<font color="ff0000"><font face="Tahoma">
Sziasztok Lányok!
Már egy ideje nekifogtam, h írok végre nektek, és teszek fel képeket a Törpéről, de valahogy nem tértem még magamhoz.
Eléggé lefáraszt a Kistökösöm. Amikor alszik, próbálok én is aludni, de nem pihentem még ki magam igazán.
Úgy kezdődött, h 22.-én távozott a nyákdugóm, és szinte egész nap fájdogált a hasam. Aztán késő délutánra elmúlt a tompa fájás. Közben beszéltem a dokimmal, és annyit mondott, h ha nem múlnak a fájdalmak, haladjak be hozzá, mert éppen rendel, ha pedig beindulna a szülés, akkor korház. Olyan este 10 körül szúrós fájdalmat éreztem, nem úgy, mint amikor meg akar jönni a mensi. Nem értettem, h mi ez. Aztán rendszeresen jöttek. Felhívtam a korházat, h mit tegyek, induljunk el, vagy mi legyen? Annyit mondott a szülésznő, h bemehetek, megvizsgálnak, max nem szülünk. Apával szépen komótosan össze is pakoltuk a maradék cuccost a táskába, és beültünk az autóba. Már majdnem éjfél volt. Fél 1 körül értünk a korházba. A szülésznő megvizsgált, és annyit mondott, h szűk 1 ujjnyira vagyok nyitva. Majd jött a CTG. Ott sem sok minden látszott, csak, h rendszeres 5-6 perces fájásaim vannak. Jött az ügyeletes orvos, aki megint megvizsgált. A két vizsgálat között köbö fél óra telt el. Vizsgálat után már 2 ujjnyi voltam. A szülésznő rendesen visszakérdezett az orvostól, h mennyi?
Aztán nem hitt a fülének, és Õ is megint megvizsgált. Nagy mosolygás volt, és közölte velünk, h akkor borotválás, beöntés, apuka meg addig lemehet a cuccért az autóba.
Nem igazán fogtam fel, h szülni fogok.
Az volt a fura, h alig éreztem a fájásokat. Beszélgettünk apával, meg poénkodtunk, szal jól elvoltunk.
Jött a várva várt beöntés, amitől paráztam egy kicsit, de egyáltalán nem volt borzasztó. Aztán vissza CTG-re, és vártunk. Kezdtek erősödni a fájások, de még bírtam. Aztán még erősebbek lettek. Megint jött a szülésznő, h megvizsgáljon. Na itt aszittem, h összekakilom magam, annyira fájt, még a könnyem is kicsordult. De annyit mondott, h eléggé nyitva vagyok, szal hívja a dokimat, és burkot repesztünk.
Asszem, itt apa is bebőgött egy kicsit. Az időről fogalmam sem volt. Nem tudtam hány óra van, csak, h egyre erősebbek a fájdalmak, és nem bírom. Kértem EDA-t, de annyit mondtak, h már nem lenne értelme, mert mire hat, már rég kint a kisfiam. Szal így jártam. EDA nuku, valahogy majd csak kibírom, gondoltam.
Megérkezett az orvosom. Jött a burokrepesztés. Azt nem is éreztem, csak ami utána jött. Csillagos volt minden. Még kézzel is tágított az orvosom. Innentől egy kicsit horror volt, nem igazán akarok rá visszaemlékezni, de nagyon fájt, azt tudom. Szintén nem tudom, h mennyi idő telt el, hány óra volt. Vagy 2x majdnem beájultam, nem nagyon voltam képben, vérnyomásom leesett, vérnyomásemelőt kaptam. Vártunk, mert a Törpe feje nem akart lejönni. Aztán kezdődtek a toló fájások. Orvosom és a szülésznő is nagyon megértő volt, segítettek, mondták, h mit csináljak, mert azt is elfelejtettem, h fiú vagyok-e vagy lány.
Mondta a dokim, h jön a fájás, akkor nyomjak. Én nyomtam, mint barom. Akartam már a kezemben fogni a fiamat. Aztán egyszercsak, már húzták a lábomra a zsákot, jött a gátmetszés (Jánosban első szülőnél mindenképp csinálják), páromnak mondták, h nyomja a fejem előre, ha nyomok. Nyomtam rendületlen, félig jól félig rosszul, de levegőt jól vettem legalább.
Törpémnek még most is sehíre. Aztán annyit mondott a doki, h következő nyomásnál meglesz a kölök.
Nem hittem neki, gondoltam szivat, pedig utólag mondta a párom, h félig kint volt a feje.
Na itt jött az, h elmúlt minden fájdalmam, nem akart jönni az az utolsó fájás, amikor kinyomhattam volna Alexet. Infúzió ki, fecskendőből gyorsan egy kis fájásserkentő.
5 másodperc, és már éreztem is, h jön az a fájás, de akkor már mosolyogtam magamon. Aztán nyomtam, és egy plötty. A következő kép, h látok egy gyönyörű kisembert maszatosan, véresen, ahogy hasal a szülésznő kezében. Majd a páromra néztem, és zokogtunk mindketten. Hihetetlen érzés volt. Nem hittem, h valaha ilyen boldog leszek, ennyi fájdalom után.
7 óra volt, és ott feküdt rajtam az a kis maszatos Törpe. A kis meleg testével, nyugodtan, néha-néha nyöszörögve.
Majd jött a kötelező protokoll, mosdatás, mérés, apa felügyelt mindent, és meg ott egyedül pityeregtem az ágyon a boldogságtól. Gyorsan összestoppoltak, ami fájt egy kicsit, vagyis inkább kellemetlen volt, de nem érdekelt, mert alig vártam, újra a kezembe fogjam a kis Törpemackómat.
Így utólag az orvosommal, és a szülésznővel beszélve, nem volt nehéz szülésem, ügyes voltam állítólag, bár én inkább hisztisnek éreztem magam. Nagyon türelmes volt az orvosom, mert elvileg 1 óra van a kitolásra, és nekem állítólag másfél volt, úgyhogy köszönöm neki, h nem lett császár. A szülésznő, Anikó is nagyon kedves, rendes, aranyos volt, és nem csak a szülés alatt. A 4 nap alatt is amikor tudott benézett hozzám, még segített harcolni az Alexel, h kapja már be azt a cicit, de ez egy másik történet lesz.
Nancsika & Alex 1+4</font></font>
<font color="ff0000">
(\__/)
(=':'=)
("')("')--@</font>
