Köszönöma bíztatásokat. Igen, mostanában sok a teher (gyerek, lakás, távolabbi családban tragédiák, Párocska nehéz hétköznapjai), valószínűleg ezért vagyok félősebb a megszokottnál.
Meghát tudjátok hogy van, amelyik kutya ugat, az nem harap. Így van ez a nagyszájúakkal is. Kívül a magabiztos köntös, belül meg a nyűszítő vakarcs (najó, a vakarcs túlzás, de az tuti, hogy a nagyszájúság csak egy álca!).
Megijedtem ám a sok feszüléstől, meg az állandó/gyakori méhszájrugdosás miatt nem élvezem most annyira a terhességet.
Az én Párom is Minta Apuka, bár közel sem félt annyira mint Titeket (bízik bennem, hogy tudom, mit lehet). Büszkén meséli mindenkinek, mindehol, hogy az ő kicsi fia. Meg beszél hozzá kb. a 6. héttől (semmivel nem lehetett meggyőzni, hogy azt még nem hallja Főni), sokat simizi, meg puszilgatja. Sőt rájöttünk, h. tul.képpen tök szenyóság, hogy Apa már tudja puszilgatni, én meg még nem... Persze erre Apa nagyon büszke!
Gyakorlati dolgokban keveset segít, de ez azért is van, mert napi 12-14 órás elfoglaltságai vannak, szóvál nálunk én vagyok a Praktika, meghát ő sem ért hozzá (listaírás, stb.). Vizsgálatra csak akkor jön, ha van mozizás, én sem igénylem, hogy velem üldögéljen más alkalmakkor is, inkább szaladjon pénzt keresni hármunknak....
Azt megígérte már, hogy a szülés után 2 hétig csak a legfontosabb dolgokat vállalja el, igyekszik végig otthon maradni, és bevállalta a cikkszám szerinti vásárlást is, ha vmi lemarad, vagy csak 2. körös megvásárolandó. És próbálja megígérni, hogy besegít a háztartásba, de nem meri.
Mi szoktunk már nevelési elveket is egyeztetni. Pl. már nagyjából átszoktunk a mézre, cukor helyett, hogy a gyerek azt lássa (bár 2 éves korig nem ajánlott a méz, de spec cukrot sem szeretnék neki adni - na, majd a gyakorlatban meglátjuk...), meg esti fogmosás nem el linkeskedése hajnali 3kor sem, lyukasztás a villamoson, mikor lehet kipróbálni a tiltott szereket, mikor lehet először nem otthon aludni, ilyenek.
Féltjük.
De a fehér csoki megtette hatását. 
