Sziasztok!
Bele-bele olvasgattam az előző oldalakba...
Sajnálom a pocakfájásokat, meg a sok stresszt! Én valahogy a szülés utáni napon mikor egyedül be voltam zárva a rooing in szobába (nem volt szobatárs, így nem tudtam kimenni...) és szét olvastam magam a kisbabás újságokkal... na ott akkor picit besokalltam... de másnapra kiengedtem, meg lett szobatársam is, akit vártam... de én az újságok után olyan fullon zöngtem, hogy azt mondtam, elég a babás témákból
most hogy így beleolvastam az előző oldalakba- hát lehet hogy én azért vagyok most full nyugis, mert nem mérek semmit- illetve kétszer mértem Martint (meg a kórházban volt a kötelező méricske) etetem, nem fürdetek időre, nem vizsgálom a pelusát nagyon... oszt kész
a pindurkával semmi bajom. inkább Marcu az aki néha kiborít és ezért vagyok szomorú, hogy nem olyan áldott jó gyerek mint én szeretném... és hogy én ezen miért borulok ki
miért gáz, ha kiborít egy kis vizet? tiszta hülye vagyok. és rossz még, hogy a vele való kapcsolatom nem olyan meghitt, mint volt a pici meg még ugye nem alakult ki annyira. mostezekre koncentrálok, hogy ezeket a dolgokat gatyába rázzam...
Geonak szurkolok ezerrel!
Néztem a fotókat is! aki most így eszembe jut: Heni, Vok, Luna, valamelyik fülbevalós csaszi az előző oldalon- talán Detti bébikéje?, meg Jenny Nati-ja, Geminiék- hát nem kell mondanom, hogy mind szépséges babák! gyönyörű kis "dagadozó" bébikék!
Annyira nem nézelődtem vissza, de Zerb-ékről volt valami hír? Sokat gondoltam rájuk!
Az én szülésem hiperszuper és patent volt: hétfőn mentem ugye, akkor vizsgálat, lebeszéltük a szerdai próbaindítást... szülésznőm kedden este megnézett, meg előre megkaptam a beöntést (ez is jó volt) és azt mondta, hogy ez holnap tuti gyerek, mert a méhszáj olyan tág és puha és Martin feje olyan lent van, hogy ez 1-2 óra, és apa egyátalán ne menjen dolgozni
így kedd este beönti után szépen megfürödtem, borotva, hajmosi (felkészülve hogy után ki tudja mi lesz) összecuccoltam (mert szülés után mentem másik szobába), reggel korán keltem, ismét zuhi, szempillám kifest- nehogy apa csúnyán lásson
és mentem 7re szülőszobába. bekötötték az infut, na ez fájt, szinte csontot ért a cső... apa jött... doki jött, megnézett- kontrakció semmi, vizsgálat: oké, várjunk még, nem repeszt burkot- majd jött a szülésznő, hogy a burokrepi azért maradt még el, mert a dokinak van egy csaszija és tudja, ha repeszt, akkor nem fog beérni a szülésre... 9óra kontrakció semmi
még apával és a szülésznővel a röhögcsélünk... doki jön, repeszt illetve már előtte egy picivel repesztett, de víz nem folyt, mert Martin feje olyan lent volt, hogy nem folyt ki a víz, így 9 után megint megnézett kicsit odébb piszkálta a méhszájam, a víz kifolyt (tök jó meleg volt)... na jött is a fájás, jött kettő, majd mutogattam apának, hogy szóljon a Ritának, mert ez kész, én már nem bírom... a következő már toló fájás volt- kb még 3-4et vártunk, míg a doki visszaért, meg felmástam az ágyra, meg szét rántották az ágyat szülő verzióra, megfelkötényezték magukat... és nyomtam, illetve bár félek az idő előtti nyomástól, de már vissza se tudtam tartani, a méhem nyomta kifele... és egy nyomásra kint is volt az én maszatos kis babám... a lepényt meg nyomnom se kellet az kicsúszott magától... aztán varrás meg ilyenek...
sajna hamar elvitték, mert gyerek dömping volt aznap
hát nagy vonalakban ennyi az én szülés történetem...
ha itthon folyik el a vizem- én tuti kocsiban szülök, vagy még ott se... abba meg bele se gondolok, hogy mi van, ha ez úgy történik, hogy apa éjszakás... még telefonálni se tudtam volna, mert hát beszélni se tudok én szülés alatt. nem is tudom mi a jobb szülés, ha van bevezető fájáska, vagy egyből így ilyen brutál módon szülni... mindegy, legalább gyors volt.
aztán szülés után sikerült magam gyorsan rendekapni, már csak a branül miatt is, mert csak úgy vették ki ha én ettem, ittam, pisiltem... és az a szar meg nagyon fájt. no de amilyen gyenge voltam szülés után, a nem evés és ivás miatt (előző nap délután óta) olyan gyorsan életre is keltem és délután apáékkal együtt néztük kismanót
na Martin baba felébredt és itt szopizik- ahogy Vok is csinálja
szegénykémet egy kanapén szopizatás közben Marcellnak véletlenül sikerült fejbe rúgni... na akkor sajnáltam a kicsit, sajnáltam a nagyot, mert amit apától kapott akkor... fú... bár egy perc után már annyira nem volt a szidás hatása alatt.
amit akartam még mesélni- hát a kórházban én olyat tapasztaltam és elgondolkodtam, hogy nagy felelősség, hogy nem vizsgálják, hogy kinek lehet gyereke és kinek nem: jött egy 3. csaj hozzánk a szobába: 1. a szülőszobán kiabált, hogy ő nem bírja, nyomnia kell, a dokik meg vele, hogy ne nyomjon még, mert 3 újnyi a csaj császárt akart. 2. a szobában volt már, mikor mondja nekünk,hogy tiszta vér minden, ez nem normális hogy ő így vérzik szülés után: hát egy sima always betétet tett be, de még abból se a legnagyobbat. majd később tangába ragasztotta a betétet... 3. a gyereket nem kérte aznap még megnézni se, másnap is csak későn hozzák neki... 4. ez a 3. gyereke volt, de egyszer se hallottam, hogy megkérdezte volna, hogy mi van az otthoni kettővel... 5. a legbrutálabb dolog a részéről: nem is tudom minek kérte magát romming inbe- haza szólt a férjének, hogy hozzon neki be tápszert, mert neki tuti nem lesz teje- a gyereket meg se próbálta szoptatni és hát eleve egy nap lemaradással indult, mivel a gyereket nem kérte magához... na a tápot bekeverte a wc-fürdő-ben levő csapvízből!!!!!!!!
és azzal próbálta etetni sutyiban, meg pici vízzel itatni, de a gyerek el se fogadta a cumit... ha sírt a gyerek ezt mondta neki: ne sírj, értsd meg nincs, akkor nem tudok adni, majd otthon eszel... hát én olyan kész voltam, hogy... és nem tudtam hozzászólni, nem tudom mi lett volna jobb, ha elkezdek okoskodni? egy 3 gyerekes "anyának"- nőnek? mikor mi vasárnap jöttünk el, a gyerek már nem is sírt, mint a mi babáink, szerintem tuti ki volt már és csak aludt meg aludt... aztán csak annyit tudok, hogy kicsit később, mikor megvizsgálták a babákat ő már vissza se kapta- gondolom vérnyomás, súly... nem stimmelt...
de én ezen annyira kiborultam...
és hogy hány nő van, aki a terhességi vizsgálatokkal sincs tisztába, hogy a heteket még ki se tudja számolni... áh...
vagy volt aki ott a kórház várójában a wc-ben szexelet- szülés utáni napokban... ráadásul szép kis család története volt...
azt meg ne is ragozzuk, hogy a hányan fekszenek be hogy a bébit felturbózzák még a pocakba, de a csaj meg ha teheti lejár cigizni...
ezért aztán nagyon nem is gondolkodok sok mindenen, mert annyi fájdalmat vennék magamra, hogy ilyen hormon cserésen nem hiányzik.
mi amúgy szuperül vagyunk- de kop-kop-kop!
ami rossz volt: a méh összehúzódás, főleg hogy még kaptam egy fini szurit is, hogy elősegítse
na a pihenőben így szülés után voltak jó kis fájásaim... meg hát az első szopikkor... de gondolom ennek köszönetem részben, hogy most semmi pocak és a szülés előtti ruháim hordom, pedig kb 13 kilót szedtem fel.
meg igaz hogy a ruháim jók, de a csontjaim most úgy rendeződnek, hogy 400 m séta után úgy fáj a derekam, hogy beszarok. de remélem hamar elmúlik, mint a többi nyavalya.
és megfogadtam, ha lesz 3. akkor az nagyobb korkülönbséggel lesz, mert két ilyen picivel egyedül lehúzni első időben "bezárva" egyhuzamban 48-64 órákat azért az agyilag eléggé leépítő és kicsit zombulok
de amúgy tényleg nagyon boldog vagyok, mert eddig minden jól alakult, gyors, patent szülés és távol maradás, a bébike csodás, a nagyobbam gyorsan visszazökkent és féltékenység nélkül szereti a picit és öröm nézni ahogy hozzáér, apába szerelmes vagyok, a dolgomra van időm, kipihent vagyok, Martin köldöke már a kórházban leesett, az alakom is szuper egy terhesség után nézve, talán anyagilag is helyre jövünk... hát az Isten nagyon a tenyerén hordoz! köszönök mindent és kérem még vigyázzon ránk ennyire! és mindent ezerszer lekopogok...
:D:D) mondd o mondd, hogy mar nem faj annyira meg nem sebes meg nem is erzed es ihajj csuhajj szoptatas!!! 
Akkor most mi van?
Csak azért zavar, mert ezt amolyan titkos fegyvernek tartogattam. Hát hiába. Azért majd még próbálkozom vele, eddig még csak 3x akartam alkalmazni, hátha nála több alkalom kell.
