Kedves Ice!
Neked írok,mert tudom,hogy percenként figyeled ,milyen irányt vesz a víz,amit magad köré kavartál. Ez azért izgi,nem? Szinte alig tudunk Rólad vmit, mégis körülötted forognak a gondolataink,és amikor lefekszünk,még eszünkbe jutsz,ki lehetsz,és mit mondjunk,hogy jók maradhassunk? Mert a Pöttömök közt nagyon sok jó ember van. Olvasom Zita szavait,ismerem Tigrihajni lelkét, Mókit,Bogit,Ágit... Mindegy,ki hogy fogalmaz,kit milyen egyéb bajok emésztenek a háttérben, mindannyian rágódunk rajtad, a magunk indulatos,érzelmes,és számtalan módján. És tanácstalanok vagyunk. Mert alapvetően hiszünk az emberekben és nyitottak vagyun a másik iránt,erről Te magad is megbizonyosodhattál. De félünk. Tőled,és sok más arctalan embertől. Mert ebben különbözöl a Pöttömöktől. Idegen vagy.Mindent tudsz rólunk,cserébe semmiért. Lehetsz újságíró,pszichológus,férfi, sőt mindhárom,vagy egyik sem. És még akkor is jogod van írni nekünk, hozzánk tartozni. Hiszen ezért izgi az internetes fórumozás: ha akarsz arc nélkül,név nélkül,sőt más bőrébe bújva írkálhatsz felelőtlenül. Mégis vannak íratlan szabályok, amit mi magunk alkotunk a saját erkölcsi normáink alapján. Nem tagadom,mindenkinek elmondtam,hogy megkerestél magánban,és azt is ,hogy válaszolni fogok Neked,mihelyst letisztult bennem, mit is gondolok. De senki nem tudja,írtam-e,ha igen,akkor vajon mit,s közelebb kerültem-e a titokzatos Ice-hoz. Most feldobom a labdát,s a Te döntésed,leütöd-e. A Te döntésed,hogy miután indulatokat kavartál jóérzésű emberekben,ki mersz -e állni eléjük,hogy megmutasd,milyen az ének a Te lelkedben,hogy eldöntsd,pironkodás nélkül nézhetsz-e tükörbe,hogy Te is nyúlsz-e a kéz felé,ami bár bizonytalan és óvatos,de megpróbál elérni Téged még ezek után is. És most ültök a gép előtt,számomra annyira kedves Pöttömök és Te,Ice, és nem tudjátok,hogy mit akarok. Hogy csak szeretnék egy fontos szerepet ebben a komédiában,vagy egy kis izgalmat,és azért célozgatok, vagy levelezek Ice-szal és okom van Őt számonkérni. Ice,Te mit gondolsz?
Buksi
) 
