Mérleg: én is azt gondolom, mint itt többek, hogy a mérleg a szopi ellensége. Akinek van, és bizonytalan, szerintem óhatatlanul megméri a szopit, aztán elkezdi összeadogatni, keveselni. Mert van rá szám is, mennyit "kellene" enniük (bár azt nem tudom, szopis babákra hogy lehet érvényes egy olyan szám, amit tápszerrel táplált babákra találtak ki, az anyatejnek nem gondolnám, hogy ugyanakkora a kalóriatartalma, sőt igaziból megmondhatatlan, mert még egy szopin belül is változik). Aztán az anyuka stresszel, nem pihen, és tényleg csökken a teje. Pótolni kezd, amitől szintén nem több lesz... Ahelyett, hogy gyorsan mindent eldobna a kezéből, befeküdne a babával az ágyba, és minden nyikkanáskor szoptatna.
Ez egy öngerjesztő kör, amiből nem egyszerű kijutni.
Szóval mérleget csak különleges esetekben (mint Ritáéknál).
(Nekem a 4. csak akkor volt mérve, ha a védőnő hozta a mérleget (felkészült, van hordozható mérlege ilyen anyákra készülve, mint én

), illetve oltásokkor az egészséges rendelésen. Amúgy meg a derekamon éreztem a popója cipelésekor a hízását.)
Boboka!
Én most is figyelem a mozgását!

:D Mondjuk számolni egyiknél sem kellett, de azt hiszem ezt az ember önkéntelenül is teszi olyan szinten, hogy zavar, ha nem éreztem x ideig, vagy csak nem figyeltem rá, akkor próbálok valamit tenni, hogy mocorogjon.
Pont a páromnak mondtam tegnap, hogy mivel éjjel alszom, ezért nem szoktam érezni, mit csinál, de reggel az az első gondolatom, hogy minden rendben van-e, a jó az, hogy ha ébredek, akkor nagyon hamar ő is jelentkezik.
Nem is tudom, hogy tudnám-e számolni, mert ha valamit nagyon csinálok, akkor nem tudatosul, hogy mozog, csak ha nagyon rugdos vagy kellemetlen, amit csinál. Rendesen figyelni és számolni csak akkor tudnám, ha nem csinálnék egész nap semmit.