Akkor egy pár kép:
Dóra: Most olvasom csak! Isten éltessen sokáig!
Anita1
Ui.: Petra: majd írok bővebben is!
2006.02.19 11:00

Gyönyörűséges
2006.02.19 12:38
2006.02.19 20:41
2006.02.19 21:34
Remélem, hamarosan elhagyhatjuk, és még jobb lesz minden!
)
Szóval, eddig sokkal pozitívabb, mint vártam, de még ki tudja, mi lesz...
2006.02.20 10:24
2006.02.20 12:01
2006.02.20 13:05
2006.02.20 13:57
2006.02.20 15:07
) De itt csak ismerősökkel beszél az ember.
ÁÁ nem. Inkább majd hízelgek egy kicsit.
2006.02.20 15:17
2006.02.20 19:29
2006.02.20 21:51

)
Azért majd várom a beszámolókat! Sapikat kellene vennünk, mert a nagyszülőktől kaptuk őket, és egy kivételével kicsik lettek a 36-os fejkörfogathoz
)
2006.02.20 22:35
Mi még mindig a felegekben vagyunk. Minden nap újjal lep meg benünket a gyerek.
2006.02.20 22:38
2006.02.21 11:07
Bár lehet, hogy én vagyok túl érzékeny. Baba-mama szobában voltunk, ezt egyáltalán nem bántam meg, mert ahogy a többiek is mondták, már a kórházban megismerhettük egymást a kisfiammal. Azért volt nehéz, mert szinte mindenki első babás volt így nem nagyon tudtunk segíteni egymásnak, a csecsemősökön meg nem nagyon lehet kiigazodni. A segítőkészségük attól függ, éppen milyen lábbal keltek fel. Amíg én bent voltam, gyakori volt, hogy ballal...

2006.02.21 11:40
2006.02.21 13:06
2006.02.21 14:42
2006.02.21 14:57
Nem szokta a címem használni, csak elmentettem és így pont rám kattintottál, míg ő át akart jelentkezni. Mindenesetre jót mosolygott a dolgon. 2006.02.21 15:21
aranyosak vagytok, hogy gondoltatok rám
nekem is magáról a szülésről, és a szülés közbeni törődésről jó emlékeim vannak, mi is papásan szültünk és a családi szobát is míximálisan kihasználtuk. Babás szobában voltunk, de a szobatársak segítettek csak... úgyhogy az utógondozástól nekem is savanyú a szám íze...de hát ez biztos azon is múlik, hogy ki mennyire van elanyátlanodva... 2006.02.21 15:29
2006.02.21 19:04
2006.02.21 19:19
2006.02.21 22:17
2006.02.22 07:42
2006.02.22 08:30
Jól viselte, épp csak addig sírt, míg megszurták. Most nem is mérettem le, egy hét alatt úgysincs szembetűnő változás. Estére viszont kicsit belázasodott. Adtam is neki kúpot, amit nem igazán díjjazott. Dodi sosem nyavajgott miatta, de Kornél bébinek nagyon nem tetszett. De átaludta az éjszakát, több mint 8 órát aludt egyben.
Még most reggelre is maradt egy kis hőemelkedése, kapott megint egy kúpot, és már alszik is.
Szinte be nem állt egész délután meg este a szája. Imádom ahogy gőgicsél!!!! És már ahogy hason feküdt és a kezemet a lábához tettem, nyomta megát előre felé. Kis ügyi. És elég ügyesen tartja már a fejét, sőt felső testét. Valószínűleg közre játszik az is, hogy ő hason alvó. Ugyanis mesélte a rokonunk, neki már 4 hónapos a gyerek, hogy egyszerűen le se tudja tenni hasra, mert akkor ordít. Így nem igazán tud fejlődni a kis nyak és hátizma. Mondta is neki a dokinő, ha továbbra is így lesz, akkor lehet gyógytornára kell vinni. 2006.02.22 08:48
Igaz,semmi rosszat nem látok ebben,csak furcsa
2006.02.22 09:18
2006.02.22 11:15
2006.02.22 12:24
2006.02.22 13:01
). Barátaink szoktak odajárni gyerekekkel, állítólag nagyon élvezik. 2006.02.22 13:55

