Veronikusz,
Isten lássa lelkem, hogy a 18. hetet megelőző uh-n, Istenhegyin, ez történt:
Dejákné:
-Na és kisfiú vagy kislány?
Mészi:
-Én ilyenkor még nem szoktam nemet mondani, mert aztán meg ha nem az, akkor tök csalódott lesz.
Dejákné(szívet szorongató, kámpicsorodott arckifejezéssel):
-Na de hát tényleg nem látszik semmi?
Mészi(sejtelmes, vizslató tekintettel az UH-ra meredve):
-Hát, lehet ebből még kislány is.
Dejákné(kissé felszabadult vigyorral a képén):
-Szóval van esély arra, hogy kislány?
Mészi(magabiztosan beletúrva göndör hajába):
-Hát nem ezt mondtam?!
Nagyjankó kint volt a váróban, kijött kezet fogni vele és azt mondta hogy elég kislányesélyes, de még nem mond semmit.Majd Dejákné férjjel és gyerekével nem kis tomporát boldogan csóválva kisétál a klinikáról.
Na hát így történt, azért nem tettem macskakörmöt, mert nem szó szerint írtam le, az én fejem sem káptalan, ugye...Lehet, hogy nem 12. hét volt, de biztos, hogy a 18. előtt, mert azt a kórházban csinálta, és akkor megmondta tutibiztire, hogy nő van a pocakban, behítta Nagyjankót és közölte vele, hogy ő is tud hibázni(Nagyjankó meg volt győzödve addig a pillanatig, hogy ő csak fiút képes produkálni).
Cukipofa,
egyrészt, mert tök öreg(hamvas kis feleségéhez képest mindenképp

), na de komolyra fordítva rendőrberkekben ezt másképp számolják, meg hű de kemény munkakörben volt, ezért amúgy is hamarabb eljöhetett volna, és most egy átszervezésnél lehetősége nyílt rá, hogy nyugállományba lépjen, ha nem fogadja el az új beosztást, ő meg nem fogadta. Ha vigasztal, én se nagyon értem...
Az előbb tettem fel képeket, de kidobott ez az aljas, majd még próbálok később...