Jaj,
sillia ne is mondd az anyagiakat, mi is a szűkös vésztartalékainkat éljük fel éppen, de hát az éne esetem kicsit komplikált.
Az előző két vetélésemnél úgy voltam, hogy már rögtön az elején (kb. 5 hetesen) rohantam az ügyeletre, mert barnáztam. Az volt a válasz, hogy a hatodik hétig sajna nem tehetnek semmit, feküdjek, szedjem az e-vitamint stb...
No visszamentem a 6. héten, erre meg az volt a válasz, hogy "Látja, fejlődik a terhesség, szedje továbbra is a vitaminokat, feküdjön, a viszontlátásra!"
A vége mindkét esetben az lett, hogy 8 hetesen elvetéltem....
Na most kinyitottam a pénztárcámat, és némileg változott a forgatókönyv:
5. héten, egy pénteki napon rohantam Bp-re egy magánklinikára, ahol még aznap (!) vért vettek, és még aznap (!) délután ötkor hívott a doki, hogy váltsam ki a receptet, amit felírt nekem, és azonnal kezdjem el az extra adagot! De nem ígér semmit, mert annyira alacsony a progi szintem, hogy lehet hogy már késő. Hétfőn reggel újból ott voltam aklinikán, újra progit néztek, terheléses cukrot, aminek délutánra megint meg volt az eredménye. És beállították a gyógyszeradagomat.
No és most elmúltam 17 hetes.
Sillia, tudom, hogy ez szomorú, én is ki vagyok akadva rendesen, de mi a francot csináljak???

Nem igaz?
Amúgy most megint ott tartok hogy nincs fogadott dokim, mivel a pesti csak a kritikus 12. hétig vitte az ügyemet, és praktikus okokból itthon szeretném folytatni a dolgot. Mondtam is a minap a védőnőmnek, hogy talán nem is választok orvost, hanem eljárok a nővédelmibe, erre ő ingatta a fejét, hogy azért az én esetemben sajnos érdemes lenne dokit választani.... Mert rám jobban oda kell figyelni, mint egy problémamentes terhességre.
Szóval terhesgondozásra még csak-csak futja, de hogy szülni az ügyeletesnél fogok, arra nagy az esély.
Money, money, money!!!!
Gabi83!
A haskeményedést szerintem nem kívülről lehet érezni, hanem belülről -de én sem tudom, milyen (szerencsére), bár vannak halvány emlékeim a 8 évvel ezelőtti terhességemből. Olyan érzés szerintem, mintha megfeszülnének e méhizmaid. Mintha összerántaná valami a méhed. Nem fáj, csak feszül. De lehet, hogy tévedek.
Az meg, hogy nagy a hasad, pusztán alkati kérdés (esetleg lehet még a túl sok magzatvíztől, de az hamar kiderül az ultrahangon, és azt kezelni is tudják)
Amúgy engem ez már k...ra idegesít, hogy a mai világban egy nő már terhesen sem növesztheti meg a hasát, basszus, mindenki azon parázik, hogy az övé ne legyen "túl nagy"!!! RÖHEJ!!!
Nyugi! Akkora, amekkora! Örülj neki, hogy nől, majd visszasüpped, ne aggódj!
A minap szemtanúja/fültanúja voltam egy beszélgetésnek a Sparban. A következő volt a szitu: volt Sparos dolgozó anyuka behozta megmutatni pár hetes újdonsült csemetéjét. No erre az egyik -roppant intelligens- kollegina felkiáltott:
- Jé, hát neked még mindig ekkora ahasad???!!!!
Basszus, azt hittem, odamegyek és lerúgom a fejét a nyakáról az ilyen hülye picsának! (már bocs, de engem ez a jellegű értelmetlen emberi butaság és primitívség annyira fel tud bosszantani!)
gabó23
Légy üdvözölve!
