Uxi:
Szerintem könnyen lehet, hogy szomjas és arra ébred fel. Nálunk borzasztó száraz a lakás, én is fel szoktam ébredni arra, hogy szomjas vagyok.
Hari:
Én még igény szerint szoptatok... egyszer-kétszer tettem erőtlen kísérletet arra, hogy átálljunk a rendszeres szopira, de mindig úgy éreztem, szivatom a gyereket, mikor pont azt vonom meg tőle (és közben mással próbálom "szórakoztatni") amitől a legkönnyebben megnyugodna. Ez még régebben volt, de azóta ahogy figyelem a dolgok alakulását, azt a következtetést vontam le abból amit a különböző fórumokon olvasok, hogy aki az időre etetést választotta az elején, mostanra (3-4 hónapos korra) küszködik a tejmennyiséggel, és kiegészít vagy hozzátáplál. Aki igény szerint csinálja, annak nincs ilyen problémája. Én nagyon elhatároztam, hogy 6 hónapig csak anyatej, és ha ennek az az ára, hogy van hogy gyakran szopik, akkor ám legyen. Úgy érzem, ráérek rendszerezni a kajálását majd ha szilárd ételt kap és akkor majd lesz reggeli, tizórai, ebéd, uzsonna, vacsora, stb... de egyelőre nincs ilyen rendszer. Azt észreveszem, hogy estefelé gyakrabban szeret szopizni, napközben ha leköti valami vagy nagyot alszik, elvan 3-4 órát is szopi nélkül. Én úgy saccolom (bár rég nem igazán figyelem) hogy kb 2 óránként eszik napközben, de mondom, rendszertelen...
Amit az ivásról írsz, egyetértek, sőt én még odáig mennék vele, hogy én sem pont ugyanakkor eszem minden nap, hanem mikor megéhezem. A lányomtól akkor miért várnám el, hogy ne akkor akarjon enni, mikor megéhezik? Lehet ebben benne van, hogy mi nem az a család vagyunk, ahol a reggeli-ebéd-vacsora időre megy... hanem mikor eszünkbe jut. Gondolom ahol az a családi szokás, hogy mindig ugyanakkor vannak az étkezések, ott a babát is próbálják efelé terelgetni.
Viszont úgy tudom, tápis babák kapnak mellé más folyadékot is, vizet vagy teát, és gondolom ezt már igény szerint kapják.
Altatás:
Ez is szerintem olyan dolog, amivel érdemes kísérletezni, és hallgatni arra, amit a baba mond. Én szülés előtt felkészültem az alvásirodalomból, és arra voltam felkészülve, a gyerek utálni fog egyedül aludni, és jobb ha erre számítok és nem arra, hogy önként és dalolva fog egyedül aludni a kiságyában. Arra készültem, hogy többéves koráig számíthatok arra, hogy így vagy úgy, de igényelni fog minket elalváshoz. Így kellemes meglepetés erejével hatott rám, mikor Zsuzsa másfél hónapos korában előfordult olyan is, hogy kézben nyűgizett, leraktam, erre elaludt. Akkor arra volt igénye, hagyjam már békén. Ez, akármilyen nevetséges, fel se merült bennem, azt gondoltam, ha nyűgös, kézben akar lenni. Azóta elhatároztam, odafigyelek arra, hogy mit próbál jelezni nekem. Van vele is olyan, hogy lerakom és boldogan eljátszik egy ideig a kiságyában. Van hogy látom, hogy fáradt, lerakom, tutol egy ideig, de aztán elalszik. Van hogy lerakom és sír, azt nem hagyom. Este ő általában a szopiba alszik bele, vagy szopipárnán a nagyszobában míg mi nézünk valamit, vagy a nagy ágyban fekve. De olyan is van, hogy már eleget szopizott, de laposakat pislog és látszik hogy álmos. Berakom a bölcsőjébe és elalszik magától. Volt olyan is (csak egyszer-kétszer) hogy éjjel totál felébredt szopi alatt és elkezdett gőgicsélni. Tündéri volt, de bosszantó is, mikor az ember aludni akar. Ilyenkor visszarakom a bölcsőjébe, és minden alkalommal álomba gőgicsélte magát.
Szóval nálunk nincs előírás hogy hogy kell aludni. Megvan az esti ceremónia, 6-kor fürdés, utána szopi, ilyenkor már lekapcsoljuk a nagyvillanyokat, és általában 8 körül már alszik is. Nem akarok belőle csatát csinálni, próbálok odafigyelni rá, és úgy csinálni, ahogy a legkevesebb nyűgivel megy a dolog. De ezzel együtt próbálom afelé terelgetni, amerre én szeretném. Pl napközben ha elalszik rajtam, a kiságyába rakom be. Legtöbbször még ha ébren is van, becsukja a szemét és alszik. Nem tiltakozik a kiságya ellen mert "tudja" ha sír, nem kell ottmaradnia. Na erre mondja a nagynéném, hogy persze, mindenki megideologizálja amit csinál.
. 
Bár az már kicsit sok lenne a jóból. 
