2002.03.15 22:44

2002.03.15 23:25
akkor lehet, hogy nem férünk el máshol ... (viszont jön az egyre jobb idõ
)
, hol nem ...
és most megyek, és megleslek Benneteket
2002.03.16 09:16
Hazajöttünk azonnal, nagyon jól érezzük itthon magunkat. Röviden most ennyit, örülök, hogy Menta szólt, hogy vagytok. 2002.03.16 10:11
2002.03.16 10:55
) 
2002.03.16 12:19
2002.03.16 18:06
2002.03.16 21:38
2002.03.17 01:30
(talán a zöld rucija, meg a kék kocsi miatt?)
... pedig párom mamája szerint (is) nagyon látszik, hogy lány
Nálunk eddig a legjobb beszólása egy idõs néninek volt, aki a Moszkva tértõl az Oktogonig végig bámulta Manovicsot, aztán amikor leszálltunk, megkérdezte, hogy "nade honnan vette ezeket a kék szemeket?" ... a MÁV Kh-ig ezen nevettem
Mit gondolhatott? Loptam vagy cseréltem?
2002.03.17 06:51



Ezek az öregek 

2002.03.17 08:04
2002.03.17 22:16
2002.03.18 10:23
2002.03.18 11:31
2002.03.18 13:38
2002.03.18 13:42
2002.03.18 14:25

Úg kéthetes csúszással, de a lényeg hogy végülis megkaphattuk. Nem volt egyértelmû, mert a takony-kórból nem tudunk kikeveredni. De mivel a torka meg a tüdeje is rendben volt, így megkaptuk a szurikat meg a Szabin-cseppet is. Hát ezt nem viseltük annyira nyugisan mint a háromhónapost, akkor egy szavunk sem volt, na de most! Midkettõnél nagyon sírdogált!
Beborogattam, meg kúpot is kapott (plusz homeopata bogyót) és most remélem hogy nem lesz semmi szövõdmény! Most alszik!
2002.03.18 15:15



És Noémi jobban van már legalább? Vége van már a szurikúrának?
2002.03.18 15:41
2002.03.18 16:42

2002.03.18 18:55
2002.03.18 19:24
. Nem írnád le nekem, ha van egy kis idõd az egész történetedet. Olvastam én folyamatosan, de jó lenne az egyik védõnénimnek, oktató anyagnak, hogy lám-lám, így is hozzá lehet állni a szopizáshoz, meg minden máshoz. Oltásokkal kapcsolatban, nézd meg ezt a két oldalt: 2002.03.18 22:20
2002.03.18 23:46
meg a piros lámpa is, ha épp nem alszik mélyen ...
... nekem meg jóccakát, mert majd' összeesem a fáradságtól .... 2002.03.19 07:09


Úgy hogy huh, egy nagy kõ esett le a szívemrõl. Már azt hittem hogy még jópár héttel tologatni kell majd az oltásokat, de nem!Még taknyos, de ez már aztán tényleg nem olyan vészes.
Ti hogy vagytok? Írsz majd? 2002.03.19 07:29
2002.03.19 09:25
2002.03.19 10:10


!!! 2002.03.19 10:13
2002.03.19 10:58
)
2002.03.19 13:17
2002.03.19 13:52
2002.03.19 14:37


. Szóval az elsõ ijedtség után a férjem közölte, hogy a lányunk olyan mint az Asterix és Obeliszkben az Obeliszk, mindenesetre elég jó erõben van az biztos. Meg jól mászik a szekrény tetejére a székrõl...
(Mondjuk nálunk azért magyarázza hogy a két nagy, fõleg az Annus mindenfélét haza tud hurcolni az oviból!)Örülök ha végülis sikerült rendes kórházat meg orvost találnotok. Most már teljesen azon a véleményen vagyok, hogy nagyon fontos hogy legyen kéznél egy megbízható fülész, fõleg ilyen kicsiknél.Nagyon sajnálom Dorkát, és kívánom hogy mielõbb legyetek túl az egészen.A gyógyszerekért nem irigyellek, egyébként nekünk Staphyllococcus okozta a középfülgyuszit.
2002.03.19 19:53
Romi még nem tud átfordulni, de én is úgy látom, hogy már nemsokára menni fog neki. A fejét forgatja nagyon hátra hanyattfekvésben, és egy ici-picit a mellkasa is elmozdul. Már nagyon várom, hogy forogjon! (Bár tudom, addig van nyugalmam.
)
2002.03.19 23:12
Réka nagyon jól bírta az utazást, végig aludt. Otthon pedig egy csomó új emberrel találkozott, az én rokonaim most látták elõször és mindenkire mosolygott, fáradhatatlan volt. Az éjszaka is ugyanolyan volt, mint itthon szokott lenni és olyan jó érzés volt, hogy abban a kiságyban aludt, amiben annakidején én is
2002.03.20 09:42
A napjaim eléggé gördülékenyek. Reggel 5 és 6 között reggeli, attól függõen, mikor ébrednek fel a nagyobbak. Persze elhúzódhat fél 7-ig is. 7-re felöltözés, fésülködés (jó esetben fogmosás, ezt sajna még nem sikerült teljesen rendszeressé tennünk), mindegyik magához veszi az aznapi "bemenõs" plüsst vagy könyvet, vagy amit aznap magukkal visznek az oviba, bölcsibe, és a férjem elviszi õket, majd elmegy dolgozni. Hála Istennek elég hamar hazaér, általában 2 és 3 között legkésõbb itthon van, élvezzük a kettesben töltött idõt, ha Ráhel ébren van, akkor hármasban, 4 körül elindul a gyerekgyûjtõ körútra, fél öt körül hallom, ha megérkeztek, mert Rebeka biztos, hogy üvölt valamiért (õ a hisztigép), játszanak kint a kertben, vagy bejönnek, csuda tudja, valahogy mindig eltelik a délután. Negyed 7 mese, Chicago Hope (az egyetlen sorozat, amit nézek), meseolvasás, vacsi, nem egyformák a napjaink, majd alvás. És kezdõdik az egész elõrõl. Nem olyan vészes. Egyébként négy gyerek nem olyan, mint egy vagy kettõ. Egészen más. Azt hiszem, alkalmazkodóbbak. Kénytelenek azok lenni. Sokkal általánosabb egymás sgítése, mert nekünk nem mindig van idõnk rájuk. A nagyobbak istápolják a kisebbeket. Pl. ma Ruben ráadta Rebekára a cipõjét, ha kell, kitörli a popsiját, megtanítja a kisebbeket számolni, magyarul és angolul 

, Rebeka mesél Abigélnek, vagy énekel, amit Abus szeretne, szóval ilyenek. Ha nem volnának ennyien, talán nem volnának ugyanilyenek. Nehogy félreértsetek! Egy vagy két gyerek is lehet ugyanilyen vagy még "ilyenebb", csak ha ennyien vannak, egyszerûen különösebb erõfeszítés nélkül is "kis apukákká" és "kis anyukákká" válnak, persze emellett megõrzik a gyerekségüket, nem várjuk el tõlük, hogy felnõttként viselkedjenek. Nem Tea, nem hiszem, hogy ez annyira alkalmasság kérdés. Nem tudom, hogy én alkalmas vagyok-e rá. Jöttek és kész. A kérdés inkább az, hogy akarok-e ekkora áldozatot hozni értük. Én nem akartam. Túlságosan fiatalnak éreztem magam 4 gyerekhez. De becsúszott a második kettõ, és mi nem vetetünk el gyereket. De most itt vannak, és boldog vagyok, hogy az anyukájuk lehetek. Nem tudtam, mit fogok érezni, mikor a kicsit a pocakomra rakják. Boldogságot, és nagy-nagy szeretetet éreztem. Bár az éjszakák nem olyan nyugodtak, mint az elõzõ hónapokban, azért nem olyan nehéz. Azt mondták olyanok, akiknek nem 4, hanem 10-12 gyerekük van, hogy a 3 gyerek a legnehezebb, 4-tõl már könnyebb. (Isten ments 10-12 gyerek!!!
) Szóval nem érzem magam profinak, nem hiszem, hogy annyira különleges lenneék, szerintem a legtöbb ember meg tudna küzdeni egy ilyen helyzettel. Vagy inkább meg tudná oldani. Tudjátok, mitõl félek a leginkább? Attól, hogy hónapokra megint egyedül maradok. Nincs kihez szólnom egész nap. Nincs egy játszótér sem a közelünkben. Szeretek egyedül lenni, de eléggé extrovertált valaki vagyok, nem bírom sokáig társaság nélkül. (Mit gondoltok, miért vagyok itt a babaneten?
) 2002.03.20 11:11
2002.03.20 11:35
2002.03.20 15:50
). Tiszteletes, vagy Tisztelendõ Úr, netán Atyám, vagy mégis mi a helyes? Aztán a másik bajom az illendõ köszönés. Mondhatom-e (illik-e mondanom) azt, hogy dícsértessék, vagy ezt csak a pap mondhatja? És ha õ mondja, felelhetem-e én, a templom-nem-járó, hogy mindörökké, és kell-e utána ámment is mondani? Iszonyú ciki volt az esküvõ elõkészületeikor is, hogy azt se tudtam, hogyan szólítsam, és lesütött szemmel jónapot kívántam, biztos, ami tuti... Tudom, hogy ez itt egy kicsitt OFF, de ezért nem merek odamenni a keresztelõt megbeszélni... Esetleg ha írnál az e-mail címemre (mbakos@axelero.hu), nem untatnánk itt ezzel a többieket. Elõre is köszi a választ, akár itt, akár magánban! 2002.03.20 18:00
). DE. Ha allergiás lenne rá, akkor minden olyan testfelületen, amivel érintkezik a ruha, pöttyösnek kéne legyen, nem? Bár nem tudom. Most mindenesetre nem öblítõzöm a ruhákat és kenem a krémmel. Vissza: Gyermekek / magzatok kor szerint

