Én egyszer már voltam férjnél, akkor megkérték a kezem. Attilával már nem vágytam romantikára e téren. Már egy éve együtt éltünk, mikor megelégeltem, hogy még nem kért meg. Leültem vele beszélni, és mondtam neki, hogy én nem egy laza együttélésre vágyom, úgyhogy kap egy hónap gondolkodási időt, addig nem is fogom szóba hozni, utána viszont nyilatkozzon, hogy mit akar, mert ha nem egyre vágyunk, akkor ne húzzuk egymás idejét. Mondta hogy jó, és két hét múlva megkérte a kezem.
Persze ez gyerekkel már nem ilyen egyszerű, akkor már nem ugrálhat az ember. 
Anyum amikor Apum külföldre utazott, mondta neki, hogy a személyi igazolványt nem szabad kivinni, csak az útlevelet. El is tette a személyijét, elballagott bejelentkezni, és mikor Apum hazajött, közölte vele, hogy július 18-án lesz az esküvőjük.
A nővérem férjének a szüleit hívták meg magukhoz Anyumék, mikor már évek óta együtt voltak, és tőlük kérdezték meg, hogy komolyak-e a fiúk szándékai a kislányukkal? Ők mondták, hogy természetesen, innen már csak egy lépés volt az eljegyzés kitűzése.
Más most nem jut eszembe, de szerintem csak határozottan! Mondd meg, hogy neked ez hiányzik, és te szükségesnek érzed, hogy felvállaljon hivatalosan is.
Majd elindultunk visszafelé Füredre. Útközben láttunk Csopak határában egy helyes kis csárdát, ott jól meg is álltunk. Bementünk vacsizni, és ott húztuk fel a gyűrűket. Majd telefonáltam a szüleimnek, h menyasszony vagyok. 
Na majd egyszer. Hozzatok sok képet!
- szal bármikor várható az ébredés...
