Terhesnapló 8. - Szavalóverseny: de ki vigyáz a három gyerekre, amíg a negyediket hallgatom?

Legyen szó egy egyszerű elugrom a boltba-dologról: ha otthon van apa, akkor általában az összes fiút itthon hagyom (bár a legkisebbre nem szeret vigyázni, vele még nem lehet vadulni, nagyon kell rá figyelni, mert állandóan felfedez, de a veszélyeket természetesen még nem érzi, sőt, csoda, hogy a nagyobbak még nem ütötték el motorral, bicajjal, amilyen gyorsan tudnak száguldani).

Na de történt, hogy elsőszülött, jelenleg elsős fiam szavalóversenyen indult, az anyjának pedig illő megnézni. Igen ám, de apa dolgozott, a mama temetésre ment, apukámra pedig egyszerre egy gyereket tudok itthon hagyni. Ilyenkor kezdődik a mérlegelés, hogy melyik maradjon: fontosak a szempontok, hogy tudjon viselkedni, nyugton ülni egy órát a fenekén, egyszóval ne legyen vele sok gondom. Így elvittem az ovisat és a legkisebbet, Andris maradt a papával. Az engem kísérő fiúk negyed óra után megunták az egészet, piszkálták egymást, kiabáltak, mindkettő az ölemben akart ülni, ami érdekes mutatvány volt, hiszen már van hasam. Ráadásul Luca is pont akkor döntött úgy, hogy szétrúgja a húgyhólyagomat... Ó, tényleg: a 21. héten végre úgy elkezdett mocorogni, rugdosni, mintha mintha mindig is ezt csinálta volna,  (ezt is csinálta, csak most már ereje is van hozzá).

Na de a fénypont az volt, mikor a kicsi cumija a kezemben volt, addig azzal csitítgattam őt és mikor Geri is elkezdett csipogni, persze mindig a versek közepette, akkor reflexből benyomtam az ő szájába a cumit. Lett is belőle nagy kacagás, így inkább jobbnak láttam kivonulni. Mindig a nagycsaládosokkal van a probléma...

Reggel az óvónéni már szólt, hogy lehetőleg az anyák napi műsorra ne vigyem a kisebbeket, de csak mert nekünk is közre kell működnünk. Már meg is beszéltem a mamival, hogy vigyáz rájuk, a suliban pedig 4-én lesz a műsor, akkor szerencsére már itthon lesz apa. Nem egyszerű az életünk, ha nem lenne ekkora segítségem nem is tudom, hogyan oldanánk meg ezeket az "apró", mindennapos dolgokat. Nagyon szeretném, ha Luca megszületne augusztus végére, hogy iskola- és ovikezdésre már újra itthon legyek. Mert az a kórházban töltött 3 nap kisebb katasztrófával fog felérni itthon, az biztos... Este pedig ismét a nagyszülőké a dajka szerep, mert Apa és Anya szórakozni megy, végre!