Jó reggelt

!
Az éjszakánk most nyugis volt, tegnap lefekvéskor "buliztunk"...
Na, ha nekem mégegyszer bárki is azt mondja, hogy "könnyű nektek, Botondnak ooooolyan jó természete van", azt
1. Leütöm
2. Megkapja egy hétre a gyerekemet, aztán meglátjuk mennyire van jó természete, ha vki nem tudja még kezelni

.
Sógoromnál voltunk, fél 9 körül értünk haza (tehát még alvásidő előtt), de Botond bealudt a kocsiban. Megpróbáltuk egyből letenni, nem akarta, nem baj, végülis érthető... Tök jól elvolt, beszélgettünk a nappaliban, aztán tévézett velünk, nasiztunk... 10 óra felé kezdtük pedzegetni, hogy most már menni kéne aludni, na, onnantól 2,5 órába telt, mire letettük

. Az eleje még elég lájtos volt, de aztán olyan hisztisorozat következett, amit érdemes lett volna lefilmezni

. Örjöngve sírós, ágybólkimászós, csapkodós, földhözverős kőkemény hiszti

. Apával karöltve erőlködtünk, de nem sok sikerrel, amikor minden józan módszeren túlvoltunk 10x, akkor jött a zuhany, hogy kizökkentsük, de semmi (!!!) eredmény. Kicsit hüppögött, de ahogy vittük a szobájába folytatta... Megnéztem volna én most az okosokat, mit kellett volna csinálni

. De kitartottunk: mi betettük, ő hisztizett, kimászott, leszidtuk, vissza, megmagyaráztuk mizu, ő hisztizett....stb. Ez ment negyed 1-ig, addigra már rázártuk a szobáját, és hagytuk, hogy ordítson egyedül, ha kimászik, ha nem... (Bár én ezt nem tartottam túl jó ötletnek, mert a cél az volt, hogy az ágyában aludjon el, nem pedig az, hogy valahol felboruljon, de megértettem apát is, mert ez tényleg über volt...

) Viszont én nem bírom hallgatni, hogy csak sír..sír, úgyhogy bementem hozzá, leültem a szoba sarkába a puffra, és tök higgadt hangon elmondtam neki, hogy az ajtó zárva van, nem tud kimenni, nyugodtan sírhat, ha akar. Én itt fogok ülni, és ha szeretne, az ölembe bújhat, de ha inkább hisztizik, akkor is ottmaradok mellette. Kb. egy perc múlva kivette a takaróját a kiságyból, és az ölembe kucorodott

. Simogattam, és mantráztam neki, hogy "apa is alszik, mama is alszik, kocsika is alszik, amicsakeszembejutott alszik...

" aztán már nem simiztem, csak nagyon halkan duruzsoltam. Betettem a kiságyba, kicsit sírt, de nem hagytam abba a mantrázást, mondtam neki, hogy vele maradok, de aludni fogunk... Kb. 3 perc múlva már síri csendben ültem mellette, és nem is simiztem, csak ott ültem. Szépen elaludt egyedül, én kijöttem, akkor egyszer utánamkiabált, de visszaaludt

. 6:30-kor kelt, de akkor nem szívóztam vele, felkeltünk, és azóta elvan, bár most is hisztis, mert álmos, mint az állat

.
Szóval megintcsak a nyugi, meg a higgadt viselkedés vált be, de higgyétek el, az első 1-1,5 órában teljesen higgadtan, nyugisan vittük aludni, de ő már egyből sírt. Sztem pont azt rontottuk el, hogy jó hangulatban voltunk, és hagytuk kicsit alkudozni. De megbeszéltük, hogy ez volt az utolsó, ha itthon vagyunk, mindenki megy aludni a maga idejében!
Kíváncsi vagyok ma is bepróbálkozik-e, de fel vagyok készülve, hogy igen

. Sebaj, inkább szívunk izomból pár napig, mint hogy minden este ez legyen...
Szóval eddig is mondtam én nektek, hogy hisztire hajlamos a kölyköm, és hogy közel sem egy kisangyal...

A Suttogós besorolás szerint konkrétan fél éves kora óta félúton van a Mintagyerek, és a Talpraesett típus között, bár mióta dackorszak van, kőkeményen Talpraesett

. De annyira nem bánom, legalább "tökösödik"

. Amúgy meg a természete totál az enyém, és én detto ilyen voltam, csak nekem anyum cukika volt és hagyta, én viszont carfej vagyok, és nem hagyom/hagyjuk...
