Sziasztok!
Elkezdtem írni Nektek, de olyan álmos lettem.. és úgy döntöttem apa mivel jobban van, alszom egy kicsit... most ismét itt vagyok, a régi elvcsit bemásolom... ha megtalálom apa hova dugta...
Sziasztok!
Olyan jóleső a törődésetek, lányok!
Edit: azt hiszem hasonló szandit hordunk....
Én is soxor gondolkodtam a váláson, de persze nem komolyan. Az az igazság, hogy ha jobban végig gondolom, akkor mindig oda jutok, hogy azért még mindig jobb, mint sok más férj, akiket ismerek... ő nem csavarog, nem iszik, nem dohányzik, imádja a gyerekeit, minden pénzét hazaadja és igyekszik a szabadidejét is mindig velünk tölteni. Nem tud úgy elmenni mellettem, hogy meg ne öleljen, vagy símogasson... tehát tudom, hogy nagyon szeret minket. Csak ezek az "apróságok" kiborítanak. Biztos bennem is van olyan, ami meg őt borítja ki, de ő sosem beszél ezekről. Amúgy jó, nem vígasztal, hogy nálatok is vannak hasonló gondok, de azért erőt ad, hogy van köztünk olyan, aki nem csak elképzelni tudja miket érzek, hanem a saját bőrén tapasztalja. Szerintem nagyon fontos, hogy így át tudjuk segíteni egymást a nehézségeken. Köszönet érte mégegyszer!
Amúgy én is írtam a felicitasnak és én is kértem a terhesgondozó részére könyveket. Ha adják fogadd el, ha ütnek szaladj el.... érted...?!

Szóval nyugodtan kérd csak el a védónőtől ha kínálgatja! Én egyszer már voltam pofátlan... az egyik kupont az egyik üzletben, a másikat a másikban váltottam be.... és kész! Senki egy szót sem szólt. A gyerekek viszont örültek, mert mini tusfürdők voltak benne és nagyon tetszett nekik...
Én épp tegnap váltottam be a kupont.
Mindenkinek köszönet, hogy meghallgatta a nyavajgásom és volt egy-két vígasztaló, együttérző szava! Puszi érte lányok!
Edit: köszi, most voltam a patikában, és egy sprayt hoztam: Aloclair spray. Állítólag ez is jó. Nem tom, most fújtunk először... majd kiderül. Ha nem válik be, kipróbálom az általad ajánlottat. Köszi!
Mona: Elég sok szenvedést okoz neked ez a fránya aranyér! Szegénykém, úgy sajnállak! Mondd csak, szülhetsz emiatt rendesen? Mert a kitolási szak nem piskóta ám.... Anno nekem nem jött ki ugyan az aranyerem, de közel álltam hozzá, nagyon fájt és vérzett is, kaptam vm kenőcsöt a kórházban, aztán elmúlt a probléma... szóval nem tudom, Sabine látom jó tippeket adott. Remélem jobban leszel szegénykém!
Bebi: Még nem is gratuláltam a pici fiúcskához! Annyira édes a fotón...
Most ha nem haragszotok, nem írok mindenkinek név szerint, de tudnotok kell, hogy nagyon hálás vagyok Nektek a kedves szavakért, az együttérző gondolatokért lányok! És ez mindannyiótokra vonatkozik.
Sabine: nagyon fogsz hiányozni, gondolom beletelik néhány hétbe mire hallunk felőletek. Nagyon vigyázzatok az úton és jelentkezz mielőbb! Aztán várjuk ám az infokat a beilleszkedésről és az ottani életről! Ha arra járunk meglátogatunk.
