2007.01.01 11:36
Szerző: gyongyvirag
Sziasztok!
Remélem mindenkinek jól kezdődött az Újév!
Már szinte csak én hiányzom a táblázatból, úgyhogy itt vannak az adatok: várható születés máj. 3, most 22 hetes, neve valószínűleg Ábel, én 35 vagyok, korház a Baross u-i Női Klinika.
A korom miatt nekem is csináltak biopsziát, a méhlepényből és nem a magzatvízből. Elég kellemetlen, de nem nagyon fáj, az az érdekessége, hogy nem tűnik nagy dolognak, mégis megviseli az embert fizikailag. Fontos, hogy utána egyáltalán nem szabad emelni, ezért valakit be kell rendelni a korházba, hogy segítsen haza vinni azt a kevés kis cuccot is. Utána javasolják, hogy feküdjön az ember, én ezt nem tudtam megcsinálni, de csak ülő munkát végeztem. Másnapra már jól voltam.
Egyébként már akkor is kell, ha még nem vagy 35, de a szülés ideje körül leszel.
Az orvos választásról azt gondolom, hogy ez inkább érzelmi kérdés a kismamák részéről, főleg az első babánál. Akkor még minden ismeretlen, és megnyugtató, hogy "jó kezekben" van az ember. Nekem már van egy lányom, vele volt választott orvosom, aki mindent korrektul megcsinált, de nem éreztem, hogy bármi többet adott volna, mintha nem a választott orvosom lett volna.
Létezik egy szakmai és emberi minimum, amin túl nekem nem kell, hogy a kezemet szorongassa vagy mélyen a szemembe nézzen és bátorítóan mosolyogjon. De hangsúlyozom, ezt most érzem így, az elsőnél az ismeretlentől való félelem miatt jól esett, hogy volt egy biztos ember, aki kézben tartja a folyamatot. Most már tudom, a folyamatot én tartom kézben, már amennyire lehet.
Annyit teszek a magam és a baba biztonsága érdekében, hogy olyan helyet választok, ahol 100 %-ig adva van az a bizonyos emberi és szakmai minimum, és a Klinika szerintem ilyen, ott született a lányom is.
Gondoljatok bele, ha auto baleset ér és életveszélyes állapotban vagyunk, akkor teljesen mindegy, hogy ki műt meg és ki menti meg az életünket. Akkor nem jut eszünkbe ehhez vagy ahhoz az orvoshoz ragaszkodni, mintha a többi nem tudná ugyanazt megtenni.
Persze, be kell vallanom, nem biztos, hogy ebbe az irányba mentem volna el, ha nem hozzák meg az új törvényt. Mivel a lányom indokoltan császárral született, jó esélyem van arra, hogy most is úgy alakuljanak a dolgok. És én azt egy választott orvossal nem tudnám megfizetni (császár + altatás/epidurálás minimum 80 000 + ennyi a dokinak). A Klinikát is úgy oldom meg, hogy bejelentkezem valakihez, hogy így a körzetébe essek.
Amúgy, bár nem ez volt a fő ok, mélységesen felháborít az a szemérmetlen nyerészkedés amit az orvosok megengednek maguknak kihasználva a kismamák érzelmi állapotát (akik sokszor azt hiszik, ha adnak a dokinak rendesen, akkor már minden rendben is lesz). Én ebbe nem akartam beszálni, mert a bicska kinyílt a zsebemben, amikor pl. láttam, hogy a biopszia után a kismamák a dokihoz járultak, és mint valami templomi perselybe nyomkodták a borítékokat a zsebébe, mint utóbb megtudtam általában 10 000 Ft volt bennük. És ha jól tudom, átlag 5 ezer a tarifa a max. tíz perces vizsgálatért. Szerintem ha feleannyit adnának a kismamák, a doktorúr akkor is kitapétázhatja a bankjegyekkel a kacsalábon forgó palotájának a falát, tulajdonképpen mi vagyunk a hibásak, hogy így felvittük az árakat. És aztán csak reménykedhetsz, hogy nem az ablakon dobtad ki a vizsgálatokra adott pénzt, és az orvosod ráér a szülésedkor.
Mielőtt meghoztam ezt a döntést, egy csomó topikot elolvastam itt a babaneten is, főleg beszámolókat. Hát bizony, legalább annyian csalódtak, mint amennyien elégedettek voltak a választott orvosukkal.
Hát ezt akartam még magyarázatként elmondani, talán egy kicsit a magam számára is összefoglalni a gondolataimat. Bocsánat, ha hosszúra sikerült.
Majd beszámolok a végeredményről is!
De persze, amikor nem dolgozom, és sokáig alhatok, akkor semmi bajon 
de még így is észrevettem, hogy nőtt pocó, na meg olyan más már 
Akkor itt a helyem.
