Ne haragudjatok, hogy pocakosan még mindig ide írok, de nem tudom megállni, hogy ne szóljak, ha olyanról van téma amihez hozzá tudok szólni.
Itt kezdtem augusztusban, és bár nem voltam köztetek sokáig, de hozzá tartoztok az életemhez. Minden nap elolvasom mi van Veletek. A háttérben Veletek örülök ha valakinek zebrás lett a tesztje, és nagyon-nagyon lehangol, ha valakinek megint megjön.
Most ahhoz tudok szólni, hogy az én utolsó (babás) ciklusomban, márpedig árgus szemekkel figyeltem minden nap, de nem volt az a bizonyos nyákom a tüszörepi környékén. Mégis volt PÉ, mégis megtermékenyült, és ma már 17. hetes. Már mocorog, amit a papája is érez, és a kollégák is látják ha sokáig egy helyben ülök. Tehát ennyit a nyákról...
Gabó üzeni, hogy szóljak Nektek. Úgy gondoltam beidézem az sms-t, ami ide tartozik. Remélem nem harapja le érte a fejem




Idézet Gabótól:
"Snowbordozás közben kificamodott a térdem. Bokától combközépig ér a gipszem és fekvésre ítéltek. Már majd megörülök itthon. Javítsatok ki a listán: 2 cn.
" Ja, és mi, akarom mondani Ti is hiányoztok Neki, mint Nektek ö, és puszit küld.
Biztos vagyok benne, hogy addig még jelentkezem Nálatok
, de ha mégsem, akkor BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKIENEK ezzel a kis képecskével:
Kata







