Nahát, úgy tűnik ma nagyon igyekeztem hozzátok.
Tegnap már nem értem ide, volt fél8 amire hazaértem. Nagyon ki voltam purcanva a dokizás után.
De megérte

.
Továbbra is mindenem zárt, bár éjjel és most is eléggé szúr a hasam. Említettem neki az utazást Németországba, nem örült, de elengedett azzal az egy feltétellel, ha veszek kompressziós harisnyát. Polgári nevén gumiharit

.
Valaki használ, használt már ilyet? Állítólag utazásokhoz és egyébként is ajánlatos használni, mert a láb ereiben pang a vér, ez pedig visszeret és trombózist is okozhat. Hát az anatómiáját nem ismerem és nem is értem nagyon, hogy kielégítő magyarázattal szolgálhassak ezügyben.
Talán a dokim elmagyarázta tegnap, talán nem. Nem is emlékszem rá, mert éppen egy nagyon rózsaszín euforikus köd boríthatta el az elmémet és másra sem tudtam gondolni mint azokra a szavakra:
"mintha ez egy fütykös lenne itt, úgy tűnik kisfiú"
Persze ez sem 100%os, de az utána következő dolgokra már csak nagyon nagy erőfeszítésekkel tudtam koncentrálni.
A vizsgálat után, mintha be lettem volna tépve, csak vigyorogva, könnyezve lődörögtem Pécsen

. Próbáltam összeszedni magam, közben minden buszt lekéstem. Vicces volt. Így aztán csak a férjemmel jöttem haza fél8-8 körül. Aki hasonló állapotban volt.
Szóval megint csak az elnézéseteket kérem, hogy ígérgetem, h jövök, leszek, olvasok, aztán mindig van valami.
Ma hajfestés, ajándékok csomagolása a keresztgyerekeknek (hozzájuk megyünk), maradék ajándék beszerzése a felnőtteknek, telefon szerviz, mert az is most romlik el, útra gyógyszerek, harisnyák, kaják, egyebek beszerzése, mindeközben vasalás és okosan pakolás, hogy aztán hajnali 2kor meginduljunk.
Így aztán -szégyenlem- de megint csak marad az ígérgetés
És most hétvégén sem leszek, mert hétfőn délelőtt érkezünk haza.
Mea culpa, mea culpa, mea maxima culpa.
Remélem nem utáltok meg nagyon, de úgy tűnik ez egy kíméletlenebb, pörgősebb időszakom.
Azért mindenkinek puszipuszi. És ha nem is pötyögök ma, azért szorgalmasan olvasok Benneteket, ha idekerülök.