Az a furcsa, hogy megnéztem a bioritmusomat és minden szempontból majdnem a csúcson vagyok, lehet hogy ezt nem bírom?
Igazából sok apróság az ami összeadja ezt a hangulatomat, pl. az hogy apa talált egy munkát amit szeret, de egyenlőre nem kap érte túl sok fizetést, és ráadásul este 10 köül ér haza, hétvégén is dolgozik sokszor, tehát tulajdonképpen egyedül vagyok a 3 gyerkőccel meg a háztartással. Ez csak azért rossz, mert eddig nagyon sokat segített itthon, most erre nincs idő, amikor meg mégis itthon van pár órát, nincs szívem elvárni tőle hogy segítsen, de azt sem akarom, hogy "leszokjon róla". Egész egyszerűen el vagyok úszva, de most épp kedvem sincs utolérni magamat.
Szó volt róla, hogy elmennék dolgozni, és (mókusoook) nem csak a pénz miatt, de a munkahelyem messze van, ahova mehettem volna ott 10-18-ig van munkaidő, én sem találkoznék a csemetékkel, nem is tudnám elhozni Őket bölcsiből-suliból (de akkor ki???). Sajnos nekem még diplomám sincs, nyelvet sem tudok, reményem sincs elhelyezkedni máshol. Soha nem vágytam nagy karrierre, na jó, talán még a gimiben. Van olyan dolog amit nagyon szeretnék csinálni, de azt nem lehet vállalkozásban, fizetni sem fizet, "csak" szerelem lenne. Mondjuk ez még bejöhet 10-15 év múlva
Éjjel nem aludtam szinte semmit, Marci megfázott-nyüglődött egész éjjel, a csajszi meg lázas-hányingeres volt. Ráadásul kezdődoik a suli, Neki is meg apának is, hogy Apa hogy fog tudni járni, az passz, most érettségizne....
Az autónkra kimondták a halálos ítéletet, igaz kapunk egy másikat (

), de akkor is olyan szomorú, 13 éve a miénk volt (egyébként 24 éves), megtanított vezetni, hazahozta a lányomat a kórházból és az utóbbi 2-3 évben már jóformán az enyém volt, csak én jártam vele!
Na, remélem segít, hogy kiírtam magamból
Köszi Nektek!!!