Szija Edit!
Az én példám nem a követendő példa!
Én vagyok az a nagyon hülye aki sose adja fel!
Nekem 2 évig nem volt vele problémám, aztán Bubu születése után minden megváltozott!
Onnantól mindenbe beleszólt, osztogatta a "jó"tanácsokat, és ha nem fogadtam meg akkor volt nagy sértődés!
Ez 2003-től tartott egészen 2008 tavaszáig!
Húúúúú nekünk vérre menő vitáink voltak! Rengeteget sírtam!Állandóan kavart a hátam mögött, szídott akinek csak tudott, semmi nem volt jó! Mindig összvesztünk, akkor volt hogy hónapokig nem hívott, nem jött, nem látogatta az unokáit sem!
De volt hogy a gyerekek előtt kiabált velem, hogy soha többet nem jön hozzánk!
Sosem adtam fel, mindig próbáltam a kedvében járni, neki megfelelni! Nálunk detto a helyzet, egyik gyereke sem hívja, Apa sem! Mindig én hívom telcsin! Mi mondjuk minden nap beszélünk, van hogy naponta többször is!
Volt egy pont ahol megtört a jég!Egyszer elment Zemplémbe és én jártam etetni a cicákat, mire hazaért kitakarítottam nála, bevásároltam, hogy ne üresen legyen ott a htője, csináltam neki egy meleg csacsit, megterítve hagytam ott az asztalát, vázába vágtam a kertből rózsát!A 65. szülinapjára szerveztem meglepi partit, meghívtama testvéreit, volt nagy bográcsozás.És persze sok apró segítség, elhoztam a szőnyegeit kitakarítani stb..
Biztos jól esett neki, de nekem mégjobban, hogy végre tehjetek olyat amitől érezheti, hogy szeretem!
Azóta nagy ritkán vannak összezörrenések, de már nincsenek napokig tartó sértődések!
nagyon hamar túllépünk rajta! Már én sem sértődöm meg a dolgain, de azóta Ő is nagyon figyelmes, hogy ne bántson meg!
Nálunk is volt egy olyan karácsony, hogy elment valami keresztény házba karácsonyozni, ahol olyan emberek vannak akiknek nincs családjuk, közben meg mi is hívtuk meg a lánya is!
De én azt mondom hogy nincs két ember, nincs két anyós sem!
Én örülök, hogy nem adtam fel a dolgot! Még a férjem is azt mondta, hogy ennyi bántás után tizedét sem tette volna meg!
Igaz lehúztam 5 évet segítség nélkül, de most meg kárpótól! Rengeteget segít, ha nem lenne, nem tudtam volna nyáron megcsinálni a sulit, nem tudnék délelőtt dolgozni stb...
Ha nem muszáj nem kérem, hogy segítsen, de ha már eltelik 1-2 hét hogy nem kell vigyáznia Bogira, akkor már szól, hogy vigyem és hogy nem akarok-e valahova elmenni!
Nem irigylem azokat akik rosszban vannak anyóssal apóssal! Mi is nagyon sokat szenvedtünk, minden nap sírtam! Ha jött hozzánk remegtem mikor fog beszólni vmit, vagy bántani stb.
Amikor ott volt végig gombóc volt a torkomban, majd kiugrott a szívem, tűzpiros volt az arcom....
De azt is meg kell értenünk, hogy a párunk édesanyja! Eygszer mi is leszünk anyósok és ha esetleg nem olyan lesz a fiunk választottja amilyet mi megálmodunk a tökéletes fiacskánknak akkor jajjjjj neki!!!!!!!!!!!!!!!!
Pl. engem is zavarna, ha trehány lusta, koszos, menyem lenne!
Bálint annyira szereti a friss tisztaságot, a rendet, a vasalt ruhát és mindenért annyira hálás!
Lehet nehezen viselném ha ezeket az alapdolgokat nem kapná meg! De még van időm magam túráztatni, hogy ne legyen sárkány! Valszeg az embert fogom abban a kislányban látni, nem a takarítónőt! De az is tuti, hogy a kis menyemnek is ott segítek majd ahol tudok, ha majd babácska lesz!
Lini anyósát simán lebunkóznám így látatlanban( bocsi
), mert Lini annyira kedves, bájós, őszinte, törékeny kis nő! Házias, a babával tökéletesen boldogúl, sosem panaszkodik, hogy fáradt, teszi a dolgát! Mi a franc baja van????????
Lehet irígy az öregasszony!
Édesek vagytok Lillivel, ahogy bealudtatok! 
már várom a holnapot! 
Bocsi 
[
[
És ha ezért vettél volna ki szabit?????
Meg a vérnyomásom béka feneke alatt. 
Párom tegnap meg ma dolgozott, holnap már nem megy, úgyhogy már nagyon várom haza, itthon lesz 12 napot, ha jól számoltam. 
