Napsütéses szép napot Mindenkinek
Zsófi
Amikor bejelentettem a munkahelyemen, hogy babát várok szeptember végére, a főnököm helyből megkérdezte, hogy UGYE augusztus végéig azért még dolgozni fogok??? Akkor még lelkes voltam, nem uralkodott el rajtam a "figyelgetem a babámat, ahogyan a pocakomban mocorog" érzés, és persze igent mondtam.
De azóta már hatalmába kerített az anyaság érzése, és semmi pénzért sem maradnék aug. végéig. Így július 26-tól aug. végéig szabin leszek, utána szülésig táppénzen, és a szüléssel fogom megkezdeni a szülési szabadságomat. Ez azt jelenti, hogy a 31. hetet már otthon töltöm.
Macs
Jót vigyorogtam a Vilmos-képzeteden. Csak sajnos hangosan és pont akkor, amikor a főnök bejött reggel, hogy megnézze mennyire szorgalmasan dolgozunk. Rá is kérdezett, hogy minek örülök ennyire - és kénytelen voltam azt füllenteni, hogy a haveroktól kapott vicces e-mailen. Na rögtön rácsapott a témára, és kérte, hogy neki is küldjek át párat, mert kicsit ő is feldobódna
Na kerestem neki gyorsan 1-2 levelet, és már azon vigyorog az irodájában.
Most valljam be neki, hogy a munka egyáltalán nem érdekel, és már reggel is a Babanet-en lógok
?
Úgy néz ki, ma lógos napot fogok tartani. Tegnap végülis felhívtam a védőnőmet, aki persze rögtön berendelt magához ma 13.00-ra. Nem is bánom, legalább jó hosszú lesz az ebédszünetem. Ami külön öröm, hogy az otthon tanuló férjemet is sikerült rávennem (erőlködés nélkül), hogy velem tartson, és végre ő is hallgassa meg a baba szívhangját
. Pillanatok alatt ráállt, és legalább nem egyedül megyek
Délután pedig az Uzsoki Kórházba megyek a szülés előkészítő tanfolyamra, mert ma lesz a "szülés eseményei" c. előadás, a vendég pedig maga a szülésznő. Utána szülőszoba kukucskálás - ha éppen nem lesz foglalt.
De azért, hogy időben odaérjek, korábban lelépek a munkahelyemről. Próbáltam ide is csábítani a férjemet, de szegény ettől még be van tojva, és egyelőre idegennek érzi a sok pocakos társaságát.
Egyébként Ti hogy álltok az apás szüléssel?
Én kezdetektől szerettem volna, ha bejön, de a férjem sokáig elzárkózott ettől, mondván, hogy neki az egész kórházasdi olyan idegen, és egyébként sem akar engem szenvedni, vérezni, stb.. látni.(itt különböző horrorfilmbe illő jelenetekbe képzelt engem bele
)
Aztán úgy változott a hozzáállása, ahogy a baráti társaságban a megszületett gyerkőcök apukái elmesélték neki, hogy milyen nagy élmény volt nekik, hogy pont akkor, és pont ott lehettek, amikor a babák világra jöttek. Igaz, hogy továbbra is azt mondogatja, hogy csak azért jön be, hogy nekem támaszom lehessen, mert nem szeretné, ha teljesen egyedül lennék idegen emberek között, egy éltemeben először zajló esemény során. De azt mondja, hogy az eseményeknek háttal szeretne lenni, és csak az arcomat akarja látni, a kezemet pedig fogni - hogy közösen kapaszkodhassunk egymásba.
Jól esik, hogy ennyire igyekszik legyőzni magát, és ezek után nem tudnék rá haragudni, ha menet közben kiderülne, nem bírja az eseményeket "élesben" elviselni, és inkább folyosón várna. Bár az az érzésem, hogy most már a világért sem maradna kívül
Látszik a levelem hosszúságán, hogy nem túl nagy ma a munkakedvem
Vidám napot mindenkinek!
Csirkesz
(20+4)
De a lényeg hogy egészséges, és szép erőseket rúg 
