Sziasztok!
Először is MINDENKINEK BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET, A LÁNYOKNAK SOK LOCSOLÓT A FIÚKNAK MEG SOK PIROSTOJÁST KÍVÁNUNK!!!
Meri!
Köszi előre is, várom!
Vera!
Hát a kisfiad egyre tündéribb! Ez a nézés...
Zsu!
Martinka nagyon édes, és olyan nagyos! Kis tünemény!
Viki!
Hát elég szomorú, hogy így kellett ennek a hallásvizsgálatnak lefolyni, és igazad van, a körülményeket kéne megváltoztatni és máris minden olajozottabban működne.
De ez, hogy altasd el a babát, miután megutaztattad, ki-be csomagoltad, stb. Ez kb. olyan, mint hogy neked azt mondták volna, hogy most egyszerre aludni kell, akár álmos vagy, akár nem...
Még szerencse, hogy nekünk nem kell menni, mert a kórházban volt hallásvizsgálat.
A csípőszűrés nálunk úgy volt, hogy először ultrahang, utána manuálisan is megnézték. Jól megtekergették a kis lábait, rossz volt nézni, de valószínűleg nem fájt, mert meg sem mukkant. Végig nézegetett és engedte, hogy ezt csinálják.
Mondjuk én itthon is szoktam neki tornáztatni a kis csípőjét, úgyhogy valószínűleg azt hitte, hogy ez ugyanaz.
Lilike egyre hosszabbakat alszik éjjel. Most már 3-4 napja este 8-kor végzünk a cicizéssel, beteszem az ágyába, magától elalszik és hajnal 2-fél 3-ig egyfolytában durmol. Felkel, cicizik, és 5-6 óráig ismét alszik.
Úgy látszik most már meghízta magát rendesen, lehet éjjel pihizni...
Most éppen a rezgő hintájában ül, amit a szüleimtől kapott Húsvétra, nagyon tetszik neki, nézegeti rajta a játékokat - közben csuklik
- és hadonászik nekik egyfolytában. A feneke alatt meg megy a rezegtetés. Na hát annak nagyon örül, jókat tud mosolyogni.
Egyébként nálunk is már teljesen tudatos a mosolygás, kb. 1 hete. Rám is, apára is, meg a tesóra is mosolygott már, meg bizonyos helyzetekben is mosolyog. Nagyon édes, annyira boldog voltam, mikor először úgy igazán mélyen a szemembe nézett, beszélgettem neki és elmosolyogta magát többször is.
A talp-puszilgatást, simogatást nagyon szereti, akkor is mosolyog.
A hétvégén kettesben leszünk Lilikével, ugyanis Vikike elmentek apával Pestre a Disney On Ice show-ra. Viki már nagyon várta, igaz kicsit szomorkodott, hogy én nem megyek, dehát megértette, hogy a tesó még pici és vele nem lehet még ilyen hosszú útra elmenni, stb.stb. Úgyhogy ma reggel boldogan ment. Jó sok puszit adott a kishuginak, megszeretgette, mert hogy hiányozni fog neki, hogy egy napig nem látja. Holnap jönnek már haza, de ez most neki olyan hosszú időnek tűnik.
Volt itt szó arról, hogy a babák zsiványkodnak-e vagy sem. Szerintem nem követünk el azzal "bűnt", vagy nevelési hibát, hogy ilyen kicsi korában sokszor vesszük ölbe a babánkat. Szükségük van a közelségre, arra a melegségre, ami az anyaméhben vette őket körül, így ha azt igényli egy baba, hogy anya ölelje, szeretgesse, akkor azt meg is kell tenni.
Én imádom, ha az ölemben foghatom és csak puszilgatom, simogatom, beszélek hozzá, és érzem, hogy megnyugszik és boldog tőle. Olyan melegséget tud olyankor kiárasztani magából, hogy rám is átragad ez a jó kis energia, ami neki van.
Nem azt mondom, hogy állandóan kézben kell egy babának lenni, vagy minden nyaffintásra fel kell kapkodni, de nagyon sokszor a babák azért sírnak, mert magányosnak érzik magukat.
Hiszen ők is ugyanúgy részt vesznek a családi életben és nem akarják, hogy "kiszorítsák" őket onnan. Ezért jó, ha pl. reggelizünk, odatesszük a babaülésben, vagy ha este fent van és a nappaliban ülünk a kandalló-tűz mellett, akkor őt is kihozzuk, hogy érezze azt, hogy családban van.
De az is nagyon fontos, hogy érezze a baba azt, hogy akkor is biztonságban van, ha anya éppen nem hurcibálja a kezében, de ezt csak úgy tudjuk vele tudatni, hogy néha-néha ölbe vesszük és szeretgetjük.
Lili 1 nap alatt visszaszokott a kiságyba, pedig imádott velem aludni, de így is tudja, hogy biztonságban van.
Annyira hálásak tudnak lenni az ölelésért, a puszilgatásért, már ilyen egész pici korban is. az is nagyon fontos, hogy sokszor elmondjuk nekik azt, hogy nagyon szeretjük, nekik is ugyanolyan fontos ezt hallani, mint nekünk felnőtteknek.
Vikinek az első szavai között szerepelt az a szó, hogy szeretlek. És ettől olyan boldog voltam, mert tudtam, hogy megértette és érezte, hogy nagyon szeretem.
Egyébként sokszor nem érdemes olvasgatni, mert tudnak bődületes nagy hülyeségeket írni a gyerekek érzéseiről, úgy hogy igazából fogalmuk sincs róla.
A szeretet még senkiben nem tett "kárt", maximum nagyobb korában ragaszkodóbb lesz a gyerkőc, de ennek szerintem csak örülni lehet. Viki is hiába már majdnem 6 éves, de annyira tud bújni, meg szeretni minket, és ez olyan jó érzés. Még akkor is, ha sokszor rosszalkodik, meg éjjelente megjelenik a szobában, de tudom, hogy ez azért van, mert szeret minket.
Na most már abbahagyom a sok szövegelést, amúgy senkit nem akarok ezzel kioktatni, vagy megbántani, én ezt így gondolom, ez a saját véleményem.
Meri!
Találtam overált, azért köszi a tippet, jövő héten érkezik. 1800 ft volt, szinte vadonatúj.
Teszek fel hintás képeket.
Kata
kicsit vissza kellene fogni.
A dolgozókkal semmi bajom nincs, nagyon kedves volt az asszeintens nő is,meg a doktornő is olyan szeretettel beszéltek az Esztihez, hogy le a kalappal mindkettő előtt.De a körülmények, hát az valami horror 
bemegyünk, mondja az asszisztens nő, hogy el kéne altatni, mert csak alvás közben lehet megvizsgálni, és jó volna egy fél órát aludna legalább, de az ágyon fekve, úgy, hogy a feje az ablak felé nézzen. 
persze gyerek kinyitja szemét, újra séta. elalszik, csoda történt, bekopogok, hogy alszik a gyerek, mondják az jó, csak vegyük ki a hordozóból, okés kivesszük és még mindig alszik, fél siker 
tisztába teszem, hátha az a baja, persze kuka sehol nincsen. arról, hogy kezet is tudjak mosni, ne is álmodjak. leülök a sarokba és megszotatom leszarom módjn ott mindenki előtt.Eszik szépen, de kiköpi és újra üvölt 
