lettek, néha egy egy 10 perces, vagy 2 percessel tarkítva, engem kissé elbizonytalanítva, s kissé megijesztve, hogy jesszusatyaégmileszittmindjárt.. Atesz a fülembe suttogta, hogy babaillatom van... remegő hangon kérdeztem vissza, hogy tényleg?? közben tudtam, hogy igen, mert éreztem én is... Atesz letusolt, engedett nekem fürdővizet.. Fél 9kor elvonultam fürdeni, jó finom, meleg vízben ejtőztem vagy 20 percet. Alig hogy kiszálltam, jött a következő összehúzódás. Na, gondoltam most már biztos, hogy Kisasszonyka valamit szeretne... Bevallom őszintén, a sírás kerülgetett... Részben a gyerekek miatt, hogy itt kell őket hagynom, nem akartam, minden porcikám ellenkezett...Főleg Ati miatt, hogy mit fog érezni, mikor felébred, s nincs itt az anyukája, aki eddig mindig mellette volt... Kicsi fiam szépen le is radarozta, hogy készül valami, nagyon nyugtalan volt, nehezen akart elaludni... Összeszorult a torkom Luca miatt is, hogy minden rendben lesz e, a tudat, hogy hamarosan még egy csöppség életéért és boldogságáért vagyok/vagyunk felelősek, s amiatt is, hogy immár végképp átadtam az irányítást a Nagyfőnöknek...
Fél 10 körül felhívtuk a kórházat, hogy helyzetjelentsünk, s a szülésznő javaslatára, mondván: negyedik baba villámgyorsan is jöhet, szépen bevonultunk a kórházba. Portás néni kedvesen fogadott, jött a szülésznő, bekísért a vizsgálóba. Atesz addig szépen helyet foglalt a sokszor koptatott székek egyikén. A vizságlóban átöltözés kincstári hálóingbe, adatfelvétel első felvonás, vizsgálóra felfekvés szívhangnézéshez első felvonás. Luca szívhangját alig találta meg a szülésznő, annyira lent volt a szeméremcsontnál, meg is jegyezte, hogy ebből bizony baba lesz... Megjött a rezidens ....
Fiatal srác. Megkérdezte, mi a panaszom. Néztem rá hülyén, s közöltem, hogy panaszom semmi sincs, nagyon jól vagyok köszönöm, rendszeres méhösszehúzódásaim vannak. Visszafekvés a vizsgálóra. Diagnózisa: alig egy ujjnyi nyitott méhszáj. Szülésznővel összenéztünk... ???? khm....Ám legyen.

DD
vizsgálóról lemásztam, az 5 perceseim továbbra is stabilan társamul szegődtek, s már remegős hangúak lettek. Adatfelvétel második felvonás immár rezidens kollégával. Sablon kérdések, sablon válaszok, mígnem megkérdezi:
- Fájások továbbra is vannak?
- Igen, épp most is van egy.
Szemöldök felhúzva néz rám, s megjegyzi: - nem fájhatnak akkor azok annyira..
Szintén felhúztam a szemöldököm, s ironikus hangon visszakérdeztem:- Valóban?
20fillér leesett a srácnak, fül-farok behúzva, s próbál magyarázkodni: - nem így szoktak viselkedni 5 perceseknél. Mondom elnézést, hogy nem jajjogok, de becsszóra majd igyekszem......
Engedélyt kaptam eltávozni a szülőszobára, útközben a folyosón kimorogtam magam Atesznak és a portásnőnek, hogy a férfi nem némely képviselője mennyire tisztában van a szülés folyamatával, a közben folyó érzesekkel, stb... Atesz a szülőszobára még nem jöhetett be, xedik adatfelvétel, ctg-s megfigyelés és előkészítés, ez a rutin, csak ezek megtörténte után jöhet az aggódó Apuka a Párja közelébe. Adatfelvétel közben megbeszéltük a rezidens semmihez sem fogható báját és szülés tapasztalatait, továbbá előre bocsátottam, hogy ha ne adj isten az összehúzódások megszűnnének / mint Atinál/ nem vagyok hajlandó a patológiára beköltözni, hanem saját felelősségre vonulok haza. Kicsit furán néztek, de aztán a 3 gyerkőc említése meggyőzni látszott őket, majd kaptam egy helyre kis ágyat két paraván között. Felfekvés, ctg, rilex. Közben Atesszal sms-s parti, nem maradhatott bent az épületben,mivel osztálynak minősül / éppen ezért gyerekkel sem lehet menni vizsgálatokra, mivel gyerkőc nem lehet az osztályon/ kiment a kocsiba várakozni. Nem igazán örültem a hírnek. A ctg stabil 5 perces összehúzódásokat mutatott, szép íveseket, tudtam, hogy ezek már nem fognak elmúlni. Közben az egyik paraván mögött megszületett egy kisfiú.... ahogy felsírt, én is elsírtam magam... Annyira magasztos pillanatok ezek... felemelő, és félelmetes súlya van...
Közben jön a szülésznő, megvizsgál ő is, leellenőrzi a rezidenst, összekacsintunk. Bő két ujjnyi. Nincs hozzáfűzni valóm... Ctg megy, Luca szívhangja a fülemben, sms Atesszal, múlik az idő. Fájások stabilak, erősődnek, de nem sűrűsödnek. Előkészítenek.
Hajnali 1 óra után befut az orvosom. Teljesen megnyugodtam, most már biztosan minden a legnagyobb rendben lesz, a rezidens sem fogja megmagyarázni a tolófájásoknál, hogy székrekedésem van csupán. Doki jön, mosolyog, mintha nem is hajnal lenne. Megvizsgál 3 ujjnyi, alakulunk szépen. Burokrepesztés lesz. Most már tényleg nincs visszaút. Maga a repesztés nem fáj, amit érzek az az, hogy Doki fogja Luca fejét, szülésznő nyomja le a popsiját, nehogy a zsinór előre essen. Elönt a víz, kellemes meleg, tiszta. Atesz készülődhet befelé, mondja a szülésznő, s szabadkozva kérdezi, hogy van e nála pénz és papucs, mert a steril ruháért 3ezret kell fizetni, s papucs is kötelező. Hát papucs az nincs, futás érte haza.. Közben a mellettem lévő ágyra hoznak egy kismamát, folyamatosan jajjgat, hogy belehal, nem bírja ki, nagyon fáj, szedjék ki.... A rezidens jutott eszembe...Közben a szülőszobán teltház kezd lenni, jön egy császáros, két vajúdó, egy indításos... A szülésznők rohangálnak, egy pillanat nyugi nincsen. Alapzajnak pedig ott a mellettem lévő anyuka s a folyamtos nővérkenéni kéremjei... Zavarni még nem zavar, várom az összehúzódásokat, Lucával beszélgetek, hogy én segítek neki, Ő segít nekem, s nagyon jó csapat vagyunk, leszünk, gyorsan megoldjuk.Közben Atesz befut, hozott két nagyMilkát is a szülésznőknek, kell az energia

Jól áll neki a kék... Leül mellém, aggódva néz, kérdez hogy vagyok... vigyorgok mint tejbetök /mint Atinál/ örülök a fájásoknak, örülök, hogy egyre jobban érzem őket. Negyed 3 körül kapok egy oxitocin koktélt.. Huh... előre látom sorsomat, hamarosan nem lesz már vigyorgás ... Fájások jönnek, erősödnek, lazítani kell, átengedni magamon... Atesz fogja a kezem, isteni hűvös az érintése.....Szülésznő lelkemre köti, bármilyen kis nyomásingert is érzek azonnal szóljak, mert ha a többi gyerkőc is gyorsan meglett, akkor Luca sem fog lustizni... Rendben, szólok, hamar megszületett mindegyik...
2:45kor érzem, hogy kezdődik... Timit hívom, de nem hallja... Atesz ugrana, de nem engedem, mindenhol kismama, nem mászkálhat, maradjon veszteg... De megint jön az inger, most már erősebb, kezdek pánikba esni, kiáltok már, hangosan, Timi is meghallja rohan, mondja, hogy lélegezzem el a fájást, szétszedi az ágyat, de nem tudom ellélegezni, nem tudom visszatartani, pánikba esek, Doki is itt van, hallom, hogy szól, MOST, s végre kint a feje, s szinte azonnal jön a következő, s kint van Luca... Szülésznő felemeli, "Gyere Ribizli" s mutatja nekem a lányomat...
Csupa magzatmáz, gyönyörű kicsi baba...pocakra kerül, ismerkedünk.. Atesz elvágja a zsinórt,

Luca pedig egy eddig láthatatlan csecsemős kezébe kerül, s már viszi is. Hova viszi??? kérem számon, s közlöm hogy mellre szeretném tenni a lányomat. Igéretet kapok, hogy pár percen belül megkapom. /grrrrrrrrrrrrrrrrrrrrr/ Morgok két sort, s közben várjuk a lepény megszületését, szépen megérkezik az is... nem túl szép látvány, de kit érdekel, ha funkcióját tekintve tökéletesen működik. Következik a varrás... nem csalódtam ... fájt, pedig érzéstelenített, de kapaszkodtam Atesz kezébe körömmel, lihegtem a bökéseket, húzásokat, most már mérgesített a szomszéd kismama kárálása, közöltem vele, hogy nekem is fáj, s vártam, mint a messiást, hogy mikor lesz már vége....már csak pár öltés, mondták, de közben megint eltelt két örökkévalóság.... Doki rámszólt, hogy ne menjek már el, mert így félre talál bökni, s akkor kétszer kell majd a korrigálással együtt, szóval igyekeztem veszteg maradni, bár legszívesebben elfutottam volna.
A hímzés végeztével végre visszakaptam Lucát is... Végre a hasamon van,végre foghatom, szagolhatom, valami semmihez sem fogható illata van egy alig pár perces újszülöttnek... maga a csoda... Végre szopi, s nem csak úgy cumizik, szabályosan nyelt kettőt hármat a kolosztrumból, én pedig büszke voltam... Atesz is dagadt a büszkeségtől, gyönyörködött bennünk, a lányában, a takarítónőt felvilágosította, hogy saját Istennője van, s nála boldogabb s szerencsésebb ember nincsen a világon...
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára vicger 2009.09.09 16:20-kor.