Sziasztok Csajok!
Nem voltam pár napig, azt gondoltam babaesőre jövök...

Úgy látszik tényleg enyhe volt a front.
Először is: Madiani: nagy-nagy gratula a babához, kívánok Nektek minden elképzelhető szépet és jót az életben!
Menion: örülök, hogy jöttél és a sok megpróbáltatás után rendeződnek a dolgaitok. Hajrá, hajrá a gyarapodással, ügyesek voltatok eddig is, csak így tovább!
Cicus: olyan jó neked! De ezt már írtam a múltkor is! Már én is kezdek egyre türelmetlenebb lenni, pedig december 1-2-t néztem ki magunknak.
Edit:látom nem tudjátok abbahagyni a felújítást.
Cedis: pofátlanság vagy nem, mi megmondtuk mindenkinek a szűk családon kívűl, hogy két ünnep között jöhetnek először akkor ha én is úgy érzem már magam. Anyukám, anyósomék, tesómék nyilván jönnek már a kórházba is, de más nem kell. Aki ezt nem érti meg, annak úgy kell, szerintem ebben a helyzetben szabad ilyen szinten önzőnek lenni.
Én az utóbbi pár napban folyamatos fészekrakásban voltam.

Takarítgattam, pakolásztam, vasalgattam még a maradékokat, elrendeztem a fürdőszobát, bepakoltam a szekrényeket véglegesre, összekészítettem a vajúdós táskát, a kórházi táskát, a hazahozós ruhákat, bekészítettem a hűtőbe a vajúdásra a vizet, az uramnak Red bullt, müzliszeleteket stb. És ma, amikor mindennel végeztem akkor döbbentem rá, hogy basszus mi vár rám. Valahogy mintha most tudatosult volna, hogy ebből tényleg szülés lesz és tényleg egy új család alaklul a következő hetekben. Olyan furcsa. Bazi nagy feladat lesz, de most úgy érzem nem félek. Ha elkezdődik, végig kell csinálni, nem lehet azt mondani félúton, hogy bocs ez nagyon fáj, hagyjuk abba.

Furcsa, hogy holnap már 39 hetes leszek.
Egyébként pár napja már fájdogálok, néha görcsölget a derekam is. A pénteki NST-n csak egyszer mozdult a babó, és a méhtevékenység még mindig nulla.

Most is úgy érzem, hogy egyben fogjuk betölteni a 40. hetet.
Mára még tervezek egy "nagygenerált", fürdés, hajmosás, szőrtelenítés (segítséggel

), körömvágás (lábon segítséggel

), szemöldök szedés, lakkozás, ilyesmi.

Most hogy tényleg minden a helyére került (úgy érzem a lelkemben is), már szeretnék csak magammal foglalkozni és pihenni.
Na megyek is, bocs ha hosszú voltam!
Puszi Lányok! Mindenki vigyázzon magára!