Terhesnapló 8. - A nagyszülők fontossága

Viszont bizonyos szempontból itt is elsőnek számított, hiszen tesóim messzebb laknak, keveset vitték a nagyszülőkhöz a gyerekeiket, így nem is alakult ki az az igazi nagyi-unoka kapcsolat. Az anyósomékkal most nagyjából ugyanez a helyzet: mi sem járunk hozzájuk, ők is ritkán jönnek és akkor sem maradnak sokáig. Pedig nem lakunk messze egymástól, egyszerűen így alakult.

Szóval nálunk az igazi nagyszülők az én szüleim, náluk esik igazán jól az étel, Andriskám minden nap reggeli után átmegy a papához, mert ott is kell enni. Mama az, akinek meg lehet mondani az anyát, ha nem ad tizedjére is édességet vagy nem engedi a 3. mesét megnézni. Mami mindig süt valami finomat, papa mindig talál valami érdekeset a kertben. Valahol irigylem a gyerekeimet és valahol ez is közrejátszott abban, hogy fiatalon szültem, hisz én késői gyerek vagyok és szerettem volna, ha tudnak még a szüleim úgy igazán unokázni illetve a gyerekeimnek legyenek nagyszülei, legyen kire emlékezzenek. Vagy ha nem is emlékeznek majd, én el tudom mesélni, hogy mennyire imádták őket. Én 4 éves sem voltam, mikor meghalt apukám apukája, sajnos csak egy-egy emlékfoszlányom van róla. De ő nem tudott velem sosem játszani, nagyon öreg és beteg volt. Pedig mindig hiányzott egy nagyszülő. Akihez lehet bújni, ha anya nem ért meg, akihez lehet menni hétvégén, jókat enni a sütikből, megnézni a kiscsibéket az ólban s aki csak egyszerűen azért szeret, mert az unokája vagyok. Valahogy úgy, ahogy most az én gyerekeimet szeretik.

Egy érdekes történetem is van, hogy milyen kapocs fűzi össze az elsőszülöttemet és anyukámat. Augusztus 27-re voltam kiírva, az előtte való hétvégén elutaztak anyuék a nővére aranylakodalmára. Mielőtt elmentek, megsimogatta a hasam és azt mondta: Mátéka, várd meg a mamit,  míg hazajön, addig ne szüless meg! Másnap már robogtak is haza, anyunak nem volt maradása, pedig több napra mentek volna. Este 7 óra tájban érkeztek meg, nekem pedig 20:20-kor beindult a szülésem. Máté és Mami azóta elválaszthatatlanok. Persze a többi gyerekemet is nagyon szereti, Lucát is alig várják, főleg Apukám aki nagy lánypárti. Hát még egy ideig várniuk kell, ugyanis még (már?) a 28. hétben járunk.