Szia Snowflake!
Megvan a hivatalos intézménykijelölés, tehát januártól irány az ovi! Az óvónők nagyon biztatnak, szerintük nem lesz semmi gond Boróval. Most már másfél órákat van ott, a csoportfoglalkozás után kapnak finomságot (túró rudit - igaz, ő még csak megnyalja, de nem eszi), aztán pisilnek a gyerekek, Borót átpelenkázzák!!!!!!!!!, kézmosás, öltözés, és irány az udvar! Kb. fél órát van kinn ő is a többiekkel, aztán jövünk haza. Legutóbb csak 4-en voltak a csoportban, s sokkal jobban figyelt Boró, jobban el is fáradt. A férjem szabadnapot vett ki, s az ablakból meglestük, mit csinál.
Egyébként határozottan jót tett neki az elmúlt 3 hét, sokat fejlődött, képzeld, már önként beáll a körbe körjátékkor!!!!!!! Ha ez így megy tovább, nem lesz akadálya az óvodai életének. Igaz, még csak fél napra fog menni. Ja, ő a legkisebb az összes (9) gyerek között! Mind termetileg, mind súlyilag, életkorilag, mindenhogy. És ami nagyon fontos: Borka nagyon szeret oda menni!!!!!
Az hiszem, ezek elég nagy és jó hírek!
Már előre félek a téli szünettől: nem lesz sem ovi, sem fejlesztés, apja is itthon lesz, ez egyenlő a katasztrófával! És 2 hétig!!!!! Utána megint nehéz lesz belerázódni a napi rutinba.
Kérdeztél a segítségről: hát, az nincs. Csak hárman vagyunk (Borka, apa, én), így mindenben csak egymásra támaszkodhatunk a férjemmel. Ez sokszor áldásos, sokszor viszont átok. Miután a szülinapja előtt 2 héttel a lányzó leszokott a szopiról, könnyebb egy kicsit az életünk. Nem önmagában a szoptatás volt nyűg, félre ne értsd! Nagyon szerettem szoptatni! De ez a természetes elválasztódás magával hozta, hogy könnyebben elfogadja pl. azt is, ha az apja eteti meg. Így végre - 3 év után - visszamehetek énekelni a kórusomba. Így van kikapcsolódási lehetőségem hetente 1 este... meg a fellépésekkor...
Most megyek ebédet csinálni. Még jelentkezem!
Üdv. Ktc









