No, megérkeztem, nem estem el, de ma már nem nagyon mozdulok ki! Brutál volt az nst, ha jól sejtem (mert senki nem mondott semmit), elég sűrű fájásokat mért a gép, és volt, ami 60 fölé is ment.
Közben volt egy kis közjáték, egy romalányt hoztak be magas lázzal, császársebbel, egy függöny választott el minket, így végighallgathattam a jajgatását, amíg kinyomták belőle a büdös gennyt (én annyira nem éreztem, de az asszisztensek öklendeztek), meg ahogy az orvos úgy beszél vele, mint egy hülyével, és közben konstatáltam, hogy IGEN, ebből a kórházból engedték ki gyulladt sebbel egy hete...
Szóval nem vagyok elégedett, nagyon nem.
Közben megismerkedtem egy lánnyal, aki szintén az én orvosomhoz tartozik, ő rh–, és volt egy vetélése, ami után nem kapott injekciót, emiatt minden hónapban kellett volna vizsgálni, és most (is) rákérdezett a dokinőnél, hogy ez tényleg nem lesz baj, hogy kimaradt, és a dokinőn most látszott, hogy "megijedt". Szóval nem csak én vagyok elégedetlen, ez a lényeg.
Az nst-eredményemet meg elküldtem a védőnőnek, hátha mond valamit.
A vérnyomásom (ott) 147/95 volt, de erre se mondtak semmit, mint ahogy a vizeletemre se...
Fasza így doki nélkül (nem, mintha vele másabb lenne)
