2009.09.04 18:10
Szerző: cat__
Ldetti, Kima:
Jó, ha kíváncsiak vagytok, elmesélem, mi volt csütörtökön, de ne hasonlítsátok magatokat hozzám, mert nekem Anyum is cukorbeteg, akitől örökölhetem is és baromi magas volt a terhelésesem. Annyiból hasonlítunk, hogy én is kezdő cukorbeteg vagyok, most alakult ki. Sejtettük, hogy baj lesz, ezért mentem előbb a cukorvizsgálatra.
Korábban csak azt szerettem volna leírni, hogy én csak a szénhidrátot számolgatom, a kalóriákat nem. Még nem végleges a diétám, mert az orvos nem foglalkozott velem, a mellette ülő valaki, aki kedves és segítőkész volt, bekarikázta a 175g-os diétát, közölte, hogy 140 g-ot mindenképpen kell enni a baba miatt, megvan, hogy mikor mennyit. (nem tudom, hogy ki az a nő, de értett a dolgokhoz, és mivel közben ő nyomtatta a többi kismama papírjait is, arra tippelek, hogy asszisztens). A hozzám állás miatt hallgattam az asszisztensre és mérem a cukromat, és amikor 7 felett van evés után 1,5 órával, akkor, ahogy megígértem neki (titokban valamiért az orvos ezt nem tudhatta), felhívtam. Azt javasolta persze, hogy adjam be az inzulint, megtettem. Akiket ismerek, terhességi cukorbeteg barátnőimnek, mindegyiküknek elég volt a diéta, nekem sajnos nem.
Tudom tartani a diétát, leszokom néhány ételről, ehetőek ezek is, kicsit kevés, de meg lehet szokni. Kicsit körülményes a méricskélés, de legalább edzem az agyamat.
Addig reménykedtem, hogy nem kell az inzulin, amíg 7 alatt volt az étkezés után 1,5 órás cukorértékem, bár ez sem volt kimondva, csak azért gondolom, mert 7 felett kell telefonálnom. Hát nem jött be, sajnos. Hétfőn talán szóba áll velem az orvos is, bár az se baj, ha nem, mert gúgyos volt és lekezelő, pedig gondolom a legjobb szakember. Ha nem, a segédjére és Anyura hallgatok. A saját betegeivel már nagyon rendes és segítőkész volt (4-et végig hallgathattam, mert bent ültem és vártam, miközben őket pörgette), talán hétfőn már engem is annak fog tekinteni.
