Sziasztok!
Egy tejeskávé mellett szépen végigolvastalak Benneteket
Floranan: még azért nem adtuk fel teljesen Budaörsöt, nekem is nagyon tetszik, meg apa állandóan a Balatonra és Horvátországba utazik, ezért is vetődött fel a gondolat ... de most sok-sok más céges fejlesztendő dolog van, talán majd tavasszal újra neki ugrunk a dolognak
Egyébként a fősulin egy csomó beadandót írtam Budaörsből ... szóval, elég jól megismertem
Erika, Kata: nagyon helyesek a manók.

Kb. 3,5 hete én is voltam 4D-n és egy egész jó kis kép kerekedett belőle, majd felteszem.
Anna: igen igazad van a régebbi sebekkel kapcsolatban ... de még olyan sokszor eszembe jut ... az átélt fájdalmak (pedig iszonyú magas a fájdalomküszöböm, de ez semmihez sem fogható volt), a bizonytalanság, a kiszolgáltatottság (tudnék mesélni a francia egészségügyről is, meg arról, hogy a mentő addig nem vitt el, amíg nem mutattam meg, hogy van elég euróm, hogy kifizessem, pedig volt biztosítás, hitelkártya midnen), arról, hogy amíg az orvosok a kórházban nem jöttek rá, hogy mi a bajom, hogy kezeltek ... persze utána mindenki baromi kedves lett és kapkodtak ezerrel, reggel 7-kor voltam először rosszul és kb. délután 4-5 óra körül vizsgáltak meg a kórházban az UH-val, addigra 3 l vér volt a hasüregemben ... a tudat, hogy Julcsi itthon vár ... és már nem engedtek telefonálni sem, azt mondták, nincs rá idő ... a párom a tengerentúlon volt ... talán azóta sem tudtam feldolgozni ... és hát az előzmények ... Julcsi elsőre, azonnal sikerült, minden rendben volt vele ... sosem gondoltam, hogy bármi problémám lehet ezen a téren ... aztán 4 vetélés, és 2 méhen kívüli terhesség ... tudom ... semmi sincs véletlenül ... mindebből rengeteget tanultam, egy csomó dolgot átértékeltem ... de feldolgozni teljesen ... nem tudom mikor fogom ... ne haragudjatok, hogy megint ilyeneket írtam ... az én történetem talán arra jó, hogy hitet és erőt adhat másoknak ... hogy sosem kell feladni ... hogy mindig fordulhatnak jóra a dolgok ... csak előre kell nézni ... nekem ez és Julcsi segített ebben nagyon sokat ...
Zánka: mikor Csicsón vagyunk, mi mindig a régi jó kis táborba járunk le pancsolni ... majd megírom, ha megyünk, hátha Ti is ott lesztek a "szűk családi körrel"
Süti: sajnálom, hogy ezen Neked is át kellett menni, de lényeg, hogy most már mosolyoghatunk
Babcika: nekem is szokott szúrkálni ... de azt mondják ez természtes ... persze nem a legkellemesebb érzés.
10 km gyaloglás? Hová?

Vagy csak a sport kedvéért? Húúú, nagyon fitt vagy.
Egyéként én is kéziztem, úgy kb. 8 évig ... és nagyon szerettem ... annyiszor álmodom még most is, hogy meccsen vagyunk és játszunk
Csunyeszka: jobban vagy? Kitartás, a hidegfrontra jön majd a meleg.
Lányok: Jól emlékszem, hogy nem minden tegnapi kukucsos jelentkezett? Manó, Veletek mi van? Várjuk a fotót.
madar