Zsófi!
Persze, hogy bizonyos dolgokhoz képest ezek a vizsgálatok már semmik, de ugye azért, mert más már sokmindent átélt, nem kell nekünk is, főleg, ha nem feltétlenül szükséges (és tisztelem azokat, akik ennyi mindent megtesznek azért, hogy babájuk lehessen, de azért magamnak nem kívánnám, és remélem azok, akik átélik, ők se másnak).
Nem felelőtlen vagyok, nyilván ha más lenne a helyzet, másképp is viselkednék, pl. ikerterhességnél biztos igényelném is a méhszájvizsgálatot.
Most két hónapig nem kellett orvoshoz mennem, de ez sem az én döntésem volt, hanem az orvosom látta, hogy semmi gond, és tudta, hogy 4 gyerek mellől, Budapest melletti városkából Bp. Moszkva térre nem olyan egyszerű bejutni... Azzal a megkötéssel, hogy ha valami gondom van, jelentkezek.
És én a két nőgyógyászlátogatás között csináltatok kétszer teljes vérképet, vizeletet, vércukrot, egyszer terhelésest is, és voltunk mozizós UH-n (ahol azért a babát is megmérték rendesen, meg megnézték, hogy minden rendben-e). Szóval nem hanyagolom magunkat... És a nőgyógyász is fog eredményeket is látni, azaz felelősen tud dönteni, hogy mikor kell mennem hozzá legközelebb.
(És igen, én is a legkisebbel együtt járok mindenhova, nem is tudnék másképp... A szülést még fogalmam sincs, hogy oldjuk meg, nagyszülők távol...)
Védőnőt sem felelőtlenség miatt nem erőltetem, hanem azért, mert tudom, mit csinál. Beírja az adatokat a a papírról a kiskönyvbe, megméri a súlyom és a haskörfogatom, vérnyomásom... Ennyi. Mérlegem és centim, vérnoymásmérőm van itthon. Sőt, még többet is tudok, mint ő, mert van vércukormérőm is.
Cukorterheléshez: voltam most beutalóért, és ezen rá is van írva megjegyzésként, hogy a "két órás vérvétel felső határa terhességben: 7,8 mmol/l". Persze nem biztos, hogy feltűnt volna, ha nem beszélünk róla itt korábban, simán beadtam volna a beutalót, aztán el is felejtettem volna az értéket... (Ez a beutaló egyébként tök muris, mert a vizsgálat menetét is leírják rajta, még azt is, hogy vénás vérvétel van.

)
Sokgyerekes mamák: ti nem érzitek időnként UFO-nak magatokat???

:D Ma is a gyógyszertárban kérdezik a fiamról, hogy fiú? Mondom igen. Erre a pocira: és ő kislány? Mondom igen. Erre a gyógyszerésznő: hát úgy a jó. Mire én: igen, de már van 2 fiú és egy kislány. A kisfiam a 4., a pociban az 5. Hát ilyenkor a pillantásokat!

:D (Mondjuk az jó, hogy ennek ellenére soha nem kaptam bántó megjegyzéseket, mindig gratulálnak, és inkább elismerően (bár a bátorságunkat gyakran emlegetik, hogy manapság...).)
Vera!
Én kocsiügyben nem tudok tanácsot adni, nekünk van egy, az rendben van. Nem tud mindent, amit itt szeretnétek (pl. nem fordítható és állítható a tolókarja), de nekünk bevállt.
Én sokszor azt látom a babakocsikkal, hogy kell kompromisszumot kötni, tehát talán érdemes fontossági sorrendet felállítani, hogy mi kell leginkább.
Nekem a nagyobb kerék volt a fontos, a travel system, mert egyrészt ha sétálunk, akkor a terep nem mindig jó (most már jobb, aszfaltoztak), de alapvetően nem sétálunk sokat, mert kertes házban lakunk. Ugyanakkor sokat járunk el autóval, azaz hordozóval, és emiatt kell, hogy a hordozó rögzíthető legyen a babakocsira. Egyébként nekem az eredeti vásárlásnál nem is volt benne mózes, csak a kocsi és a hordozó, és csak egy gyerekkel később vettünk merevfalú mózest is hozzá. Ennek az is oka volt, hogy amikor a kocsit vettük, ott júliusi babát vártunk, a lábzsákos kocsi elégnek tűnt, utána viszont szeptemberit, akinél azért úgy gondoltuk, jól jöhet a mózes.
Egyébként én ennél a kocsinál azért megnézném, hogy az ülőrész milyen nehézséggel fordítható meg, mert ha bonyolult, akkor azt az ember séta közben úgyse fogja megtenni (főleg benne a gyerekkel), tehát ez a funkció felesleges, viszont akkor nem átfordítható...