(Azért hazafelé a suliból a vonatút 2-szer olyan hosszúnak tűnik ám...)
Amikor hazaérek akkor csak Marci létezik, sokat foglalkozok vele, hogy kárpótoljam az elmulasztott órákért
.
Én már korábban írtam, hogy nem is szeretnék nagyon anyás babát nevelni belőle, mert mindig is szerettem jönni-menni és ha nagyon magamhoz szoktatom, akkor nagy valószínűséggel nem tudom megoldani a felügyeletét, mert nem maradna meg senkivel.
Persze imádok vele lenni, de úgy gondolom, hogy másra is kell, hogy legyen idő és energia.
A fősulin összeismerkedtem néhány lánnyal és nagyon jól megértjük egymást, szeretek barátkozni és nekem nem lenne teljes az életem, ha csak a babával lennék itthon.
Én így tudom kiélni az anyaság örömeit teljes szívemből, hogy mellette mást is csinálok.
Talán ezért is nincsenek lelki problémáim, depressziós időszakaim, mert azt az időt, amit Marcival töltök teljes odaadással csinálom, de van más elfoglaltságom is
.
Szóóóval én ezt így élem meg, de nem vagyunk egyformák.
Remélem, hogy neked sem lesz annyira megterhelő lelkileg, ha néhány órára, esetleg egész napra magára kell hagyni Amelit.
A férjem szokta mondani egy olyan nap után, amikor befutok a mamához a kórházba, a nővéremmel vásárolok a városba, anyukámékhoz megyek, mert éppen segítek valamit (már írtam, hogy anyukám is sokat segít nekem, lásd főzés, de én is kiveszem a részem, mert neki ott van a 4 nagyszülő a munka mellett, akik felváltva betegek), hogy most már lenyugodhatnék egy kicsit, mert már letelt a szabadsága fele, de még nem voltunk nyugton otthon 2 órát
.
Nekem így telnek a napjaim, úgyhogy nem igazán tudok olyanokon gondolkodni, hogy mi lesz, ha...
Marci a sógorommal is nyugiban elvan 2-3 órát úgy, hogy igazából csak hetente látja. Persze teli legyen a poci
, aztán a többi nem számít.
Kitartást neked is a sulihoz
és mindenkinek, aki tanul, vagy dolgozik .
Puszi
Eni
).
anyukád miatt. Remélem a te hormonjaid is rendbe jönnek.
!
Ne kérdeuzzétek, h honnan kaptuk el mert pontosan mi sem tudjuk.
És még délután is szunyált egy órácskát!
