2004.02.09 19:05
Szerző: timi29
Sziasztok!
Bocsi, de csak ma jutottam odáig, hogy írjak pár sort.
Először is köszönjük a gatulációkat. Sajnos még nem volt időm, hogy teljesen bepótoljam a lemaradásomat.
Köszönöm Tündének, hogy megírta a nagy hírt. Röviden leírom a nagy sztorit: 27-én hajnal fél 5-kor elfolyt a magzatvizem (tényleg semmivel sem összehasonlítható érzés, nem lehet eltéveszteni). ¼ 6-kor már bent is voltunk a kórházban, és egy nagyon kedves nővérke fogadott minket mosolyogva. Felvette az adataimat stb., aztán a 3-as szülőszobába fektettek, ott jött az ügyeletes doki, aki megállapította, hogy a magzatvíz tiszta, a CTG eredménye jó, így nincs semmi indok arra, hogy sürgősen megcsászározzanak. Fájásaim sem igazán voltak. Teljesen nyugodt voltam, a vérnyomásom is jó volt. Éreztem, hogy most már jó helyen vagyok. ½ 7-kor értesítették Kósa dokit, és utána előkészítettek a műtéthez. A beöntés nem volt olyan szörnyű, nekem inkább a katéter feltevése fájt nagyon, és utána még pár órán át kellemetlen volt a jelenléte. ½ 9 körül jött meg a dokim, mondta, hogy semmi sürgető nincs, ma még meglesz a baba. Aztán jött az anesztes is. Szerencsére Tamara volt aznap. Csak szuperlatívuszokban beszélhetek róla. Nagyon rendes volt császár előtt, alatt és után is. Rengeteg jó tanácsot kaptam tőle szoptatással kapcsolatban is. Mivel lehetett választani a spinális és az altatás között, én az utóbbit választottam, mert akkor hamarabb felkelhettem a babához. (Valóban sokkal jobban viseltem ébredés után az egészet, mint pl. az a szobatársam, aki spinális érzéstelenítést kapott.) Úgy volt, hogy még délelőtt megcsászároznak, de sajnos jött egy koraszülött, vérző kismama, akit kb 3-4 órán át operáltak. Ekkor már nagyon erős fájásaim voltak, a katéter is bent volt, így eléggé szenvedtem. Szerencsére a férjem ott volt mellettem, és ez nagyon sokat jelentett. Mivel az előttem lévő kismamánál komplikáció lépett fel, ezért kicsit én is megijedtem, mire odakerültem. A műtőben remegett minden porcikám, és olyan rossz volt kiszolgáltatottnak lenni, de amikor beadták az injekciót lassan éreztem, ahogy abbamarad a remegés, és elalszom. Mikor toltak kifelé félig ébren voltam, és jó volt hallani, ahogy a férjem és anyukám mondák a pici adatait, és hogy minden rendben. Így tehát 27-én 14:31-kor megszületett 3250g-al 52cm-el Alexander kisfiunk, aki teljesen a papájára hasonlít. (Eredetileg febr. 13-ra voltam kiírva.), de folyamatosan figyeltek rám. Este 7-kor, és 10-kor pedig behozták a picúrt, akivel ekkor persze csak ismerkedni tudtunk, semmi egyéb. Másnap reggel kerültem át a fizetős szobába, ahol az első napot szintén egyedül töltöttem, de ekkor jól is esett. Másnap délutántól pedig csak éjszakára adtam be a kicsit, ekkor éreztem magam jobban. Az első felülés, és lépések nagyon nehezen mentek, de igyekeztem nem elhagyni magam. A tejcsi a 3. napon beindult. ÉN az előírt dolgokon kívül saját bodyt és rugit is vittem be a picinek, mert mindig kivettem a pólyából, és úgy babusgattam. Amikor megjött a tejem, onnantól fogva én elég érzékeny lettem, és minden miatt sírtam. Ez nem tudom másokkal is így volt-e. Általában jók a tapasztalataim, némelyik csecsemőssel sokat beszélgettünk. Le a kalappal előttük, hogy ketten vigyáznak 24 csecsemőre. A nővérkék között is voltak kedvenceim. Az viszont szerintem nem jó, hogy nincs nővérhívó. Nekem nem volt rá szükségem, de bárki lehet rosszul, és ha zárva az ajtajuk, akkor nem hallják meg ha kiabálsz. Örülök, hogy még 27-én szültem, mert másnaptól Kósa influenzás lett, így be sem tudott járni szülést levezetni. Hozzám is csak egyszer szaladt be. Febr. 2-án jöhettünk haza, és holnap veszik ki a varratokat. Mióta hazajöttünk picit apadt a tejcsi, mostanában kezd visszajönni megint. Rengeteg folyadékot, főleg laktoherb teát iszom. A szülők most az első hetekben felváltva segítenek, ami nagyon sokat jelent. A pici szépen fejlődik. Sajnos mikor jöttünk haza már picit náthás volt, és köhögött, de a gyerekorvos szerint amíg nem csökken az étvágya, addig nincs gond. A torka miatt pedig kis hársfateát kell innia. A héten igyekszem képet is feltenni mazsatkáról.
Akik még a nagy esemény előtt állnak: fájdalommentes szülés és sok tejcsit kívánok. Tünde! Várom majd az SMS-t, nagyon szorítok!!!!!!
Nézegettem a képeket: mindenkinek olyan aranyos a babája!
Kisbuksi! Örülök, hogy Ti is otthon vagytok márJ
Puszi:
Timi
/ És ezen a napon pont ő volt ügyeletben. Amikor ezt meghallottuk,a férjem közölte velem,hogy Vencelnek biztos semmi baja,csak ez a nagyokos nem ért hozzá 
Nekem is ezt a fogamzásgátló módszert ajánlotta, de mi szeretnénk korán kistesót, ezért megegyeztünk, hogy majd. Egyébként érdekelne, hogy a felhelyezés nem fájdalmas? Én eddig úgy gondoltam, hogy ez komplikált dolog, lehet, hogy rosszul? 
