hehe, az én férjem keze kisebb, mint az enyém.

a férjem is kisebb, mint én.

na persze ez nem váló ok, csak vicces. na de mit tegyek, ha így találtunk egymásra? cserébe ő sookkal-sokkal erősebb személyiség nálam, na nekem ez baromi fontos.
a fürdetésnél nem is a kezem nagysága/ereje ami aggaszt, hanem inkább az, hogy az egyik kézzel annyira biztosan tartani, amikor még össze-vissza nyeklik-nyaklik szegény, mert még a fejét sem tudja megtartani.... a pelenkázás oké, ott legalább nem kell az egész testét stabilan fogni. lába mehet az égbé és csá. na jó ennél finomabban, de akkor is.
mi egy házban (de külön lakásban) lakunk anyósommal, akinek a segítségét nem szeretném kérni. sőt, ha lehet, senkiét, csak tanácsot, és ha esetleg nem fogadom meg, ne legyen belőle sértődés (jó ez anyósnál nem fog működni

). anyukám sem lakik messze, 10 perc alatt itt van kocsival, tehát ha minden kötél szakad, akkor ő is át tud jönni, de az az alapverzió, hogy nem szeretném. legalábbis a baba-körüli teendőkben nem, tényleg csak tanáccsal. ÉN szeretném megtanulni hogy hogyan kell csinálni a dolgokat. mondjuk ha a ház-körüli teendőkben segítenek az első pár hétben, mint pl főzés vagy takarítás, annak biztos nagyon fogok örülni, és jól is fog jönni, de erre is inkább elsősorban a férjemet, másodsorban az anyukámat és csak utolsó sorban az anyósomat kérném meg. nálam ez a sorrend amúgy is a ki-mennyire-áll-hozzám-közel "versenyben".
éjsakák: egész jók. este próbálok nem sokat inni, lefekvés előtt 1 órával már csak 2 deci folyadék, utána meg tényleg csak kortyok. 11-körül szoktam ágyba bújni, és fél7-kor kelek, és nem kell éjjel pisilni menni. 1-2 hetente 2 napig szoktam zsibbadni (csípő-tájékon) éjjel, aztán semmi újabb 1-2 hétig. hasam nem nyom, Milán nem rúg, nyugis baba - még.
