Hali!
Képzeljétek szabadnapos vagyok! Apa elment a Nagyiékkal horgászni és vitte a két "nagyot"
Csak reggel fél 8-ig volt fejetlenség, aztán leléptek
Tegnap este már nem volt energiám szendvicseket gyártani, meg bepakolni a legszükségesebbeket, így az is reggelre maradt, Dani szokás szerint kakast játszott (korán kelt), Gabi meg alig lehetett felkelteni, a Geri szegény meg... kivárta a sorát, míg ő is reggelit kapott.
Olyan mákom volt, szegénykém arra ébredt, hogy bukott egy akkorát. És hiába volt oldalra fektetve, jött vissza az orrán-száján. Két feltörő visítást hallottam és benéztem a Gerihez. Ott fuldoklott. Gyorsan kiszívtam neki, a száját, utána az orrát, de nagyon sok jött, tele volt mindene. Még az a szerencse, hogy a porszivós orrszívó eleve ott figyelt a pelenkázón szájjal szívhatósra csinálva. ( A porszívóba illeszthető vastag műanyagot leszedtem róla, így a csövet meg lehet szívni szájjal.) És az is érdekes volt, hogy NEM ijedtem meg! Rögtön csináltam amit kellett és csak utána remegtem, hogy jajj mi lett volna, ha... Pedig büfizett hajnalban, csak ő is olyan kis bukós fajta, de ilyet még a Gabi sem csinált. Pedig a Gábor aztán bukott rendesen, felemeltem és már jött is vissza a fele tejcsi, sőt, volt, hogy már az emésztett tejcsit bukta vissza. A Dani egyáltalán nem bukott soha, a Geri -eddig legalábbis- meg épp egy-egy kortyokat.
Apa meghagyta nekem, hogy ne üljek egész nap a gép előtt, hanem pihenjek is... de hogy?
Már úgy elszoktam a pihenéstől. Esküszöm unatkozom. INkább puccba vágom a házat addig, úgyis akkora felfordulás van
Lányok, köszi a bíztatást a Gabival kapcsolatban, jól esik!
Kataa!
Nem feltétlenül kell, hogy Alex féltékeny legyen a kistesójára, hiszen már nagyfiú. Csak a Gabinak lehet túl gyors volt a tempó kistesó ügyben. 16 hónap alatt lett kettő, azért még nekem is sokk.
Ilke!
Gyors gyógyulást kívánok! Sajnos én is tudom miről beszélsz. Az utóbbi két terhességem alatt minden nyavaját összeszedtem. Arcüreg, homloküreg gyulladás... Orrom tele volt. Nagyon rossz úgy aludni, egyáltalán elaludni, hogy a szádon veszed a levegőt. Jujj de utáltam, hogy még el sem aludtam és már kiszáradt az egész szám és hányszor ébredtem arra, hogy egy csepp nedvesség nincs a számban és a nyelvem olyan mint a smirdli papír. Örülök, hogy használ az orrcsepp. Mért kell elválasztani? Nincs olyan ab amit lehet szopi alatt szedni? Azért erre kérdezz rá, nehogy aztán megbánd. Én már nagyon bánom, hogy a Danit elválasztottam, igaz ő se nagyon szopizott már, de 10 hónaposan elválasztottam, és 11 hónapos korától 5 hónapon át folyamatosan beteg volt. Hogy van-e összefüggés, és a betegségek lefolyása enyhébb lett volna szopi mellett azt már nem fogom megtudni sajnos, de mi van, ha igen? (közben olvasgattam és remélem nem sértődsz meg ezen a hsz-on
itt gondolkodom, hogy elküldejem-e, de aztán rájöttem, hogy elküldöm, mert ha már utánakérdezel és még is van másféle ab ami mellett szoptathatsz akkor már megérte. ha meg nincs akkor nincs, elég nagy a fiú, az elválasztáshoz, csak érződött a hosz-odon, hogy Te nem szeretnéd, és bátorítani szerettelek volna)
Nyuszi!
Apát ma is tanácsokkal ellátva indítottam útnak horgászni a gyerkőcökkel. Remélem néha eszébe jut amit mondtam.
Tudod mi nem vagyunk azok az érzékeny fajták, vagy nem is tudom, én próbálkozom beleképzelni magam a gyerek helyébe, és próbálom felidézni a gyerekkoromból az érzéseimet, de mivel egyke vagyok ezen a térem más érzéseket kell előhívnom, de apánál ez is másképp van. Hiába van testvére, ő a kisebb és a nővére is csak 17 hónappal idősebb
Magdi!
Na például, mikor felborul egy pohár... komolyan ki tudok akadni rajta, hogy már megint öltözés, pídlótakarítás és szék, asztal mosás a "jutalmam". Aztán beugrik, hogy anyám is ugyanígy szídott engem, ha kiborítottam véletlen egy poharat, és hogy én azt mennyire nem akartam kiborítani
Na ettől megenyhülök és magamban ordítozok, hogy a fene egye meg, közben meg mondom a gyereknek, hogy nem baj, de azért legközelebb figyeljen oda. De nem mindig ugranak be egyből az ilyen dolgok és olyan nehéz vissza emlékezni a kisgyerek koromra, ha meg visszaemlékszem az jó, de most is rádöbbentem, hogy anyám viselkedését utánzom a saját gyerekeim rovására. És hány ilyen lehet még ami nem is ugrik be? Lehet a pasik is azért viselkednek így ( a legtöbb), mert kisgyerek korukban elraktározták, hogy az ő apukájuk, hogy viselkedett? Na jó, már megint fantáziálok össze-vissza
Halacska!
Jól van na, nem kíváncsiskodom tovább
Angolul nem beszélek, csak van amit megértek, de ha egybe írnak egy szót egy olyan nyelven amit nem értek akkor, még annyira sem fogom fel amenynire egyébként
Hát nem tudom, én a Marsól jöttem... a horoszkópom alapján
Panda
hiszel-nem hiszel nekik, az mindegy
A pillanatnyi érzelmeik valósak, az már más kérdés, hogy idővel változik. Nem mindenki találja meg élete párját már kamaszkorában. Van akinek sokáig tart megkeresni. Sogórnőm idén volt 30 éves és még nem találta meg. Most vetett véget egy kapcsolatnak, ami már eljegyésig "fajult" és sokáig azt hitte, hogy ő a nagy Õ, de aztán mégsem. Most ismét olaszországba ment dolgozni, én meg szorítok neki, csak úgy magamban, hogy most már találja meg őt az igazi szerelem.
Én is 15-16 évesen ismertem meg a mostani páromat, de sokáig nem tudtuk egymásról, hogy mi egymásnak valók vagyunk. Pl egy akkor még osztálytársnőmmel én hoztam össze
Jártak is valameddig. Aztán később nyílt kapcsolatunk volt, ami nem a szerelemről szólt, sőt, csak a szexről. Mikor úgy gondoltuk felhívtuk egymást és akkor jó volt, volt, hogy 1-2 hónapig nem találkoztunk és olyan is volt, hogy egyszerre volt más-más partnerünk. A legtöbb esetben együtt jártunk szórakozni, diszkókba. Egész éjjel mással flörtölt ő is én is, aztán hajnalban meg otthon mégis együtt kötöttünk ki. Ez így 2 évig tartott, mire rájöttünk, hogy végülis ez szerelem, de féltékenység az alatt az idő alatt nem alakult ki, mindig megbeszéltük a kalandjainkat és jókat röhögtünk. Aztán abban a pillanatban, mikor rádöbbentünk egy ilyen beszélgetés alkalmával, hogy mi tulajdonképpen szeretjük egymást, na onnantól se nálam, se nála nem jöhet szóba más. Ez én tudom, hogy nálam nem és tudom, hogy nála sem, és főleg az előzmények miatt, a rengeteg beszélgetés miatt.
Szóval nem mindenki találja meg a párját, vagy ahhoz elég cifra utat kell bejárni
sasha
