Csuri, azt a mindenit!!! Micsoda méretek! Óriási gratuláció! Nagyon várom én is majd az élménybeszámolódat!
Eagle, anyukádat nem méltatom, nem volna illő, talán nem kellett volna azért ennyire kifárasztani Téged..., olvasva a kórházi "élményedet", hát nem is tudom mit mondjak. Bár, ne így alakult volna, s szebb élményekkel tértél volna haza. Ugyanakkor a végeredményt tekintve, azaz Gyönyörűségeteket nézve..., Te is mindenkinél boldogabb lehetsz!
Elnézést, közben volt egy szopiztatásom, nem emlékszem ki írta,
Judit(?) hogy a kórházba lehet-e vinni szopipárnát. Szerintem bármit vihet az ember, ami a kényelmét szolgálja, az az ápolóknak is, orvosoknak is jobb, ha komfortosabban, kényelmesebben érzi magát a kismama, babóca.
Sensi, Lilla édes édes édes kicsilány!!! Mégegyszer gratulálok hozzá és a derék kiállásodért! Büszke lehetsz magadra... (((37 óra vajúdás, te atyavilág))).
Hasonló szituban voltunk/vagyunk, bár már jobb a dolog a szopis bealvással kapcsolatosan. Bendegúz is hajlamos rá, sőt az elején rendszerint ez volt. A rákapás rendben, nagy szívóerő, tök jó technika, de elképesztő hirtelen és mélyre való bealvás...
Mivel nem túl nagy súllyal született (2670gr) és ez is leesett neki hazajövetelkor 2485-re, elmondták a "szopikurzuson", hogy az első napokban szigorúan 2 óránként, majd 3 óránként fel kell ébreszteni és megetetni. Na köszi. Megmutatta a csecsemős, hogy szopi közben mit csinálok: jól beadom a cicit, bíztatom, beszélek Hozzá ez nagyszerű és persze szeretetteljesen simogatom, azaz álomba cirógatom - Ejnye!
Néztem töketlenül, hogy most mit kéne akkor? És el kezdte ébren tartani. Hápogtam, amikor a kis fülét kezdte morzsolgatni a hátát masszírozgatni a lábait, karjait gyömiszkélni, sőt, az arcocskáját csipkedni (persze mindezt óvatosan), úgy hogy Bendegúzom, igaz nem tetsző kifejezéssel, de tényleg végig munkálkodott, dolgozott a cicin. Szóval odabent ezt jól megmutatta, én meg próbáltam jól lekoppintani, de sokszor azon vettem észre magam, hogy már megint csak cirógatom, szóval erre a nyüstira rá kellett állnom.
Itthon pedig még mindig van, hogy hiába próbálom felcirógatatni, a jóégért sem sikerül felkeltenem, és nincs szívem hevesebben piszkálgatni. De már azért úgy, ahogy megvan a bevált módszer.
Valamelyik nap - nem néztem ezelőtt ezt a lökött műsort a Celeb vagyokat - de szopinál pont akkor kapcsoltam oda a TV-t, amikor a Pákó roppant bátran egy édes fehér patkánnyal barátkozott, olyképpen, mintha egy tüzesgolyóval játszott volna, egyik kezéből a másikba dobálta és jajjongott közben istenes akcentusával. Úgy rám jött a röhögőgörcs, miközben Bendegúz a cicimen szopott-aludt, hogy nem tudtam abba hagyni, harsányan hahotáztam, rettentően rázkódtam, mire kisfiam kinyitotta szemeit, nézet-nézett hosszan és gyönyörűn-mohón el kezdte falni a cicimet. Mintha azt mondaná, hogy na Édesanyukám, akkor most megkapod, nesze neked harsánykodás...

Élveztem.
Szóval, kitartás és hát (bár volt, aki emiatt megszólt), de talán inkább előbb próbálj egy kis nyüstölést Sensi, mint tápot. Aztán persze, ahogy érzed. Biztos, hogy rendben lesz minden
Akíra, jobbulást Nektek! Sajnálom, hogy vacakul vagytok! Látom itt a bíztatásokat, számomra is újdonság, amit írtok Hangolka ("Nem fertőzöd meg Fannit, mert ellenanyagot kap tőled"), jó ezt tudni
Katica, de szép is így látni Lénát! Csodálatos kislány!
