Sziasztok.
Húú, megint rengeteget írtatok.. pár dologhoz hozzászólok, amire még emlékszem...
Nilabali szörnyű volt, amit leírtál, nagyon sajnállak érte. Kitartás, rendbe fog jönni, bár a szülés sajna nem fog neki segíteni.
Nekem brutálisan kijött szülésnél az aranyerem, azt hittem a vágás miatt nem tudok ülni, de nem, az aranyér miatt volt.
Aztám 2 hónap alatt sem jött rendbe, minden wc-zésnél sírtam a fájdalomtól, és vérzett.. akkor elmentem egy proctológus nőhöz. Csinált rákszűrést, ezzel megnyugtatott, hogy nagy gond nincs, meg bekente valami ezüstnitráttal, ami úgy csípett, hogy majd meghaltam... és kenegetni kellett főleg körömvirág krémmel. Szépen rendbejött szerencsére.
A szülésznővel ezt szeretném majd megbeszélni, hogy nekem gátvédelem helyett valami aranyérvédelmet csináljon, mert megpusztulok, ha megint végig kell ezt csinálni vele....
Kreiszi, részvétem a dédipapa miatt.
Az én dédikém sincs túl jól. Hétvégén meglátogatjuk, szülés előtt még utoljára. Remélem meglátja még a kis dédunokáját, nagyon várja. Olyan aranyos, állandóan miattam aggódik....
Zsu, nagyon szépen alakulgatsz, nemsokára tényleg eljön az ideje Bencus születésének.
Andi, örülök, hogy Erikkel minden rendben van. Már kiviszed őt?
Nekem azt mondta a védőnő, hogy téli babákat 4 hétig nem szabad kivinni, úgyhogy készüljünk erre, egy hónap szobafogság.
Stelly, húú, Adri baba is szép nagy méretekkel büszkélkedik
Jázmin, sikeres vizsgát! Csodállak, hogy ilyen állapotban képes vagy még tanulni, vizsgára járni, én biztosan nem lennék rá képes.
Julcsi, ma kellett befeküdnöd? Nekem is a kedd rémlett... Nagyon drukkolok nekd, hogy minden rendben legyen, és várjuk a híreket Bogyesz születéséről!
Amy üzenete nagyon szép, köszi Zsuzsi, hogy tolmácsoltad. Irigylem, hogy már ő is túl van rajta, és minden rendben.
G.Zsuzsi, március 12?? Valamit nagyon elnézhettek
Verus, kitartás, jön majd a kis Vince, ha úgy érzi jönni kell.
Andi, lekéstelek, mert már a kórházban vagy. de nagyon drukkolok a babus születéséhez!!!! Sőőt, mindkét Andinak !!
Hugic, már én is hiányoltalak, jó, hohgy bejelentkeztél. Én csütörtökönként fogok járni NST-re, te kedden jársz? Kár, reménykedtem, hogy összefutunk majd a dokinál.
Én nemsokára indulok NST-re a dokihoz. Remélem minden rendben. Mostanában a keményedéseim rövid ideig tartanak, de fájdalmasak.. lehet, hogy dolgozik nálam is valami.
Ma reggelre meg totál szétesett a medencecsontom, alig tudok menni.
Az alvás nem egyszerű nálam sem, kezdem a bal oldalon, aztán 4-5 körül felébredek, hogy már fáj a poci a nyomódástól, akkor egy pisi járat, és a jobb oldalamon folytatom.
Bár az utóbbi 3-4 napban jobban alszom, mert olyan írtó fáradt vagyok estére.....
Éssss amiért tök pipa vagyok... majdnem kész a tapétázás, és a 4 tekercs micimacisból egy tekercs más színű... de ez csak a falon tünt fel. Most csíkos a fal
De már nem tudunk mit csinálni, késő leszedni, örülök, hogy végre kész lesz. Szóval most pár évig ezt fogjuk nézni
Majd hétvégén teszek fel én is képeket, remélem addigra sikerül berendezni a babaszobát.
Húú lányok, tegnap megint olyan napunk volt.....
Voltunk a párommal kardiológiai kivizsgáláson. Megnéztek mindent nála, EKG, szívultrahang, minden rendben, nincs semmi szervi eltérés.
Csináltak terheléses EKG-t, telerakták tappancsokkal, és a bicajt kellett tekernie. Húú, az nagyon kemény volt, látszott rajta, hogy tök kivan, kb 15 perc volt, amit tekernie kellett, jól feltúráztatták a vérnyomásást, pulzusát, szinte a maximumig. Minden rendben volt.. utána jött a levezető szakasz.... Mondta a doki, hogy na, még kb 2 perc van hátra, már csak ülnie kellett, pihennie, azt várták, hogy visszaálljon a szervezet a normál kerékvágásba...
Ült ott szegény lila fejjel, izzadva, fújtatott, mint egy gőzgép... Aztán szépen kezdett lecsengeni nála... kérdezte a doki, van-e panasza, nicns semmi, jól vab....
Egyszer látom, hogy olyan furán fehéredik ki... na itt már figyeltem, felálltam a székről, mondja, hogy most egy kicsit szédül.. és láttam azt a furcsa tekintetet is a szemében, amit a múltkor is ájulás előtt... Odaugrottam hozzá, elkaptam a fejét, és szóltam az asszisztensnek, hogy el fog ájulni, segítsen.... Akkor már esett is le a feje... elkaptuk, tartottuk a biciklin, hogy ne essen le.. a doki is odaugrott, próbálták élesztegtni... Olyan sárga volt az egész teste, mint egy viaszbábú, kiment belőle a vér.
Jajj lányok, olyan szar volt, hogy azt hittem ott rögtön megszülök az idegtől... Totál berezeltem, kérdeztem a dokitól, hogy nem fog meghalni? Remegett kezem-lábam.....
Nem kívánom senkinek ezt a szar érzést... AZtán 1-2 perc alatt magához tért, lefektették, ivott egy csomó vizet, szépen rendbejött. 10 perc múlva már semmi baja nem volt.
A doki örült, hogy kijött ez a dolog a terhelésnél. AZt mondta, hogy ez már biztos, hogy nem epilepszia, és sokkal jobb, mintha az lenne, mert az veszélyesebb, kiszámíthatatlanabb.
Ez az egész attól van, hogy hirtelen stressz, terhelés során feljebb megy a pulzus, ami normálsi, és utána visszaáll a megszokott szintre. De a páromnál nem áll meg annál a szintnél, aminél kellene, hanem lezuhan... 40-45-re a pulzus, ezáltal a szív nem nyom elég vért a szervezetbe, leesik a vérnyomás és elájul... 71/39 volt neki.... Utána vízszintesben a szív magához tér, elkezd pumpálni, visszaáll a szervezet, csak ez idő, mire minden szervbe eljut a vér.
A hajnali órák azért veszélyesek, mert akkor amúgy is alacsonyabb a vérnyomás és a pulzus. Azt javasolta, hogy ha felkel, tornázzon rögtön egy kicsit, kerülje a túlzott igénybevételt, a hosszú ácsorgást.. És ha érzi, hogy szédül, azonnal feküdjön vízszintesbe, és kezdjen biciklizni a lábaival.
És ez az egész attól van, hogy éveken át versenyszerűen focizott, napi 4-5 órát edzettek. A sportolóknál sajnos gyakori, kikészül a szív. Mondtam neki, hogy na, mégegy érv, hogy ne engedjem a gyereket versenyszerűen sportolni. Ő nagyon támogatta volna ezt, én meg mindig ellene voltam.
Most kapott egy gyógyszert, ami csupán egy hörgőtágító, asztmásoknak, vagy megfázás esetnén szokták adni. Ennek a mellékhatása, hogy egy kicsit megemeli a pulzust.
Azt mondta a doki, hogy napközben ez biztosan nem fordul elő, normál igénybevétel esteén, hajnalban meg figyeljen oda, hogy ne pattanjon fel hirtelen...
Szóval nagyon remélem ,hogy ezzel letudtuk az elkövetkezendő 20 évre az ájulásokat, mert én totál kikészültem ettől most.....
Bocsánat mindenkitől, hogy egy regényt írtam, de nem tudtam rövidebben.
Mindenki vigyázzon magára, délután jövök olvasgatni, remélem csupa szuper babás hír fog fogadni
)
. A gyerekorvos szerinti óriási baba, ami nem fog majd kiférni a rettenetesen keskeny csípőmön: buksi szélessége 89 mm, fejkörfogat 299 mm, tarkó-homlok távolság 103 mm, becsült súly 3000g. Na ilyen az én óriásbébim, nem azon reszketek, hogyan fog kiférni, hanem azon, nehogy véletlen elveszítsem az utcán 
Mindenképp megemlítem majd a dokinak a metszésem, nekem 3 hete 4,1 mm-re, két hete 3,5 mm-re mérték uh-val, nem ugyanaz mérte úgyhogy biztos ebből adódik az eltérés 
