Stelly, hogy érted, hogy sok idő lesz Adrinak? Hogy az elkövetkezendő néhány hónap alatt is sokat fog az értelme fejlődni és akkor könnyebben megérti majd?
Vagy úgy, hogy sok idő kivárni, amíg a kistesó világra jön?
Ezekről eszembe jutott néhány dolog, amit hozzám hasonlóan vagy Ti is így éltek meg, vagy lehet, én vagyok csodabogár és lökött
Szóval, még én sem tudom mindig fölfogni a babát - pedig azért már láttam is kétszer uh-on, meg elég szépen gömbölyödik a pocakom (ezek azért nagyban segítenek a fölfogásban

).
Sőt, még elképzelni is tök nehéz néha, hogy valóban lesz még egy gyermekem, és hogy ez az idő tényleg el fog jönni egyszer
Na, a lényeg, hogy nem akarok okoskodni, pedig biztos úgy fest

de szerintem még az Adrinál nagyobb gyerekeknek (gondolok itt Bendére vagy Kristófra, mert ők hangzottak el most legutóbb) sincs ilyen jellegű képzelete illetve időérzéke... Szerintem, bátran mondhatod Adrinak is a kistesót. Egyszer majd megérti és nem lesz türelmetlen szerintem
Mondjuk, lehet, én vagyok az, aki túlzásokba esem, mert csomó mindent mondok Kristófnak, olyat is, amiről úgy sejtem, hogy úgysem érti még... De valahol azt érzem, hogy mindig inkább fölé lőjem a szintet, mint alá. És honnan tudhatom biztosra, hogy mikor érti meg tényleg?
Ez a két éves kor környéke bizonyára fontos fordulópont. Nekem legalábbis az

Mert Kristóf minden nap új meglepetéssel szolgál, minden nap kiderül valami, hogy jé, már ezt is vagy azt is tudja, és hogy ezt a szót nemcsak passzívan tudja, hanem aktívan használja is már, akár új kontextusban, teljesen új mondatot alkotva vele, az adott helyzetnek megfelelően... Tehát talán csak ezen a ponton tudom tetten érni, hogy valóban 100%-osan érti azt a bizonyos szót. De azt nem tudhatom biztosra, hogy egy nappal előtte értette meg, vagy már sokkal előbb értette, csak akkor még nem használta tudatosan ő maga is.
Na, ennek a monológomnak sosem lenne vége

, és Kristóf is fölébredt. Bocs, ha valakit untattam, nyugodtan ugorjatok át rajta
