Sziasztok!
Táblát frissítettem, de még várok néhány adatot. Adri, Reni, stb... nem akarok senkit kihagyni.
Zsófi! én is 23-ra és szeptemberre vártam Benét.

de 8-a lett..
és ha már itt tartunk, akkor az én szüléstörténetem.
18-heti uh.ra mentem, Vida doki csinálta, amikor ő közölte, hogy méhszájon fekvő méhlepényem van. Kérdeztem, hogy az mit jelent, mondta, hogy innentől nincs szex, lovaglás, és biciklizés, mondtam, hogy hát az utóbbi kettőt nagyon nehéz lesz betartani

aztán mondta, hogy a többit majd a dokim. A dokim hápogott egyet, elkapta a folyosón Vidát, és megkérdezte, hoyg akkor most mi van, kell-e valami különleges? mondta Vida, nem, és ezzel dokim közölte, hoyg akkor kíméljem magam, legkisebb vérzésre rohanás a kórházba. Én el, és aztán elkezdtem az interneten nézelődni, mi is ez. Hivatalos neve: Placenta Praevia Centralis. Mondták, lehet, hoyg még elmozdul, feljebb megy, stb. Utána kb 5-6 hetente uh.-on voltam, mindig nézték, de semmi elmozdulás, kb a 23., héten, már tutira vette a doki, hogy császár. Kérdeztem, de mondta, befeküdni nem kell... Aztán eljött a 37- hét, mentem ctg-re és a doki közölte velem, innen már nem megyek haza, már túl veszélyes, befektet. (mondjuk akkor is bálnaméretű hasam volt...). Ez annyira nem érintett jól, nem véletlenül kérdezgettem már hetekkel korábban, jobb let volna felkészülni rá. Mindegy, befektetett, sokat sírtam, és végül következő kedden elkaptuk a dokit a férjemmel (aki amúgy 4 napig bent sem volt), hogy akkor most mi lesz. Mondta, csütörtökön szeretné, de a főorvos bólintása kell. Azután főorvos úgy látszik, bólintott, mert másnap átköltöztettek a császáros szobába, ott még aludtam egy rövidet, reggel 6-ra mentem a szülőszobára: beöntés, borotválás. 8-ra vissza, akkor már apával: befeküdtem a legelső szobába, infúzió, katéter, stb. 10-kor műtő, addig békés várakozás, izgalom, a férjem, majd megőrült, még sírt is... pláne, amikor a doki aláíratott velem egy papírt, hogy h agáz lesz és nagy a vérzés, kivehetik a méhem. Szóval 10-kor műtő, spinál, alig éreztem, kb nem is, aztán hanyattfekvés, letakarás, kérdezgetés, hoyg jól vagyok-e, meg érzem-e ezt meg azt, aztán 10.07-kor Bene felsír, és megszületett. Engem még 40 percig műtöttek, ez tök szar érzés volt, hogy mi tart ennyi ideig, végig azon izgultam, mi van a méhemmmel... de megmaradt

Aztán ki a császáros szobába, este felülni, felkelni nem lehetett, mert elég sok vért veszítettem, majdnem pótolni is kellett, aztán reggel 5-kor flekelni. Közben persze Benét már a műtőben odahozták az arcomhoz, aztán 2 óra múlva a csecsemősnővér behozta megmutatni, aztán pár óra múlva már szoptatni is hozták, meg este, aztán reggeltől már velem volt.
Hát ennyi.